A kooperáció célja a korábban alig látott közlekedés- és ipartörténeti értékek tudományos igényességű bemutatása és a páratlan felvételek közkinccsé tétele. A frissen publikált fotók az Óbudai Hajógyár (DDSG) és a Ganz Hajógyár hagyatékából kerültek évtizedekkel ezelőtt a Múzeumba, mostantól pedig – virtuálisan – a Fortepanra.

 

 „Csodálatos, eddig hozzáférhetetlen régi fotókat dolgoztunk fel és tettünk ingyenesen elérhetővé a múzeum archívumából a nyilvánosság számára. Nagyon büszke vagyok erre, különösen azért, mert számos dologban kellet változtatnuk az eddigi gondolkodásunkban és szemléletmódunkban. Köszönöm a kollégáimnak és a Fortepannak az eddigieket - és persze a folytatást!” – mondta Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója. 

 

 

A század első felében készült üvegnegatívok a céges dokumentáció fontos részei lehettek. A gyönyörű üveglemezek digitalizálásával és publikálásával e képek jó részét most láthatja majd először a szakmai közönség is. A Közlekedési Múzeum szakemberei a legtöbb fotóhoz pontos képaláírást készítettek, így a Fortepan oldalán, az általános gyakorlattól eltérve, ezúttal jórészt adatokkal együtt közlik a Múzeumi fotókat. Maguk a képmeghatározások is érdekesek, mivel olyan mára elfeledett szavakat is tartalmaznak, mint a termesgőzös, felsődekk, parancsjelző, szénelőkészítőmű, gőzdóm és úszódokk.

 

A fotók meglepő információkat adnak a budapesti hajógyártás nagyságáról és minőségéről. A Hajrá motorcsónak, a III. Borisz cár motorhajó, vagy a Helios gőzhajó mára jórészt eltűntek; szétszabdalt, elsüllyedt, de legjobb esetben is átépített hajók tucatjai láthatóak a felvételeken építés vagy javítás közben, netán vízrebocsájtáskor. A pontos dokumentációnak köszönhetően egy-egy hajó építésének teljes folyamata végigkísérhető az „előtte-közben” technológiai részletfotókon, a belső terek, kabinok, gépházak pedig remek tárgyfotókon láthatók. Mindezek mellett a hajóépítők, tervezők, cégvezetők portréi is fennmaradtak: egy hajócsavar mellett pózolva, vagy a dermesztő hidegben dolgozva látszanak a képeken. A fényképek egy drámai rendszerváltáson is átvezetik a szemlélőt. A tiszti étkező falán Horthy Miklós portréját Sztálin váltja föl, az olasz megrendeléseket pedig a szovjet jóvátételi gyártások. Közben a fotók szélein feltűnő Budapest képe is változik. A Dunába robbantott hidak újjáépítése is Ganz hajókkal, hídelemekkel kezdődött.

 

A két hajógyári hagyaték történetét dokumentáló fotósok neve ismeretlen; készíthették őket akár a korszak legjelesebb műszaki fotósai is, például Seidner Zoltán vagy Kozelka Tivadar. Annyi mindenképp megállapítható, hogy a remek fotók készítésekor a fotográfus még árvízben, hóesésben is elszántan kereste a legjobb beállításokat a felvételekhez.

 

„Csodáljuk a Közlekedési Múzeum bátorságát, hogy a képekből származó jogdíj lehetőségéről lemondtak és a szabad felhasználást választották. Szeretnénk, ha döntésük más közgyűjteményeket is meggyőzne.” – írta Tamási Miklós, a Fortepan alapítója a képarchívum legfrissebb hírlevelében.

 

 

A Fortepan továbbra is számít az olvasók tudására. A Fórumon várnak minden olyan hozzászólást, történetet, adatot, ami tovább értelmezheti a fotókat. Mivel a megújuló Közlekedési Múzeum fontos feladatának tartja a gyűjteményeihez való nyílt hozzáférés biztosítását, illetve a megőrzésében lévő fotók feldolgozásának előmozdítását, ezért a Múzeum és a Fortepan együttműködése tovább folytatódik: még idén szeretnének további közlekedéstörténeti ritkaságokat megosztani a Fortepanon, amihez kétezer fotó digitalizálása már el is készült. Asbóth Oszkár helikopterétől a balatoni vasútépítésig sok-sok kép vár a megjelenésre.

 

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum képei a Fortepanon itt találhatóak.