A WinProxy - dióhéjban - mindent el tud végezni, amire a mai olcsó útválasztók vagy hubok képesek (pl.: Linksys, Netgear), csak még azoknál is olcsóbban oldja meg ugyanazokat a funkciókat. Mind a Windows ME, mind a Windows 2000 alatt kipróbálták, és működik. A szűrés mind a bejövő WWW és FTP adatoknál, mind a beérkező leveleknél működik, ami ugyancsak fontos tulajdonság, főként nem szakmabeli környezetben, ahol nincs kéznél füttyre egy rendszergazda, ha támadás érkezik. Márpedig a kis és otthoni hálózatok ellen is egyre több a támadás, amelyek egy részének az a célja, hogy további támadások álcázott búvóhelye legyen.
A WinProxy DHCP (IP-címkölcsönző) és NAT (hálózati IP-címfordítási) funkciókat is ismer, ami a kis hálózatokban az internetosztás legkorszerűbb megoldását engedi meg. [Fontos megjegyeznem, hogy ezt a lehetőséget a Windows ME és a Windows 2000 önmaga is tartalmazza. A W2K-ban én rendszeresen ki is használom ezt a funkciót a kis, 3-4 gépes tesztelő magánhálózatomban. Jelenleg nincs is saját fix IP-címem egyáltalán. Mindig az Elender Inter.net-től kölcsönzök egyet. A belső hálózaton pedig a 192.168.x.x tartományt osztogatja a helyi DHCP. A WinProxynak tehát néhány olyan jellemzője is van, amelyek ma már fölöslegesnek tűnnek. Legfeljebb nem vagyunk annyira kötve a Microsoft intranet IP-cím koncepciójához.]
Néhány beállítási elem Scot Finni szerint elég nehézkesen kezelhető, ami nem éppen nem-szakmabelieknek való "tulajdonság". Ugyanakkor kevésbé erőforrásfaló, mint más nagynevű versenytársak, például a BlackIce vagy a ZoneAlarm (amiről én nemrég már megírtam, hogy W2K szerveren a használata életveszélyes, ha a terminálszerver funkciót is használjuk, mert duplán is elindul, és ezzel zavarba hozza önmagát - igaz a WinProxyt nem tudtam hasonló helyzetben kipróbálni, mert momentán nincs rá pénzem).
A WinProxy szoftver a Letoltes.com-rol is letölthető.