Néha az az érzése az egyszerű halandónak, hogy egy filmben él: ilyen nincsen, csak olvasni lehet erről, ilyen emberekről, ilyen csapatokról és termékekről. 1800 geek, 400-zal több, mint tavaly, a világ minden részéről, akik arra fókuszálnak, hogy teremtsenek. Sztárok is akadnak, akik három nap alatt olyan kütyüket csináljanak, ami egy évbe telne a tradicionális mérnökcsapatnak. Mindezt pedig egy tech buszon is csináljak, mint egy igazi "Szilícium völgy" show-t, ahol három nap alatt intelligens tükröt meg gyógyszertartót kreálnak (na persze alvásra nem nagyon vesztegetik az időt a Maker's Busz utasai.)

 

És a szenvedély, ami mozgatja a Fort Masonbe zarándoklókat: az MIT hobbiból összeszereli a kenyai versenyautót, mert erre is kell idő, ne vegyük magunkat olyan borzasztóan komolyan, élvezni is kell, amit csinálunk, és a BMW motorjának összeszerelése nagyon szépen megfér a világ első teljesen 3D printelt autója mellett.

 

Ha belegondol az ember, igazából a Szilícium völgy a tudás folytonosságáról, következő szintjéről emeléséről szól a Fairchild komputer ősalapítói után. Ahogy a Fairchild volt a processzorok atyja, és a Xerox PARC - tapasztalataiból született az Apple, úgy most az iPhone a király: amíg a következő újító hullám nem csinál ebből is PC-t. Na persze ha az iPhone saját magát kannibalizálja évente, például az ilyen apró újításokkal, mint az Apple Watch (aminek csak imádóival találkoztam április óta, mert aki használja, az azonnal beleszeret). És mit jelent az, hogy az iPhone a király? Azt hogy ezek a "teremtő geek"-ek itt a Solidon egy olyan alapra építhetnek, amiből lehet, hogy az internethez hasonló értékkreálás következik, amiről azért érdemes megjegyezni, hogy fajlagosan, időegységre vetítve magasan ver minden kapitalista innovációs hullámot, mert minden egyes ipart megzava, ettől utolérhetetlen. És ebben a világrendben a pozitív, konkrét lépeseket az ilyen Soltid-típusú konferenciák hallgatói teszik, és akik itt tanulnak együtt, azokból lesznek remélhetőleg a jövő John Chambersei es Steve Jobsai.

 

Mert az is a Szilícium völgy mitológiája, hogy a Cisco vezére odaajándékozta az iPhone és iOS trademarkokat a Steve Jobsnak azért, hogy működhessenek együtt az Apple termékeivel. Ami megint csak az alapja ennek az új kreatív generációnak... Együtt dolgozni, együtt teremteni – lobálisan. És ezt a gyors, bizalomra épülő csapatteremtést az ilyen helyeken tanuljak meg a geekek, ahol informálisan teszteket és kísérleteket végeznek, a nagyon szeretett es tisztelt MIT PHD diákjai és kutatói vigyázó szeme alatt.

 

Az első nap bemelegítése után hihetetlen erősségű előadók csapata nyűgözi le megint a tengeralattjáró-hangárban, ami a konferencia főterméül szolgál, a keynote-okra összegyűlt társaságot (ahol annyira normálisnak számit a lilára festett haj, mint az öltönyös keleti-parti bankár, aki el akarja csípni a következő lehetőséget, ami megezerszerezi a befektetését, míg a 18,000 (!) San Francisco öböl környéki (amit szerényen "Amerika Kulináris Fővárosának" is neveznek) éttermeiben beszélget a frissen felfedezett enrepreneurökkel.

 

A Kickstarter alapítója, Yancey Strickler igazi "out of the box" egyéniség, mert ő igazából mindent másképp csinál, mint az úgynevezett "okosok" súgják neki. Én sosem fogok IPO-t csinálni, és sosem fogom eladni a céget" – mondja egyszerűen. És ez azért hihetetlen, mert kristályos formában jelképezi a Szilícium völgy ethoszát: ezt kérem nem a pénzért csinálja az ide a világ minden sarkából költöző technológus és befektető. Az izgalom, az önkiteljesítés, a teremtés óriási afrodiziák, és, ahogy Tim Cook elajándékozza a vagyonát, amit a világ legnagyobb cégének vezéreként keres, úgy ugyanezt – kisebb méretben, természetesen – ezrek követik. Ha van a környéknek titka, akkor az ez: játék és munka és boldogság egybeolvad.

 

Strickler elmondja, hogy fél milliárd dollárt költöttek eddig hardware befektetésekre a platformján, olyan brandek születtek mint a Pebble.

 

Izgalmasan adott elő nagyon az Other Machine Company, San Francisco-bázisú alapítója, Danielle Applestone. Az ötlete egyszerű: ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy bármit is felépítsünk (újat vagy régit, gépet vagy szoftvert), ahhoz szerszámok és gépek kellenek. Ahogy itt a környéken az aranyásóknak az 1800-as években szükségük volt erős nadrágra (és ebből lett a Levi's), közlekedésre (ebből lett a vasút, amiből a Stanford egyetem, a vasútból meggazdagodott alapító jóvoltából), úgy az Internet of Thingsnek szüksége van gépekre, amiket az Other Machine Companyhez hasonló cégek fognak előállítani. Ez egy nagyon szépen definiálható, jól hangzó niche – és Danielle energiája, tudása a biztositok arra, hogy a trenddel együtt mozogjanak a gépkészítők, hogy a startupok és geekek el legyenek látva minden szerszámmal, ahhoz hogy kiáshassák a digitális aranyat.

 

A kedvencem a Q&A, az intimebb beszélgetés, ahol kiderült a számomra, hogy a gépgyártás, a robotokat gyártó robotok gyártósorai is egy forradalom előtt állnak, mert még mindig a hatvanas években kreált kódok alapján programozzák őket. Tehát ha nagyon elteltünk a saját nagyságunkkal meg, hogy mennyire modernek és fejlettek vagyunk, bizony a vietnámi háború innovációs szintjén áll a gépsorok agya – megint egy elképesztő információ arról, hogy milyen hatalmas lehetőségek állnak előttünk.

 

Egy másik, a kizárólag hardverre, kütyük legyártására koncentráló startupok inkubátora, a Highway1 alapítója, Brady Forrest (frissen kiadott egy könyvet, a hardvergyártású új bibliáját, a "The Hardware Startup"-ot, szerzőtársai az ugyancsak jónevű Renee DiRiesta, a Haven alapítója, és Ryan Vinyard, a Highway1 főmérnöke). Magyar startuposok, figyelem, a 46 cég ötödik osztálya még éppen kezdés előtt áll, hátha befér valaki. Aki pedig azt hiszi, hogy nincsen jövője a hardvernek, csak annyit javasolnék, hogy hasonlítsa össze az Apple értéket például a Google-éval, hátha ettől megváltozik a véleménye arról, hogy mire számít. És a gépek, amik a gépeket csinálják meg mindig kora-középkoriak, hiába forradalmasította az industrial dizájnt az Apple, ugyanez a folyamat még nem játszódott le a géped területén.

 

Hogyan kell sikeres hardware startupot csinálni, az új biblia alapján? Én a magam részéről egy erős partnert keresnék először. És a Cisco már ajánlkozik is azonnal: hihetetlen a túlélő- és megújuló képessége ennek az örökzöld, több évtizede a szakterületen világelső cég...

 

A Cisco "entrepreneur program"-ja nagyon egyszerű logikára épül: Ahogy például a mamut autógyárak nem akarnak startupokkal dolgozni, mert biztonságosnak kell érezniük a céget a következő 10-15 évre, így a Cisco inkubálja a cégeket nekik. Nagyon okos pozicionálás, igazi win-win situation: a startupnak kredibilitás és biztonság kell, hogy eladhassa a termékeit a nagyoknak – a nagy cégeknek a Cisco márka elég ahhoz, hogy megbízzanak az általuk inkubált cégek túlélési rátájában és a nagy cégek túlélése függ az innovációtól –, míg a Cisco-nak innovációt támogató platform az üzlete, hogy az új, disruptive technológiák kompatibilisek legyenek a Cisco rendszerekkel. Mindenki nyer, különösen a Cisco részvényesek és a startup angyalai.

 

David Rose: MIT media lab tudósa, "Enchanted objects" az loadasanak a címe. Érdekes gondolatmenet arról, hogy a fotók, amiket látunk azok egy "akciót"-"tranzakciót" váltanak ki valamilyen formában.

 

Self-surveillance a fogalom, amit bevezet: ahogy a mindennapi életünket, annak minden pillanatát felvehetjük és analizálni tudjuk. Nekem elképesztő volt egy ilyen szenvedélyes önfilmezőt látni, bevallom a nárciszisztikus Facebook menü-fotósokhoz képest ez igazan egy hardcore, majdhogynem filozofikus ideológia, hogy milyen jó visszajátszani az elveszett pillanatokat. Ezen kívül persze más forrásból kell pénzt csinálnia.

 

"Ditto" a cége neve: a missziójuk, hogy minden egyes fotót analizáljanak, ami megjelenik a social médiában. Igazából egy digitális média monitoring service, csak persze ez nem hangzik olyan elegánsan, mint a "self-documenting" filozófia, aminek a folyománya. Ha egy brand azt akarja tudni, hogy hány fotót készítenek róla, a termékeiről a social médiában, Összehasonlítva a versenytársakkal – és hogy ez mekkora market share-t jelent – akkor ez igazából nem más, mint mezítlábas média kutatás.

 

Ami megint új volt az előadásban: ha sikerült megfejteni, hogy milyen a vizuális megjelenítése a különböző melódiáknak, akkor innen csak egy lépés a "Listen to a photo" szolgáltatás, amit nagyon szívesen kipróbálok, ha megjelenik majd – talán az Apple új streaming zeneszolgáltatása alapján.

 

Aztán jött a szintetikus biológia előadás, ahol megint úgy éreztem, hogy nagyon eltörpült az én internettechnológus tudásom: ezek a szakemberek és tudósok chipek helyett mikroorganizmusokat programoznak. A Joe Jacobson emberei az MIT "Molecular Machines Group"-jában nemcsak a programozást, hanem a biológiát is érteniük kell. Hmm, akkor a GMO az igazából programozás? És a jövő programozása élő molekuláris rendszerek útnak indítása? Ez egy új teremtés? A robotokat tudjuk amőbává építeni?

 

Mickey McManus, an Autodesk fellowja személyes áttekintést adott a legújabb történésekről abból a szempontból, hogy mi az interdiszciplináris tudományok gyakorlati hátasa ma és a közeli jövőben. Mini-elemek, amiket a páciens lenyel és a gyomorsavból nyernek energiát. Avagy három diák egy kollégiumi szobában tud kezdeni egy autógyártó céget a 3D printing segítségével. Ilyesmikre akar felkészíteni minket a tudós.

 

A napot nekem Michael Chui, a McKinsey zárta be intellektuálisan. Végül is kapitalisták vagyunk, és ezt a sok szenvedélyt valakinek ki kell fizetni: megtudtam, hogy miért is ilyen izgalmas az IoT gépgyártás. A McKinsey szuperkonzultánsai új tanulmánya szerint az IoT B2B kétszer akkora profitot termel, mint a B2C. Erre mint startupnak figyelni kell.