A profi környezetben – a Kempinski Hotel Corvinusban – tartott, reprezentatív tanácskozáson közel száz ország mintegy százötven képviselője oszthatta meg gondolatait egymással. A házigazda az NJSZT volt, a hazai informatikusközösség nagy múltú, stabil szereplője, amely 1997-ben az elsők között csatlakozott az ECDL-hez (az első ország, Svédország, 1996-ban kezdte a munkát). Magyarország jelenleg is a legtevékenyebb ECDL-országok közé tartozik.

 

A tanácskozás megnyitó beszédét Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója tartotta. Beszédében idézte Deutsch Tamást, a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztost, aki írásban köszöntötte a világfórumon megjelenteket.

 

„Meggyőződésem, hogy egyetlen munkavállaló, vállalkozás vagy akár egy teljes nemzetgazdaság sem lesz versenyképes anélkül, hogy felkészülne a digitalizáció kihívásaira. Márpedig a felkészülés legjobb eszköze az oktatásban való részvétel, az egész életen át tartó tanulás komolyan vétele. Az ECDL ebben játszik meghatározó szerepet, amely tiszteletet érdemel, magam is azzal tekintek az Önök munkájára!” – írta a miniszterelnöki biztos.

 

Deutsch Tamás köszöntőjében hozzátette még: „Az Önök munkája, az oktatás-képzés sikereket hoz a digitális világ sok más területén is: javítja a digitális infrastruktúra kihasználtságát; ösztönzőleg hat az innovációra; növeli az IT-szakmák iránti nyitottságot, s ezzel enyhíti a tartós informatikus-hiányt.”

 

Alföldi István előadásában az ECDL fejlődőképességét emelte ki. Összegzése szerint a legnagyobb előrejelzők is kimutatták – például a Gartner –, hogy a tavalyi évtől kezdve a technológiai fejlődés az eddig sem lassú, lineáris növekedésből exponenciális gyorsulásba váltott. Az ECDL képes ehhez alkalmazkodni, s napjainkban különösen felértékelődnek az olyan felhasználói ismereteket tartalmazó modulok, amelyek részben a felhasználói szintű biztonságtudatosságot kell, hogy növeljék, részben az iskolai oktatás hatékonyságának a javítását szolgálják.

 

 

Ennek tudatában az NJSZT elhatározta, hogy Magyarország az elsők között lesz a jelenleg pilot fázisban lévő ECDL/ICDL ICT in Education-Training modul bevezetésében. Az új modul nem informatika szakos tanárok számára nyújt segítséget ahhoz, hogy az informatika eszközeit és módszereit használják saját tantárgyukhoz. Az első, kísérleti programokban részt vevő tanárok megismerve az új modult azt mondták: „Ezt minden tanárnak tudnia kell…”

 

Az ügyvezető igazgató beszédéből még egy fontos gondolatot külön is kiemelünk: Szakmai szempontból nagyon fontos annak a különbségtételnek a hangsúlyozása, amely napjainkban egyre inkább kulcskérdés lehet a képzésre várók döntéshozásában. Hogy mi a fontosabb: „programozni tudni” vagy elsajátítani mindazt, ami a „digitális írástudás” része.

 

Általánosabban: hogy mit is kell érteni pontosan a digitális írástudás alatt?! Az NJSZT tapasztalataira is hivatkozva határozottan ki merem jelenteni, hogy a kettő, a programozni tudás és a digitális írástudás nem összekeverhető és nem egymás ellen érvényesül. Egészen biztos vagyok benne, hogy az algoritmikus gondolkodás, a korszerű programozási eszközök használatával megvalósítható örömteli munka semmiképpen nem helyettesítheti azokat a képességeket, amelyek az exponenciálisan gyorsuló infokommunikációs világban a napi munkavégzéshez, a szabadidő eltöltéséhez, gyakorlatilag az élet valamennyi területéhez nélkülözhetetlenek.

 

Beszédében egyértelművé tette azt is, hogy földrésznyi országok nyerhetőek még meg az ECDL ügyének: a jövőt az indiai, kínai oktatásba való betörés jelentheti a nemzetközi, nonprofit, független alapítvány számára.

 

Hogy mennyire hatékony a digitális írástudás nemzetközi oktatási rendszere, azt már a másodikként megszólaló Damien O’Sullivan, az ECDL Alapítvány igazgatója világította meg néhány adattal.

 

 

2015-ben közel 2.2 millió ember tett vizsgát a világon. Európa határain kívül is, ahol a jogosítványt ICDL-nek hívják. Ezzel a hasonló oktatási anyagok között az ECDL/ICDL az első számú. S hogy milyen prognózist vázolt föl az igazgató? 2017-re mintegy 15 millió regisztrált tanuló fogja elsajátítani a legfontosabb infokommunikációs ismereteket az ECDL segítségével.

 

Az ECDL/ICDL nemzetközi csapatának közös értékei vannak. Szociális felelősség jellemzi a platformfüggetlen vizsgáztatási és képzési rendszert, s épp a társadalom iránti fogékonyság miatt az ECDL rendkívül rugalmas és fejlődőképes.

 

Az NJSZT egyébként mintegy 300 vizsgaközpontot felügyel az országban, s nagy hangsúlyt fektet a minőségbiztosításra, amit Alföldi István, a Társaság ügyvezető igazgatója az ECDL egyik legidőtállóbb értékének tart. Alföldi a minőségbiztosítás érdekében végzett, nemzetközi szintű tevékenységét a világfórumon Byron Nicolaides, a CEPIS, azaz az Európai Informatikai Társaságok Tanácsának elnöke is kiemelte.

 

„Gondolkodj úgy, mint egy startup, és értsd meg a szükségleteket” – mondta Damien O’Sullivan. Valóban: egy-egy ország problémáihoz és igényeihez alkalmazkodó modulrendszerek építhetőek fel az ECDL kínálatából, akár a munkaerőpiacra szánt képzésekről, akár az oktatásban használhatóakról beszélünk, csak hogy az ECDL két legfontosabb, saját arculattal is bíró ágát említsük (ECDL Education, ECDL Workforce).

  

A kétnapos tanácskozás előadásokra és csoportos megbeszélésekre is alkalmat adott, megismerhettük az ICDL regionális tevékenységeit (Európán kívül Afrikában, az arab térségben, Ázsiában, Amerikában is szervezettel rendelkezik az alapítvány). Európában rendkívül erős a szervezet – s ma már az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatóságán is működik vizsgaközpont -, de nemcsak fejlett országokban tudnak csodát művelni: Zimbabwe például kiemelkedő teljesítményt nyújt az ICDL-képzésekben.

 

Izgalmas vitaindítók hangzottak el például a közösségi média hasznosságáról, amely az oktatás egyik kulcskérdése napjainkban.

 

Megismerhettünk helyi gyakorlatokat. Hazánkból Kutor László, Neumann-díjas egyetemi docens mutatta be az Óbudai Egyetemen működő vizsgaközpont hatásait. A vizsgaközpont annyiból rendhagyó, hogy – az NJSZT-vel együttműködve - ingyenes képzéseket nyújt gyengénlátóknak, hallássérülteknek, az ő igényeikre specializálódott laborban. Teljesítményük motiváló hatású az egyetem többi diákjának is.

 

A külföldi előadók közül Svájc a marketing területén végzett, az ECDL által díjazott munkáját mutatta be – jól átgondolt és felépített kampányuk egy digitális írástudással kapcsolatos, reprezentatív felmérésre épült. A felmérés szerint a megkérdezett diákok 78 százaléka gondolta úgy, hogy megfelelően tudja használni a számítógépet – de valójában csak 46 százalék volt az, aki valóban megfelelt a digitális írástudás követelményeinek. A felmérés nem ECDL-reklám volt, viszont az adataira egy egész kampányt építettek.

 

A kétnapos világfórum számos példával bizonyította az ECDL beágyazottságát egy-egy országban. A mostani konferencia előadásai azt bizonyították: az ECDL-nek sikerült elérni, hogy ne csak minőségben és tartalmában kövesse a fejlődést, hanem áttörést érjen el. Az ECDL különösen azokban az országokban sikeres, amelyek nem tekintik „önérzeti kérdésnek”, hogy saját sztenderdet dolgozzanak ki a digitális írástudásra, hanem átveszik az ECDL kipróbált nemzetközi gyakorlatát. Hiszen az ECDL rugalmassága révén feleslegessé teszi új rendszerek kidolgozását.

 

Ausztriában és Olaszországban például alapértelmezett az iskolákban az ECDL, az Egyesült Királyságban is kreditpontokat ér az ECDL-ben való részvétel, ahogy számos, Európán kívüli ország egyetemein is.

 

Nagyon jó lenne, ha hazánkban is az értékeinek megfelelő és az információs társadalomban való jólét érdekeit szem előtt tartó módon vennék figyelembe az NJSZT digitális kompetenciák terjesztése terén megszerzett és nemzetközileg magasan értékelt tudását, tapasztalatait.