Gerényi Gábor: - A kérdésre első indulatomban azt válaszoltam volna, hogy ilyen nem lesz, és több piackutató is állítja, hogy az internet magyarországi terjedésében megtorpanás tapasztalható - ahhoz, hogy továbblépjünk, az általános iskolázottsági, műveltségi színvonalat kellene emelni, ami nem megy könnyen. Aztán pár napja hallottuk a hírt, hogy a középiskolások túlnyomó többsége (97%) internetezik, szóval az ember megosztott tud lenni, de vegyük az optimistább verziót: az újabb generációk belépésével szép lassan, fokozatosan, de lehet közelíteni ehhez az álomhatárhoz.

Tonk Emil: - Szerintem 2-3 évtizedre feltétlenül szükség van. Bár ha visszagondolunk a mobiltelefon elterjedésére, akkor a válasszal egy kicsit bizonytalan vagyok. Elképzelhető, hogy mint lehetőség a háztartások 80%-ához éveken belül eljut, de a használók aránya soha nem éri el a jelzett szintet.

W.: - Mikorra teszi, hogy hivatalos ügyeink 50%-át a neten intézhetjük?

Dorogi Péter: - Erre inkább a kormánytól kellene kérni a választ (lásd pl. digitális aláírás).

T. E.: - Szerintem akik hivatalos ügyeik intézésében nem igényelték a személyes kontaktust, azok rendkívül gyorsan adaptálják az internetes ügyintézést. Ahol felismerik a hatékonyságát, így például a bussines-to-bussinesben, a gazdálkodó szervezeteknél, intézményeknél, hatóságoknál, a személyek és hatóságok, szervezetek, cégek, illetve más személyek közötti kapcsolatokban, ott az 50%-os arány meglepően gyorsan megvalósul, és az ügyintézés jelentős része akár egy évtizeden belül átterelődik az internetre.

W.: - Mit nem tudunk elintézni a neten 5 év múlva?

G. G.: - Nem fogunk tudni fizikai sportokat űzni, ez szinte biztos :-). Viszont nagyon koncentrált gondolkodást igényelne, ha olyan tevékenységet, üzletet kellene mondanom, amelybe kisebb vagy nagyobb mértékben nem nyúl bele a hálózat. Teljes szakmáknak, emberek óriási tömegeinek kell újragondolniuk és átalakítaniuk az életüket, cserébe viszont létrejön egy csomó olyan új tevékenység, amelyről most még nem is tudunk. A jelenlegi gazdasági modellekben zajló folyamatok nagy része azért "szerencsére" internetkompatibilis, a szellemi munka épp az internetkorszak előtt nem sokkal értékelődött fel drámaian, a hálózat erre a folyamatra csak rásegített.

W.: - Mekkora lesz a távmunka aránya 2010-ben?

T. E.: - Nagy a valószínűsége annak, hogy a szellemi munka számos területe az internet segítségével átterelődik az elektronikus úton működő kapcsolatokra, így annak térnyerése, dinamikus fejlődése jól előrevetíthető.

W.: - Lemaradnak-e a kisvállalkozások az internetes versenyben?

D. P.: - Bizonyosan hátrányba kerülnek, ha nem lesznek számukra is megfelelő megoldások.

T. E.: - Nem. Ha valamikor, akkor most lesz igaz a mondás, hogy nem mindig a nagy eszi meg a kicsit, hanem inkább a gyors a lassút.

G. G.: - Biztosan nem, hiszen éppen a hálózat a legkedvezőbb terep ahhoz, hogy egy kisvállalat sikeres startot vehessen, és jó esélyekkel versenyezhessen a nagyokkal is... Az interneten jelen lévő kisvállalkozásoknak de facto rengeteg kompetitív előnyük van azokkal a nagyokkal szemben, amelyek többnyire még mindig az "old economy" fogalmaival próbálják modellezni a piacot. A mozgékonyság, a fürgeség és az adaptivitás most a sikerhez vezető út feltételei között az első ötben biztos benne van, az európai nagyvállalati image-ben pedig ezek a fogalmak nem is léteznek. A tengerentúlon más a helyzet, ott a legnagyobb vállalatok is néha meglepő rugalmasságot tudnak mutatni, ha a túlélésükről van szó...

W.: - Az államnak be kell-e avatkoznia az internet fejlődésébe?

G. G.: - Nálunk most az egyik legkurrensebb marhaság az, hogy az ORTT-nek felügyelnie kellene az internetet. Ez egy meglehetősen elképesztő ötlet, és nagyon úgy tűnik, mintha a jobb- és baloldal valamiféle hallgatólagos konszenzust alakított volna ki ez ügyben. Holott az ORTT-nek már a nevében benne van, hogy mivel foglalkozik: azért felügyeli a rádiókat és a televíziókat, mert a rádiófrekvenciák állami tulajdont képeznek, amelyeket koncessziós szerződés alapján vesznek bérbe a műsorkészítő társaságok, így nem mindegy, hogy a koncessziót használó hogyan és mire használja ezt az állami tulajdont. Ezt ellenőrizni kell, erre jött létre az ORTT. Az interneten viszont semmiféle koncesszió nincs, bárki indíthat szabadon egy internetlapot, ugyanúgy, mint egy újságot, saját pénzből, saját szellemi tőkéből. "Újságtestületet" sem teszünk a napilapok fölé, egy évszázaddal ezelőtt volt ez divatban. Reméljük, hogy az internetes társadalom lesz olyan erős, hogy ezeket a képtelen törekvéseket megfelelő keménységgel visszautasítsa. A mértékadó hazai internetes sajtó egyébként politikailag elkötelezetlen, független tulajdonosi és szerkesztői háttérrel rendelkezik - ha gonosz lennék, azt mondanám, nyilván ez lehet irritáló bizonyos politikusok számára...

Azt viszont ki lehet mondani, hogy a magyarországi internetes társadalom működése már most meglehetősen önszabályozó jellegű, nem igényel semmiféle különleges felügyeletet, bár a hálózati dolgok törvényi szabályozására ráfér a pontosítás, a sajtó-, a reklám- vagy éppen a szerzői jogi törvényt nem ártana "internetes" passzusokkal bővíteni.

D. P.: - Természetesen, hiszen a jogi korlátozásokat mindenképpen a törvényhozásnak kell meghatároznia. Ezenkívül az állam feladata lenne különféle adókedvezmények bevezetése a számítógépet és internetet használni kívánók körében, továbbá támogatni azokat a kezdeményezéseket, amelyek az internet terjedését kívánják elősegíteni. Támogatniuk kell az oktatás fejlődését is, több anyagi lehetőséget biztosítva a számítógép és az internet-hozzáférés megvásárlásához (a Sulinetet ezért is tartom jó kezdeményezésnek).

T. E.: - Nem kell, és nem is szabad...

W.: - Ön szerint mi az információs társadalom?

G. G.: - Aminek az útján haladunk (köszi, Kádár elvtárs) :-). Szerintem az információs társadalmat pontosan nem lehet definiálni, és nem is szükséges. Amit gondolni lehet, az az, hogy ez egy tudás és teljesítmény alapú világ, amelynek kialakítását az a technológiai infrastruktúra segíti elő, amelyet internetnek nevezünk, és amelynek legfontosabb javai a szellemi termékek.

W.: - Milyen szerepe van az államnak az információs társadalom kialakulásának elősegítésében?

D. P.: - Ehhez még szélesebb rétegnek kellene különféle kedvezményeket biztosítania. Például kedvező feltételeket nyújtani a kezdő informatikai vállalatoknak, általános adókedvezményt számítógép-vásárláskor, támogatni az informatika elterjedését a kisvárosokban.

G. G.: - A legfontosabb szerepe az lenne, hogy a kereteket úgy biztosítsa, hogy a piaci mechanizmusok érvényesülhessenek. Mindeddig a legtisztább piaci verseny bizonyult a hálózati üzlet legnagyobb ösztönzőjének, támogatójának.

W.: - Ön szerint kik lesznek az információs társadalom vesztesei?

T. E.: - Alapvetően azok, akik sajnálatos módon most is a társadalom vesztesei, s nincs és nem is lesz lehetőségük felzárkózni.

W.: - Ön szerint 10 év múlva már ki sem kell mozdulnunk otthonról, hogy ügyeinket intézni tudjuk?

T. E.: - Az ügyeink intézéséért biztos, hogy jóval kevesebbet kell mozognunk, de remélem, az emberi kapcsolatok fenntartásáért többet, amihez az időt pont ez a fejlődés tudja biztosítani.

D. P.: - Vannak olyan országok, ahol ezt már ma is megtehetjük. Miért lenne nálunk másképp?

W.: - Hogyan vészeli át a hagyományos gazdaság az új gazdaság támadását?

T. E.: - Okos, intelligens hozzáállással rendkívül jól!

D. P.: - Átalakul. A hagyományos gazdaság szereplői megpróbálják alkalmazni az új technológiákat, és ezzel ők is részesévé válnak az új gazdaságnak.

G. G.: - Azok, akik nem támadásként, hanem játékként, kihívásként élik meg, átvészelik.

W.: - Ön szerint vannak-e olyan előnyei Magyarországnak, amelyek az internet előretörését segíthetik?

D. P.: - Nemrég hallottam egy nagyon ideillő mondást: "Láttam a jövőt!" Ennyi a mi előnyünk.

G. G.: - A hátrányokat könnyebb felsorolni... Az egyik legfőbb hátrányunk a még mindig világrekord-drágaságú internet-hozzáférés, aminek következtében jóval alacsonyabb arányú az internethasználat, mint azokban az országokban, ahová tartozni szeretnénk - ez rendkívül veszélyes a fejlődés szempontjából. Előny viszont az, hogy Európa leggyorsabban fejlődő gazdasága a miénk, ahol a befektetésnek politikai rizikója már egyáltalán nincs, viszont a hozam kalkulálhatóan magasabb, mint bárhol máshol a környéken.

W.: - Milyen lesz az internet 5 év múlva? Még mindig HTML alapú multimédiás oldalak lesznek, vagy valami egészen más, új technológia?

T. E.: - Valószínű, hogy nem olyan lesz, mint napjainkban. Talán jobban beépül a családi környezetbe, és segíti a harmonikus működést, elősegíti a döntéseket, figyelmeztet, és óv eseményekkel, dolgokkal szemben. Felgyorsul a világ, és vele együtt az életünk is. Nemcsak a bejövő információk tömege, elérhetősége és gyorsasága lesz meglepő, de valószínűsítem, hogy a küldött és általunk kiadott információk is gyorsabban terjednek, például a fogyasztói szokásokról, a kezdeményezett információs kapcsolatokról, így nyitottságunk védtelenné tud tenni másokkal szemben. Elképzelhető a virtuális tér megjelenése, a háromdimenziós multimédia térnyerése, valamint olyan eszközök megjelenése valószínűsíthető, amelyek segítik a gyógykezelést, a megelőzést, a kontrollt, sőt még az ápolást is. Lehet, hogy ez csak fantázia kérdése lesz, mert biztos, hogy sok minden megoldhatóvá válik.