Van, aki egyenesen kémprogramokat telepít, de a többség inkább akkor próbál belelesni párja vagy gyereke telefonjába, amikor az magára hagyja készülékét, például éppen a fürdőszobában énekelget zuhanyzás közben. Vannak, akik konkrét gyanú esetén és lebuktatási szándékkal néznek bele a másik privát leveleibe, üzeneteibe, de egyesek sportot űznek a kontroll ezen formájából és nem tudnak leállni. Azt nem árt tudni, hogy akármilyen okból leskelődnek az emberek, az akciónak ritkán lesz jó vége. 

 

A Samsung Electronics legújabb kutatásából*  az derül ki, hogy a felnőttek 40, a kamaszok 43 százaléka gondolja úgy, hogy a telefonjában tárolt információk nem tartoznak senki másra. Ha fordítva tesszük fel a kérdést, akkor a felnőttek csak ötöde állítja azt, hogy bárki belenézhet a telefonjukba, míg a kamaszok közül csupán 11 százalék gondolja így. Az okostelefonok elterjedésével ugyanakkor legféltettebb titkaink és legbelsőbb gondolataink könnyebben hozzáférhetők, mint valaha. A kutatás szerint a felnőttek 40, a kamaszok 61 százaléka be is vallja: volt már példa rá, hogy belenézett más telefonjába. Bár a digitalizáció lényegi pontokon változtatta meg a társas kapcsolatokat, az emberi viselkedés mögött ugyanazok a pszichológiai mechanizmusok működnek. Ha ezt a két tényezőt – alkalom és féltékenység – összeszorozzuk, meg is van a következmény: véget nem erő kapcsolati játszma, ami nem sok jóval kecsegtet.

 

 

 

Kik és miért kutatnak titkok után?

Szakértők elsősorban a saját magunk iránti bizonytalansággal kötik össze mind a féltékenységet, mind pedig a párkapcsolati kémkedést. A féltékeny emberek nem mernek saját értékelésükre hagyatkozni, és úgy érzik, beleszólásuk nélkül alakul a kapcsolat. Akár erre, akár a hűtlenségre is képesek bizonyítékot keresni a másik fél telefonjában, illetve alkalmazásaiban. Fő mozgatórugó lehet még az ellenőrzés vágya is: a kémkedők folyamatosan kontrollálni próbálják, hol jár és mit csinál a másik, és igyekeznek „hazugságon kapni”. A Samsung kutatásából kiderül, hogy a felnőttek 76 százaléka szerint a párkapcsolatokban nem fontos, hogy belenézzek a partnerek egymás telefonjába, mert az eleve a bizalmatlanságot erősíti. „Ha a nyílt, őszinte kommunikáció helyett inkább a nyomozást választjuk a párkapcsolatunkban, akkor lélektani szempontból alapvetően nem másról van szó, mint az önbizalom és a párkapcsolati bizalom hiányáról – foglalja össze az alapállást Skultéti-Szabó Katalin, klinikai szakpszichológus.

 

A jól működő párkapcsolatokra két eset jellemző: a pár megállapodhat arról, hogy transzparensen kezelik egymás felületeit. Ismerik egymás email- és közösségi média jelszavait, kódjait és megállapodnak arról, hogy megnézhetik a másik személyes üzeneteit, fiókjait. Ez a megállapodás-típus ritka, inkább érett emberekre és kapcsolatokra jellemző. Szintén a magabiztos, jól működő párok esetében jellemző hozzáállás, hogy a felek nem tekintenek be egymás telefonjába, felületeire. „A párkapcsolatban a két fél együttesen alakítja ki a szabályokat. Ha a kommunikáció jól működik közöttük és egészséges személyiségek, nem merül fel bennük ok nélkül bizalmatlanság” – vélekedik Skultéti-Szabó Katalin, klinikai szakpszichológus. A gondok akkor kezdődnek, ha az egyik vagy mindkét fél titokban nézegeti a másik leveleit, üzeneteit. A szakértő úgy gondolja: „Amikor a párok ilyen helyzetbe kerülnek, érdemes számot vetniük azzal, hogy illenek-e egymáshoz vagy megfelelően képesek-e egyeztetni problémáikat.”

 

A Samsung kutatásának apropóját a hamarosan a mozikba kerülő, a vállalat által támogatott vígjáték, a BÚÉK témája adta. A film arra keresi a választ, hogy vajon a mobilozás és társaskapcsolatok hogyan hatnak egymásra. „Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy milyen veszélyei és következményei vannak egy kapcsolatra nézve az egymás után való szimatolásnak. A mobil technológián keresztül az okostelefon az ember kezében válik eszközzé, és mindenkinek a saját felelőssége az etikus használat" – mondta el Samu Zsófia, a Samsung Electronics Magyar Zrt. kommunikációs vezetője. 

 

5 érv, hogy miért ne szimatoljunk:

• Ugye te sem akarsz kukkoló lenni? A mások titkaiban való kutakodás a zaklatás előszobája. Egy komoly határátlépés, mely sem a kapcsolatra, sem a kémkedő személyiségére nem lehet építő hatással. 
• Bagoly mondja verébnek? Mi jelenti a sikert a szimatoló félnek? Egy flörtölő üzenet bizonyosan! De vajon hogyan szembesíthető a másik fél a titokban szerzett információval? A kémkedő egyből elveszíti erkölcsi fölényét azzal, hogy a másik háta mögött leselkedett.
• Tévedések vígjátéka. Az üzenetek kontextus nélkül könnyen félreérthetők. Nem minden az, aminek látszik és egy ártalmatlan üzenetet félreértelmezve komoly konfliktus támadhat a felek között. „Ha az egyik fél meg van győződve arról, hogy a másik rossz úton jár és nyomozásba kezd, ehhez fogja keresni, erre igazítja a megszerzett információkat” – avat be Skultéti-Szabó Katalin a folyamatba.
• Ami nem öl meg, az megerősít? Ez nem mindig igaz. A kémkedés kifejezetten a gyengeség jele és gyengévé tesz: ha rendszeresen művelik, megváltoztatja a személyiséget, keserűvé teszi az embert. Mások életét élni mindig rosszabb, mint a sajátunkat. 
• Van, amit nem lehet megbocsátani. A kémkedéssel és annak kiderülésével okozhatunk akár olyan károkat is, melyek helyreállíthatatlanok. Ha az egyik fél ilyen módon töri meg a bizalmat, akkor az akció vége akár szakítás is lehet, a felekhez méltatlan módon.

 

_________________

* Samsung Electronics: A magyarok mobilhasználati szokásai c. felmérés, 2018