Az egyre több készülék, az eszközök közötti kommunikáció terjedése, az egyre több „okos” alkalmazás, valamint az egyre okosabb eszközök egyaránt a korábbiaknál nagyobb költést indokolnak.

 

A kiadások volumenét tekintve természetes, hogy a népességszám és az egy főre jutó költés határozza meg a telekommunikációs szolgáltatásokra fordított összegek nagyságrendjét. E tekintetben kiemelkednek a fővárosi kerületek, valamint a vidéki nagyobb városok, elmaradnak azonban Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Somogy, Tolna, Zala és Vas megyében elhelyezkedő települések zöme. Meglepő módon Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben is sok a „kis fogyasztású” település.

 

Az egy főre vetített telekommunikációs kiadás tekintetében az ország gazdagabb, illetve magasabb jövedelmű észak-nyugati része (Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl régiók), valamint a főváros és észak-nyugati agglomerációja emelkedik ki az országból, a fővárosban pedig az I., a II., az V. és a XII. kerület. Ezzel szemben a képzeletbeli Balaton-Székesfehérvár-Budapest-Hatvan-Tiszaújváros vonaltól délre fekvő települések döntő többsége az alacsony egy főre jutó költéssel jellemezhető kategóriába esik. Vagyis a magasabb jövedelemszint nagyobb telekommunikációs költési kedvvel párosul, ami, tekintettel a szolgáltatás révén elérhető előnyökre, később további jövedelemtöbbletet eredményezhet ezeken a területeken. 2022-ig a GKI számításai szerint – számottevő települési differenciálódás mellett – további jelentős növekedés várható az egy főre jutó költésekben.