A DARPA által 2017-ben bejelentett „Ocean of Things” projekt során kicsi és olcsó „driftereket”, felszíni, szabadon lebegő bólyákat telepítenek a Dél-Kaliforniai-öbölben és a Mexikói-öbölben, hogy adatokat gyűjtsenek a környezetről és az emberek okozta hatásokról. Ilyenek például a tenger állapota, felszínének hőmérséklete, a felszíni tevékenységek, vagy akár az adott területen áthaladó tengeri élettel kapcsolatos információk.

 

„Az óceánok a Föld felületének több mint 70%-át fedik le, mégis nagyon keveset tudunk róluk” – mondta Ersin Uzun, a Xerox „Internet of Things” csapatának alelnöke és vezérigazgatója. „A drifterek lehetővé teszik, hogy folyamatosan figyelhessük a történéseket, és olyan adatokat gyűjtsünk, amelyeket korábban sohasem tudtunk nyomon követni.”

 

 

Minden egyes napenergiával működő drifternek körülbelül 20 fedélzeti érzékelője van, köztük kamera, GPS, mikrofon, hidrofon és gyorsulásmérő. A különféle szenzorok sokféle területre vonatkozóan szolgáltathatnak adatokat, beleértve az óceán szennyeződését, a vízkultúrát és a szállítási útvonalakat.

 

A PARC felhasználva a technológiák kifejlesztésében szerzett több mint ötven éves, élenjáró tapasztalatát olyan driftert tervezett, amely a legjobban megfelel a DARPA követelményeinek. Többek között a bólyának környezetbarát anyagokból kellett készülnie, képesnek kell lennie arra, hogy zord tengeri körülmények között egy vagy több évig túléljen, mielőtt biztonságosan magától elsüllyedne, és fejlett analitikai technikával kell rendelkeznie, hogy fel tudja dolgozni és meg tudja osztani az összegyűjtött adatokat.

 

A PARC 1,500 driftert épített a projekt első szakaszában, míg a következő szakaszra akár 10,000 további szenzort szállít, amelyek még kompaktabbak és költséghatékonyabbak lesznek. Az ebben a körben gyűjtött adatok segítenek a végleges design további optimalizálásában. A DARPA várhatóan nagy mennyiségben telepít majd hasonló driftereket, amelyek folyamatosan szolgáltatják az információt, hogy jobban megértsük az óceánokat.