Az év első fele minden tekintetben a gyorsulásé volt a Szilícium völgyben. Még az időjárás is - sok évtizedes hideg- és esőrekordok dőltek meg a szomszédságban, ami után a nyári meleg - ami azért sosem "sivatagi" itt Észak-Kaliforniában - igazi öröm. 

 

A Szilícium Völgy a világ 17. legnagyobb GDP-t produkáló „országa” lenne a San Francisco és San Jose közötti egyórás autóútnyi területen, megelőzve Szaúd-Arábiát, és csak centikkel maradva le Hollandiától.  Mindez abban az államban, amelyik a világ ötödik legnagyobb gazdasága lenne, de mivel nem önálló ország, be kell érnie azzal, hogy csupán a világelső Amerika meghatározó része. A gyorsulás pedig a növekvő cégek katalizálják: a Lyft kezdte, a Pinterest folytatja, majd a Slack na meg egy tucat új cég, amelyek nagy sikerre számíthatnak a befektetési piacon.

 

Felgyorsuló világunkban tényleg kapkodja a fejét az ember - és ez nagyrészt persze attól sikerült ilyenre, hogy jelen időben látjuk a Blue Horizon rakéta fellövését (szintén többszöri felhasználásra alkalmas űrjárgány) a Maduro-féle szocialista kormány válságával. Mellesleg szólva a sok média- és intellektuális "zaj" meg a kapitalizmust bíráló egyetemi tanulmányok ellenére ilyenkor látszik, hogy milyen az, amikor a buták átveszik az irányítást az úgynevezett elittől: a leggazdagabb délamerikai országból lesz igy nyomortanya, (benzinhiány az országban, annak ellenére, hogy a világ legnagyobb ismert olaj lelőhelyei állnak rendelkezésre) mindössze azért, mert a tudás hiányzik. Az meg természetes, hogy az internacionalista vörösingesek Amerikát okolják a bajaikért, ahogy ez megszokott (és az Amerika elleni utálat és irigység az fordított korrelációban van az oktatási szinttel, ez ismét bebizonyosodott - ahogy a szocialista zsákutca is.)

 

Ismerős ugyanez Hong Kong-ban is, ahol valami miatt az amerikai zászlót lengetik a tüntetők. Nem azért, mert ők amerikai kémek lennének. mint az eszement propaganda sugallaná, mert ugye akkor olyan nagyon ügyesen nem titkolják, hogy mihez érzik magukat közelebb. Az egyéni szabadság ereje legyőzhetetlen. Az az elv, hogy bármit mondhatsz, tehetsz addig amig azzal te nem fenyegetsz valaki mást, a történelem legsikeresebb demokráciáját hozta létre; gyökerei 1776 előttiek. Érdemes megjegyezni, hogy a legsikeresebb képviselőháznak nevezhető amerikai Kongresszus elődje az a képviselőház, amelyiket a telepesek hoztak létre az első újvilági gyarmatokon Williamsburg-ben.

 

400 éve folytonos a demokrácia: nem véletlen, hogy a "Land of the free" teremtette azt az innovációs gépezetet, amelyik túlélté nemcsak az angol világbirodalom hadseregét, de éppen a legutóbbi Evil Empire, a Szovjetunió rabszolgatartó rendszerét is. Ha valaki úgy kezdhet egy üzletet, hogy nem kell állandóan azt figyelni, hogy éppen "kinek áll az útjában" mikor egy ipart szeretne megújítani.... Ebből a filozófiából ered az állandóan kísérletezgető amerikai üzleti- és politikai rendszer. Na persze az is nagyon fontos, hogy ha valaki túl kísérletezi magát és túllő a célon, akkor lehessen javítani az útirányon: erre találtak ki a "checks and balances" rendszerét.

 

Mert a technológia majdnem mindenre kínál jó megoldást, de az úgynevezett Social Justice mozgalomra és az elvakult luddita, könyvégető, tudás ellenes kapitalizmus-ellenességre sajnos nincsen gyógyszer. Sajnos az irigység és mások hibáztatása a kevéssé fejlett és túlkompenzált kisebbségi érzéstől szenvedő populista népvezérek univerzális sajátossága, nemcsak Venezuelában.

 

Ennek az egyik legszebb példája, amikor modernségben tetszeleg egy lejárt és leáldozó félben lévő birodalom, a nosztalgiából kalandozó oroszoké, akiknek a GDP-je lassan Olaszországé alá süllyed (nagy mértékben a technológiának köszönhetően, hiszen mióta az USA a legnagyobb olajtermelő, valahogy normálisan viselkednek a világpiaci olajárak - akkor is, ha éppen egy rabló rezsim tankhajókat köt el a hormuzi szorosban. Mellesleg nagy szambán vesznek részt az online security-vel foglalkozó konferenciákon nagyon ügyes orosz szakemberek, akiknek az első számú konferenciája a Las Vegasban nem is olyan régen végetért BlackHat. Amikor 19.000 hacker szállja meg a Mandalay Bay hotelt és környéket, akkor a tanulni igyekező technológusnak a legfontosabb dolga annak elkerülése, hogy a credit kártyáját vagy az okos telefonját meghackeljék. Aztán ha ezt megúszta, jön az igazi paranoia: hogy a WhatsApp meghackelve működik már egy éve, avagy a választási faluban percek alatt törnek be a hackerek a szavazógépekbe - az idelátogató politikusok, szenátorok nagy ijedtségére. (Mindez teátrálisan elmondható a DEFCON-on, ami a BlackHat "grassroot" verziója, sokkal kisebb corporate jelenléttel, miközben az egy főre jutó tetoválások és lila hajú résztvevők száma exponenciálisán nagyobb...  Logikus persze, mert aki gépekkel fejezi ki magát, az kissé másképp szocializálódott, mint az egyszerű üzletemberek.)

 

A Blackhat, a CES, az RSA konferencia nemcsak arról szólnak, hogy okos előadásokat hallgathassunk meg, hanem arról is, hogy éppen valamilyen nehéz programozási- vagy hackelési tanfolyamot fejezzünk be, a legjobb meseterek keze alatt.