Reisz Attila: - Nem fogjuk megérni, azt hiszem. Egyébként nem tudom, hol van 80%-os ellátottság, mert Skandináviában talán 60%-nál tartanak, de az USA-ban sincs még ekkora százalék. Az aktuális hazai adatok 6 és 10% közé teszik a háztartások számítógép-ellátottságát, és internetellátottságról csak ennek töredékénél beszélhetünk...

Balogh Kornél: - Európai uniós csatlakozásunk után 10 évvel.

W.: - Két generáció múlva lakosságunk hány százaléka lesz számítógép-tudatlan?

R. A.: - Nem vagyok optimista ebben a tekintetben, 40%-ot tippelek.

A számítógép-tudatlanságot azért ne keverjük össze az internetet nem használókkal, szerintem a két kategória nem összemosható. Azért, mert valaki internethasználó, még lehet számítógép-tudatlan, és fordítva. Hiszen ugyanaz a háziasszony, aki bravúrosan kezeli a villanysütőt, a mosógépet és a mosogatógépet - amelyek ugyanúgy tele vannak chipekkel, mint a számítógép -, sokszor nem mer becsavarni egy villanykörtét, mert az "villany".

Szepesi Orsolya és Magyar Csaba: - A kérdés összetett. Két generáció 40-50 évet jelent, amely időszak alatt a számítógép a mindennapok szerves részévé válik. Azaz vélhetően beépül az oktatásba, ugyanakkor a technológiák egyre felhasználóbarátabbak lesznek. Így a számítógép-tudatlanság szerintünk nem haladja meg jelentősen az írástudatlanság szintjét, azaz a társadalom kb. 5%-ára terjedhet ki.

W.: - Mikorra teszi, hogy hivatalos ügyeink 50%-át a neten intézhetjük?

B. K.: - Amikor lesz egy "normális" internetrendőrség. A nagyvállalatok már ma is az interneten keresztül intézik ügyeik egy részét: például szerződéseket kötnek. Én viszont jelenleg nem tartom biztonságosnak az internetet, félnék bármilyen hivatalos vagy pénzügyet a neten keresztül intézni. Valami olyan biztonsági megoldást képzelek el, hogy meghatározott csatornákon megy a pénzforgalom, amit erre kiképzett emberek figyelnek és védenek folyamatosan.

R. A.: - Örülnék neki, ha már holnaptól, mert az nagyban megkönnyítené az életünket, de sajnos ez nem így működik. Nem tudom, ismerik-e a "maláj példát" - lehet, hogy nem igaz, de tanulságos. Malajziában az állami illetékesek elkezdték kiszámolni, mennyibe kerül az országnak, hogy az állampolgár sorban áll a hivatalban. Kiszámolták, hogy x millió dollárba kerül. Utána kiszámolták, hogy y millió dollárba kerülne ennek a sorban állásnak a jelentős csökkentése az internetes ügyintézés beindításával, és rájöttek, hogy másfél éven belül megtérül a befektetés. Így is hozzá lehet állni a dologhoz. Ez nem az iparágon múlik, hanem kizárólag az állami felsővezetésen, csak elhatározás kérdése. Ahol van 22 milliárd futballpályák építésére, ott kellene lennie másik 20-25 milliárdnak az "online demokrácia" fejlesztésére.

B. K.: - Maximum 5%-ot gondolok. Nem hiszem, hogy sokat fog változni a helyzet Magyarországon, legfeljebb nem két napot kell a tb-nél sorban állni, hanem csak egyet :-).

Sz. O. & M. Cs.: - A versenyszféra várhatóan gyorsabban reagál a technológiai változásokra, az állami (hatósági) szféra azonban jóval nehezebben mozdul. Bár fél éven belül jó eséllyel elfogadják a digitális aláírásról szóló törvényt, az állandó forráshiány miatt az állami szervek technikai felszereltsége még sokáig nem lesz alkalmas a hivatalos netes ügyintézésre. Mindezek alapján a lehetőség megteremtéséig kb. 5 évet kell várnunk, ám a tényleges felhasználás elterjedése akár 6-8 évet is igénybe vehet.

W.: - Mit nem tudunk elintézni a neten 5 év múlva?

Sz. O. & M. Cs.: - A hatósági és bírósági eljárások, különösen a ma még személyes részvételt igénylő procedúrák netes lebonyolításáig vélhetően többet kell várnunk.

R. A.: - Hivatalos ügyeknél nem tudok ilyet elképzelni. Ugyanis mit csinál az ember, ha hivatalos ügyet akar elintézni? Bemegy a hivatalba, megkérdezi valakitől, hogy az adott problémával mit kell tenni, megkapja vagy beszerzi a formanyomtatványokat, befizeti az illetéket, kitölti a nyomtatványt, és hitelesíti, tehát aláírja, végül eljuttatja a megfelelő hivatalba, ahonnan visszakapja, hogy engedélyeztem, bejegyeztem, ez a további ügymenet stb.

W.: - Mekkora lesz a távmunka aránya 2010-ben?

B. K.: - Nagy, körülbelül 10%-os lesz az arány. Sok mindent el lehet végezni távmunkában, de pl. a boltos néni nem tud távmunkában dolgozni. Az egyetemeken valószínűleg megszűnik a levelező tagozat, internetről letölthető előadások lesznek helyette.

R. A.: - A távmunkával kapcsolatban egy kicsit szkeptikus vagyok, ugyanis eddig még nem láttam igazán sikeres távmunkaprojektet Magyarországon.

A legtöbb távmunkajellegűnek tekintett feladat, amelyet otthon lehet végezni, leginkább adatbevitel-jellegű. Itt egy a gond: az adat most papíron van, és onnan kell elektronikus úton rögzíteni, tehát a papírnak el kell jutnia a távmunkáshoz. Ezen a logisztikán nagyon-nagyon sok minden megbukhat.

W.: - Lemaradnak-e a kisvállalkozások az internetes versenyben?

B. K.: - A sarki vegyesboltnak nincs konkurenciája az interneten, és nem is lesz. Az ember szereti látni, amit vesz, elvégre gyűjtögető életmódot folytattunk valaha. Szerintem több vásárló lesz a plazákban, mint az internetes áruházakban. Látogató sok lesz az interneten, de vásárolni inkább a hagyományos áruházakban fognak az emberek.

R. A.: - Nem szükségszerűen. Megint csak egy példa, tanulságos ez is, akár pletyka, akár nem. Van egy baranyai vállalkozó, aki teherautó-ponyvákat csinál, és egy internetes értékesítő meggyőzte arról, micsoda buli lenne, ha évi 6-12 ezer forintért felrakna a webre információt arról, amivel foglalkozik. Nem tett ki semmi extrát, csak egy elektronikus brosúrát: a címét, hogy mi a tevékenysége, meg pár fotót. Kisvártatva aztán megjelent nála az amerikai hadsereg megfelelő alakulata, és azt mondta, hogy akkor erre a pár száz teherautóra legyen szíves a ponyvákat szállítani. Ezért még az elektronikus szórólap szintjén is azt mondom, hogy sokkal költséghatékonyabb megoldás, mint bármely más médium. Más kérdés, hogy ilyen kisvállalkozásokat nehezebb meggyőzni, mint egy nagyvállalatot, pláne arról, hogy integrálja a webet az üzleti tevékenységébe. Még egy élő példa - ez speciel biztos igaz, mert velünk történt meg: el akartunk menni nyaralni. Mit csinál az ember, leül a gép elé, azt mondja, Balaton-part, nyaraló, kutyát, kisgyereket lehessen bevinni. Megtaláltuk Badacsonyban, nagyon kellemes környezetben. Amikor beszélgettünk a bácsival, megkérdezte, hogyan is kerültünk oda, mondom, hogy az interneten találtuk meg. "Juj, tényleg, valamikor itt volt egy hölgy, aki megfűzött, hogy rakjuk fel 6 ezer forintért az ajánlatunkat" - monda erre a bácsi.

W.: - Az államnak be kell-e avatkoznia az internet fejlődésébe?

Sz. O. & M. Cs.: - A megfelelő jogszabályi háttér, hatósági ellenőrzés és végrehajtás megteremtésével feltétlenül.

B. K.: - Igen. Ellenőriznie kell tudni az internetet, úgy, hogy ne sértse az emberek jogait, de védje őket, hogy biztonságban érezhessék magukat a neten. Ez talán a legnehezebb feladat.

R. A.: - Az internetet integrálni kellene egy egész szervezet stratégiájába. Az államnak meg kell határoznia, hogy melyek az alapelvek. Nem azt kell meghatározni, hogy mit és hogyan kellene felrakni, hanem azt, hogy az adott szervezet szolgáltatása, tevékenysége otthonról való kimozdulás nélkül elérhető legyen. A megfelelő koordináció még hiányzik.

W.: - Ön szerint mi az információs társadalom?

Sz. O. & M. Cs.: - Egy divatos, de félrevezető kifejezés. Azt kellene jelentenie, hogy a társadalom döntő többségének módja van az információs forrásokhoz való hozzáféréshez, saját információinak a nyilvánosság felé közvetítéséhez és az egymással való információcseréhez. Fontos, hogy ez ne csak elméleti, hanem pénzügyileg is megalapozott lehetőséget jelentsen.

R. A.: - Buzz-word :-). De komolyra fordítva a szót: egy olyan társadalom, amelyben minden információ rendelkezésre áll mindenki számára, és mindenki tudja, hogy ezeket az információkat hogyan lehet az ő életéhez, munkájához felhasználni. Az információs társadalmat egyébként már túlléptük, ez egy két évvel ezelőtti fogalom, jelen pillanatban nem információs társadalomról beszélünk, hanem tudástársadalomról. Amikor eljött az információs társadalom, akkor tudós emberek egy idő után rájöttek arra, hogy az információ jó dolog, de annyi van belőle, hogy beledöglünk.

B. K.: - Az információs társadalomban az interneten ismerkedünk, általa létesítünk kapcsolatot. A számítógép az internet segítségével sok más eszközt helyettesít: például televízió, rádió, CD-lejátszó egyben, más eszközre nincs is szükségem. A dolog hátulütője, hogy az emberek a saját számítógépük előtt ülnek, és hiába van jó hangulat, beszélgetnek, de mindenki magányosan ül otthon, a szobájában. Az igazi, fizikai emberi kapcsolat így akár el is halhat. A fiatal generáció, amely a számítógépes kommunikációhoz szokik hozzá, természetesnek fogja érezni, de egyben ez a legnagyobb veszély is a fizikai emberi kapcsolatokat tekintve...

W.: - Milyen szerepe van az államnak az információs társadalom kialakulásának elősegítésében?

Sz. O. & M. Cs.: - Jogalkotás útján lehetővé kell tennie a technológiák elterjedését (pl. kedvező adójogszabályok), az állami szféra elérhetőségét és kompatibilitását informatikai eszközökkel (pl. digitális okiratok alkalmazása az állami eljárásokban, a megfelelő technológiák alkalmazása, az állami hivatalnokok felkészítése, állami propaganda kifejtése), valamint az oktatásban rendkívül komoly szerepet kell játszania az informatikai ismeretek átadásának.

R. A.: - Nagyon fontos az egész kultúra elterjesztése, a Sulinet-Írisz program folytatása, a felsőoktatás bekábelezése, a sávszélesség bővítése vagy a svéd modell bevezetése, ahol a lakosságnak a bolti árnál kedvezőbben teszik lehetővé, hogy infrastruktúrához jusson. Ez mind-mind állami feladat, és nagyon egyszerű. Csak csatlakozzunk a szingapúri egyezményhez, s már nem is lesz olyan nagy probléma az internettel.

B. K.: - Semmilyen, mert amibe az állam beleavatkozik, az politikává változik. Az internetet mai állapotában saját maguknak építették ki az emberek, saját elképzeléseik szerint. Ha az állam ebbe beleavatkozik, már nem az egyének alakítják tovább a netet.

W.: - Meddig free a web?

Sz. O. & M. Cs.: - A neten kérelemre indult eljárások során feltétlenül szükség van hatósági kontrollra, s természetesen az állampolgári és hivatali bejelentési kötelezettségeknek a neten is kell érvényesülniük. Emellett feltétlenül szükséges egy olyan tartomány kialakítása, ahol a felhasználók érdekében és tudtával fokozott ellenőrzés érvényesül.

R. A.: - Egyre free-bb, van egy ilyen érzésem :-). De igazából nem free már most sem, ugyanis ingyenleves nincsen. Valaki valahol mindig megfizeti. Akár a hirdetők fizetik meg, akár a telekom cégek befektetésként finanszírozzák az internet-hozzáférést, soha nem lesz ingyenes.

Természetesen mindig az a cél, hogy a vevő, azaz az egyszerű felhasználó mind olcsóbban jusson hozzá, hiszen mivel hozzájut, elolvassa a hirdetést, esetleg vásárol is.

Magyarországon, nem számolva az infrastrukturális beruházásokat, a havi átlagfizetés 12%-ába kerül az internet-hozzáférés, és ez sok. Ehhez még hozzájön az infrastrukturális beruházás, bár erre én azt mondom, hogy nem számottevő. Ugyanis ha megnézzük, hogy mennyibe kerül egy színes tévé, egy mosógép vagy frizsider, ami a legtöbb háztartásban megvan, lassan a számítógép is azonos kategóriába kerül ezekkel a háztartási eszközökkel.

W.: - Ön szerint 10 év múlva már ki sem kell mozdulnunk otthonról, hogy ügyeinket intézni tudjuk?

B. K.: - Szeretném, ha nem így lenne, és 10 év múlva Magyarországon még biztos ki kell mozdulnunk. Szörnyű volna, ha mindenki csak otthon gürizne a gép előtt... Kihalt utcák... Az tragikus lenne...

R. A.: - Voltak már olyan kísérletek, hogy embereket leültettek a számítógép elé, becsukták a szobát, amelyen csak egy kis ablak volt, meg egy vécé, hogy a biológiai szükségleteiket kielégítsék, és 10 napig csak a webre támaszkodva kellett élniük. Meg lehet csinálni, lehet pizzát rendelni, lehet bármit rendelni, és már mi is gondolkoztunk azon, hogy milyen jó volna, ha lehetne az interneten keresztül a boltból vásárolni, de arra jutottunk, hogy paradicsomot az életben nem vennénk így. Oda akarok menni, meg akarom nézni, meg akarom fogni a paradicsomot, és belerakni a zacskóba.

W.: - Ön szerint vannak-e olyan előnyei Magyarországnak, amelyek az internet előretörését segíthetik?

Sz. O. & M. Cs.: - A képzés és a szellemi tőke feltétlenül hazánk erősségei közé tartozik, de sajnos folyamatosan veszít értékéből (pl. az oktatás színvonalának esése, az "agyelszívás").

B. K.: - Nem hiszem, szerintem ugyanolyan a helyzetünk, mint bármely más országnak.

R. A.: - A magyar szürkeállomány még most is világhírű, még mindig olcsó, még mindig versenyképesek vagyunk, sőt: még a nálunk olcsóbbaknál is versenyképesebbek vagyunk, mert a magyaroknál egész komoly szervezeti kultúra, projektmenedzsment-kultúra van. A külföldi cégek, amelyek kiadják outsourcingba a fejlesztéseiket, nagyon gyakran Indiát, Oroszországot választják, ahol még olcsóbb a munkaerő, és ott is van szürkeállomány, nagyon komoly. De ott az a baj, hogy nem igazán van projektmenedzsment-szemlélet, tehát a külföldiek most inkább jönnek a keleti régió nyugati felébe, ahol egy picit drágább ugyan a munka, de a minősége sokkal jobb.

W.: - Milyen lesz az internet 5 év múlva? Még mindig HTML alapú multimédiás oldalak lesznek, vagy valami egészen más, új technológia?

B. K.: - Az biztos, hogy 3D-ben fogunk látni mindent, nem így, és nem ilyen képernyőn. Szerintem 5 év múlva is lesz még internet - elég nagy baj lenne, ha nem lenne már.