Las Vegas állandóan nyüzsgő város, ami itt nyugalomnak számít az máshol hétvégi mega bulizás lenne. És ennek a szórakoztató világjelenségnek a legsűrűbb hete a CES, ami hivatalosan tegnap kezdődött. A várakozás az újdonságokra és az ötletekre mindig izgalmas – és az előző évekkel való összehasonlítás is elkerülhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy amikor 321,000 új állást teremt az amerikai gazdaság, akkor nehéz optimizmus és jövőbe vetett bizalom nélkül érkezni meg.
Azt már megszokhatta a rendszeres látogató, hogy a McCarran reptér érkezési oldalát már átveszi a CES és osztogatják az online megszerzett badge-eket az érkezőknek, hogy ne kelljen néha órákat várniuk a sok helyszín egyikén. Az viszont újdonság volt, hogy a taxiban (bocsánat, nem jutott eszembe az Uber valahogy rám is szóltak startupos kollégáim, hogy a régi világ ilyen lehasznált relikviáit használom), szóval a taxiban levő és általában a nagyhírű show-kat reklámozó monitor most éppen technológia újdonságokat és a CES-t hirdeti.
A város mostanra megtanulta, hogy milyen módon kell ekkora tömeget kezelni a Las Vegas Convention Center, a reptér és a Strip háromszögében – majdhogynem fennakadás nélkül terelve a bábeli geek tömeget. A jövőt készítik errefelé, ahogy a technológusok megbeszélik és elmormogják a médiának, hogy mi az, ami szerintük számít ebben az óriás bazárban.
A számtalan előzetes analízisből egy korai győztes tűnik ki, így kezdés előtt – írtam volna le, amikor kiderült a számomra, hogy igazából kettő győztes hozta ki nagyjából ugyanazt a terméket:
Az egyik az Intel, a True Key jelszó – manager app-je biometrics / arcfelismerő technológiát alkalmaz a megszokott jelszavak helyett. Az ötlet szuper, és az ár $19.95/év.
A másik cég a Hoyas Lab, Hector Hoyas startupja. Ők az íriszre és az arcra koncentrálnak, és mind az iOS, mind az Android rendszerek használóinak ingyen ajánlják ezt a szinte tökéletes biztonságot adó app-et.
És az első olyan terméket is látom az előzetes anyagokban, amit nem is értek: azt hittem, hogy a smart phone a zseb-computer, vagy ha nagyvonalúak vagyunk, akkor a tablet is mini-computer. Nem így gondolja Robb Fujioka, az aranykezű (legutóbb a Nabi kisgyerekeknek készülő tablet gépekről híres) tech vállalkozó, aki szerint a zseb-pc-nek lesz még egy élete, hiába buktak nagyon egy évtizeddel ezelőtt. Aki kinevetné az ötletet annak a figyelmébe ajánlom, hogy a csapat amelyik az Amplicity pocket PC-t összehozta a Hive-nal az igencsak világszínvonalú, az iPhone-t gyártó Foxconntól a Microsoftig nagyon erős management csapatot hozott össze Fujioka, akik talán életet tudnak lehelni ebbe a látszólag halott, régi ötletbe.
Mert igazából az emberekről szól a CES – és az üzlet általában. Azért kell itt lenni, hogy lássuk, érezzük a vibrálását ennek az óriási globális innovációs gépezetnek. Mert hol fordul elő egy helyen a színe-java hardware gyártóknak, software programozóknak, tévé gyártóknak, mobilisoknak, neteseknek, autósoknak, zenészeknek, belső építészeknek (satöbbi) ekkora kritikus tömege egy helyen nyüzsögve, networkolve, partizva? Hogy láthassa minden látogató hogyan is csinálják a jövőt – legalábbis a márkák, a feltalálok privát jövőjét.
Ezért egyedülálló a CES, a világ minden részén különféle szakmákat űző, egészen kiváló szakemberek összekeveredése valami különleges inkubálást jelent, amit más, egy iparra fokuszált konferenciák nem tudnak hozni.