Az elmúlt hónapokban nem telt el úgy nap, hogy valamilyen hír ne jelent volna meg az Európai Unió új adatvédelmi rendeletéről. A legtöbb megjelenés, akár jogi, akár üzleti oldalról is született, elsősorban arról próbálja meggyőzni a közönségét, hogy olyan nagy horderejű újdonságok és változások kerülnek bevezetésre ezáltal, amelyeket a cégek - különösen a KKV szektor - csak nagyon nehezen, hosszú felkészüléssel tud teljesíteni.
A valóság azonban az, hogy azok a vállalkozások, akik eddig is ügyeltek arra, hogy megfeleljenek a magyar adatvédelmi jogszabályoknak és a NAIH előírásainak, az új rendelet hatályba lépésével nem kényszerülnek gyökeres változtatásokra. Azok a cégek viszont, akik eddig sem foglalkoztak az adatvédelemmel és nem tanúsítottak jogkövető magatartást, tényleg újdonságokkal találkozhatnak – persze nem azért, mert annyira más lesz az új jogszabály, hanem azért, mert a régit sem ismerték és nem követték, és most egyszerre kell megfelelniük egy szigorúbb szankciót alkalmazó új rendeletnek.
A pánik eloszlatására dr. Horváth Katalin, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda adatvédelemben jártas ügyvédje segítségével összeszedtük az adatvédelmi rendelettel kapcsolatos tévhiteket, beleértve az új rendelet azon rendelkezéseit, amelyek nem hoznak változást, hiszen eddig is léteztek és be kellett (volna) tartani őket, és azokat is, amelyek valóban újdonságot vagy eltérést fognak jelenteni az EU-s szabályozásban – nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az utóbbiak vannak kisebbségben.
1. tévhit: A rendeletre nincs elég idő felkészülni
A rendelet 2018. május 25-én, azaz több, mint egy év múlva lép hatályba, így sok idő áll még rendelkezésre ahhoz, hogy az eddig is gondos és jogkövető vállalkozások felkészüljenek az alkalmazására. Az egy éves időtartam elsősorban azoknak tűnhet rövidnek, akik nem foglalkoztak az adatvédelmi kérdésekkel az elmúlt években.
2. tévhit: Sokkal szigorúbb szabályokat ír elő a rendelet az adatkezelésre
A magyar adatvédelmi jogszabály, az Infotörvény eddig is a legszigorúbbak közé tartozott az Európai Unióban. A jelenleg hatályos magyar szabályozás alapjául eleve az uniós adatvédelmi rendelet szolgált, amelyet a magyar kormányzat a lehető legteljesebb mértékben átültetett, és a jogalkalmazásban az adatvédelmi hatóság (NAIH) is az egyik legrigorózusabban járt el, szűk értelmezésben és szigorúan alkalmazva az Európai Bizottság adatvédelmi munkacsoportja, az Artcile 29 Munkacsoport adatvédelmi véleményeit, amelyek egyébként több helyen is beépítésre kerültek az új uniós rendelet szabályai közé. A magyar szabályozás a 20 millió forintos bírságmaximummal eddig sem volt könnyen teljesíthető a KKV szektornak, a nagyvállalatok azonban gyakran bekalkulálták azt működési költségeikbe. Az új uniós rendelet fő szigorításai elsősorban ennek megakadályozását célozzák és eredményezik, mivel az:
Ezen túlmenően azonban a rendelet inkább sok helyen enyhít a magyar szabályokhoz képest:
3. tévhit: A rendelet alapjaiban változtatja meg az adatkezelés elveit és jogalapját
A magyar Infotörvény (Infotv.) és az uniós jogszabály adatkezelésre vonatkozó alapelvei kevés kivétellel szinte teljesen megegyeznek, hiszen mindegyik megköveteli az alábbiakat az adatkezelőtől:
Vagyis aki eddig betartotta a magyar jogszabályt, annak az új rendelet alapján sem lesz félnivalója.
4. tévhit: Az új rendelet rengeteg újdonságot hoz
Kétségkívül hoz újdonságokat az adatvédelmi rendelet, de a magyar szabályozáshoz képest rengeteg nóvumról azért nem beszélhetünk – hangsúlyozta dr. Horváth Katalin ügyvéd.
A fent felsorolt szigorítások mellett az új rendelet bevezeti az elszámoltathatóság alapelvét, amely alapján az adatkezelő felelős az adatkezelés elveinek betartásáért (ez eddig is így volt), azonban most már ezt ténylegesen igazolnia is tudni kell (a NAIH gyakorlata pedig eleve ezt az elvet követte jogszabályi előírás nélkül is).
Új fogalmakat hoz az EU-s jogszabály, mint például a profilalkotás általános fogalmát, a genetikai, biometrikus és egészségügyi adat fogalmát, amely utóbbit a magyar Infotv. részletesen nem tartalmazta (de magát a fogalmat használta), hanem csak az egészségügyi ágazati jogszabályban került eddig meghatározásra.
A rendelet az önkéntes, tájékozott hozzájáruláson és a jogszabályi engedélyen alapuló adatkezelés mellé egy harmadik adatkezelési jogalapot is bevezet: a jogos érdeken alapuló adatkezelést, ami alapján az adtakezelés jogszerű, ha az az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges.
Igazi újdonság viszont a rendeletben az adatvédelmi hatásvizsgálat (Data Protection Impact Assessment – DPIA) bevezetése, amely alapján az adatkezelő köteles hatásvizsgálatot végezni, ha a tervezett, új technológiát alkalmazó adatkezelés valószínűsíthetően magas kockázattal jár az érintettek jogaira és szabadságaira nézve, és ha a magas kockázatot a vizsgálat kimutatja, akkor a felügyeleti hatósággal történő előzetes konzultáció lefolytatása is szükséges lesz.
5. tévhit: A felkészüléshez csak a rendelet szabályainak kell megfelelni
A legtöbb sajtóban megjelent összefoglaló, az adatkezelőknek tartott felkészítő kurzus, tanfolyam nem említi, hogy a rendelet egyes témaköröket tagállami hatáskörben tart, vagy legalábbis megengedi, hogy a tagállamok kiegészítő vagy esetleg szigorúbb, illetve eltérő szabályokat állapítsanak meg. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő a vállalkozásoknak az új rendelet szövegének megfelelni, figyelemmel kell kísérni az adott tagállami jogalkotást is, amely pedig – legalábbis Magyarországon – nem kapkod, és még nem kerültek elfogadásra a rendelet hatályba lépésével szükségessé váló vagy éppen ezen lehetőséget kihasználni törekvő kiegészítő jellegű jogszabály módosítások.
A tagállamok szabályozási hatáskörében maradnak például az alábbi témakörök:
A fenti tagállami hatáskör fennmaradása pedig azt jelenti, hogy a rendelet hatályba lépése előtt egy évvel a felkészüléshez csak a jogszabályok megközelítőleg 80%-a ismert, a többi 20% még nem tudható, és akár jelentős szigorítást, eltérést vagy kiegészítő feltételeket is magával hozhat. Különösen valószínűsíthető ez a magyar jogalkotásra és adatvédelmi hatósági törekvésre, amely a magyar jogszabály rendeletnél is szigorúbb előírásait továbbra is fenn kívánja tartani, amely azonban a rendelet eredeti céljával megy szembe: egy egységes európai szabályozás megteremtése a versenyképesség és az innováció növelése érdekében – emelte ki dr. Horváth Katalin ügyvéd.