Nyugdíjasként, igen szerény körülmények között telt az utolsó évtizede,  a mikroprocesszorokról vagy a legnagyobb PC-gyártókról az idők folyamán általa összeszedett hatalmas – mélyben gyökeredző - tudásra a XXI. század már nem volt vevő. Azt is mondhatnánk, hogy túllépett rajta a világ, de valójában pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznánk, hogy átgyalogolt rajta és némiképp meg is taposta...

Számítástechnikai újságíróként a számítógépek sorsát az IBM XT-től, AT-től kezdve követte, ő tudósított a 386-os, a 486-os processzorok vagy a Pentium megjelenéséről, de még a Xeonról is. Nekünk, kollégáknak is lelkesen mesélt néha az egyre apróbb lapkák mögött rejlő műszaki csodákról, ilyenkor még az utóbbi időben egyre fáradtabb arca is felderült, talán még a szeme is csillogott.

Nyugdíjas éveiben is írogatott, bár cikkei természetesen megritkultak. Utolsó publikációja két éves, 2015 februárjában az Intel Xeon E7 v3 részleteibe avatta be a hozzáértő olvasókat (http://hirek.prim.hu/cikk/110670/). Kicsit fájó szívvel nézegettük a cikk alatt a kapcsolódó cikkek sorát, valamennyinek Széll Zoli a szerzője, ebben a témakörben azóta sem lépett – és a jövőben sem valószínű, hogy léphet - az üresen hagyott helyére senki. Utoljára tavaly márciusban kaptunk e-mailt tőle, ebben már csak a magányát, fájdalmát és egyre nehezebb sorsát osztotta meg velünk, tudta, hogy számíthat némi szolidaritásra a volt kollégáktól. Karácsonykor már nem írt, nem vette fel a telefont sem. Nyomoztunk, mi lehet vele, egy szomszédtól tudtuk meg, hogy elhatalmasodó betegségei kórházba juttatták, s ott egy sztrók végzett vele  január 23-án. Három hónap híján 77 évet élt, ami alig több, mint a számítástechnika eddigi történelme.