A különféle, internethez kapcsolódó IoT-eszközök átszövik életünket. Otthonunkban egyre több intelligens berendezés szolgálja kényelmünket az okos háztartási eszközöktől és még okosabb tévéktől kezdve az időjárási viszonyokat és a szokásainkat figyelő termosztátokig és világítóegységekig. A kütyük szabadidőnkben is elkísérnek bennünket, és a csuklónkon vagy a zsebünkben mérik a megtett kilométereket és lépéseket. 

 

A munkába ugyan még nem önvezető autók visznek bennünket, de az internetkapcsolatnak köszönhetően a járművek egyre több hasznos funkciót tudnak ellátni, egyszerűbbé téve például a vezetést és a parkolást, illetve a jármű állapotának megfigyelését és ellenőrzését. Ha pedig a közösségi közlekedést választjuk, teljesen természetes, hogy a mobilunkon nézzük, mikor jön a busz, hiszen a tömegközlekedési eszközökben lévő berendezés kommunikál az útvonalról. A munkahelyeinken pedig szintén egyre több intelligens eszköz segíti a munkánkat, legyen szó robotokról a gyárakban vagy éppen az irodai kamerákról, amelyek a beléptető rendszereket helyettesítik, illetve egészítik ki.

 

 

Hova, de hova, de hova, de hova mentsek?

Az IoT-szenzorok mindenféle adatot megfigyelnek és rögzítenek, amit csak mérni lehet: sebesség, gyorsulás, távolság, hőmérséklet, nyomás, fény, páratartalom stb. Ezek felhasználásával pedig a különféle területeken tevékenykedő szervezetek jobban megalapozott döntéseket hozhatnak, ami komoly üzleti előnyt jelenthet számukra. 

 

Az így keletkező adattömeg azonban óriási, és hihetetlen ütemben növekszik. Ezért a vállalatoknak modernizálniuk kell tárolási rendszereiket, mivel a korábban alkalmazott megközelítés nem fenntartható a napjainkban tapasztalható adatrobbanás mellett. Nem lehet egyszerűen csak új tárolóegységekkel bővíteni az infrastruktúrát a végtelenségig, ha elfogy a tárhely. Az információmennyiség ugyanis sokkal gyorsabban nő, mint a rendelkezésre álló költségvetés. Ezért optimalizálni kell a tárolást, és ehhez a SUSE szakértői szerint az olyan szoftveresen vezérelt tárolási rendszerek nyújtják a megfelelő hátteret, mint például a SUSE Enterprise Storage. 

 

Maximum fájlelérés, no leállás

Ezek a megoldások elkülönítik a tároláskezelést és tárolásvirtualizációt a fizikai hardvertől, így lehetővé teszik a szervezetek számára, hogy általánosan elérhető és megfizethető szerverek és lemezmeghajtók használatával építsenek ki tárolási rendszert. 

 

Ezt a későbbiekben is egyszerűen bővíthetik új tárolókkal, ahogy szükség lesz további tárhelyre, és ehhez nem kell leállítaniuk a teljes rendszert. Ez azért fontos, mert az érzékelők nem alszanak. Vagyis az IoT-eszközöket használó szervezetek nem engedhetik meg maguknak, hogy minden egyes új eszköz üzembe helyezésénél leálljanak a rendszereik. Idő- és pénznyereséget jelent tehát számukra egy olyan megoldás, amely kiesés nélkül teszi lehetővé a kapacitás bővítését az aktuális igényeknek megfelelően.

 

A vállalatok számára az is egyre nagyobb jelentőséggel bír, hogy az adatokkal dolgozó rendszerek minél egyszerűbben képesek legyenek elérni és feldolgozni az információkat. A szervezetek azonban egyre több különféle, mesterséges intelligenciát és gépi tanulást alkalmazó rendszert használnak az adatok feldolgozására, amelyek eltérő technológiákkal működnek együtt. Ezért hasznos egy olyan megoldás, mint a SUSE Enterprise Storage, amely objektum, blokk- és fájlalapú elérést is lehetővé tesz, így minden szükséges igénynek megfelel.

 

A SUSE szakértői szerint továbbá azt is érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb IoT-eszközön, edge berendezésen és átjárón Linux ketyeg, ahogyan az adatközpontokban is, ahol az információk elemzése folyik. Célszerű tehát a szoftveralapú tárolási rendszer bevezetését fontolgató szervezeteknek olyan megoldást választaniuk, amely jól együttműködik a nyílt forráskódú operációs rendszerrel, és hasonló open source gyökerekkel rendelkezik.