A mintegy kétévnyi építést követően hivatalosan 1959. január 21-én átadott M-3 számítógépre a korabeli sajtóbeszámolóban még számológépként hivatkoztak, mert a számítógép szó később honosodott meg a magyar nyelvben.

 

Bár ún. nulladik generációs számítógépet már az M-3 előtt néhány évvel is építettek a Budapesti Műszaki Egyetemen, Kozma László MESz-1 nevű gépe még telefonközpontokban használatos elektromágneses relékből épült fel, az M-3-mal ellentétben még nem felelt meg a Neumann-elveknek, amelyek előírják, hogy egy számítógépnek teljes egészében elektronikus módon kell működnie, és egy belső tárban kell tárolnia a programutasításokat.

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjában megépített, első generációs M-3-ast tudományos számítások embernél gyorsabb végrehajtására tervezték. Noha a gép csupán másodpercenként 30 számítási műveletet tudott elvégezni (míg a mai gépek processzorai esetében már több tízezer millió utasítással számolhatunk másodpercenként), az M-3-ra írt programok révén így is számos gyakorlati feladatra használták fel. E gépen készült az épülő Erzsébet híd statikai számításaival kapcsolatos program, de például szállítási költségek optimalizálásához, részecskék vizsgálatához szükséges számításokat is végeztek vele.

 

Ráadásul a szovjet tervek nyomán, de számos magyar mérnök és matematikus szellemi munkájával készült M-3 képességeit a magyar szakemberek folyamatosan bővítették, illetve az itthon elérhető alkatrészbázishoz igazították, nagyobb kapacitású mágnesdobos adattárolót építettek hozzá. A magyar mágnesdobot a hazai hardverexport első fecskéjeként az egyik első román számítógép,  a MECIPT-1 építéséhez is felhasználták. 

 

 

Meglepő, de az M-3 számítógép a mai társaihoz hasonlóan viszonylag hamar elavult: Budapestről 1965-től Szegedre, a JATE Kibernetikai Laboratóriumába került - ahol Kalmár László professzornak köszönhetően már az 1950-es évek óta foglalkoztak kibernetikai kutatásokkal, így nagy szükség volt egy modern számítógépre -, ott azonban már 1968-ban leselejtezték. Bár teljes kiépítésében a számítógép nem maradhatott fenn, legfontosabb részegységei a Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlatán, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában ma is megtekinthetők.

 

 

“Az M-3 számítógép esetében a gép alapvető műszaki képességeinél is fontosabb volt, hogy a gép mellett egy fantasztikus szakembergárda nevelődött, építői és üzemeltetői közül került ki a magyar informatika számos úttörője, a magyar számítógépipar, kutatás- és alkalmazás meghatározó alakjai. E nagy koponyák később a Neumann Társaság alapítói közé tartoztak, többek között: Dömölki Bálint, Kovács Győző, Németh Pál, Szelezsán János és Vasvári György. Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának egykori igazgatóhelyettese, Tarján Rezső lett a Neumann Társaság első elnöke 1968-ban” - mondta el dr. Beck György, a Neumann Társaság elnöke az évforduló kapcsán.

 

A magyar informatika történetét a Neumann Társaság Informatikatörténeti Fórumának nemrég elkészült webes idővonalán képekkel, videókkal illusztrálva is kényelmesen át lehet tekinteni.