Már a Microsystemnél kereskedőként dolgoztam, közben igyekeztem különböző kurzusokon elsajátítani az üzletkötés, a tárgyalás és a kereskedelem fortélyait. Az ott eltöltött éveim után szétnéztem a pályán. Érdekelt a hi-tech, vagyis az adatátvitelnek egy magasabb szintű, professzionális formája. Ezzel foglalkozott 1994-től a DataNet (akkoriban a Matáv mellett az egyetlen távközlési cég a piacon), és fél évvel később, amikor a céghez kerültem, indítottuk az internetszolgáltatást. A DataNet akkoriban nagyon kicsi vállalkozás volt, havi 10 ezer forintos árbevétellel, de a vezetés jól ráérzett arra, hogy a jövő az internetben van. A háló használata egyre dinamikusabban terjedt a világon, de egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy az emberek életében ilyen fontos helyet foglal majd el. Viszont 1995 végére már igazolva láttuk az elképzeléseinket.

Emlékszik arra, hogy hányan interneteztek akkoriban?

Naponta néhány új egyéni felhasználó regisztráltatta magát, bérelt vonali szerződést pedig havonta egyet, legfeljebb kettőt kötöttünk. A 95-ös évben néhány száz felhasználónk lehetett, a következő esztendőkben pedig hetente jelentkeztek ennyien. Hamarosan megszületett a döntés a cégen belül, hogy az üzleti felhasználókra koncentrálunk; a MatávNet megerősödése is erre késztetett minket. A kisebb cégek tőkeszegénységük következtében nem bírták azt a növekedést, amit a dial-upos felhasználók tömeges megjelenése jelentett. 1998 őszén a GTS megvásárolta a DataNetet, én pedig szakmai szempontok alapján úgy döntöttem, hogy elfogadom Kóka János ajánlatát az Elendernél. Itt akkor épp tőkebevonás zajlott, a cég növekedési pályára állt, nyitott a tartalomszolgáltatás felé, és nagyobb hangsúlyt fektetett az üzleti felhasználók megszerzésére. A megerősödött cég nagyobb kereskedői csapatot igényelt, ezt kellett nekem felállítanom. Sikerült az üzleti felhasználók terén átvenni a piacvezető pozíciót, country-menedzseri kinevezésem talán ennek elismerése. Ehhez persze tudni kell, hogy a stratégiai befektetőként érkező PSINet kizárólag a bérelt vonali üzletág fejlesztésére koncentrált.

Hogyan pozicionálná a piacon jelen lévő cégeket?

Mint említettem, mind az Elender, mind a DataNet a bérelt vonali ügyfelek megszerzését tűzte ki célul, így az egyéni felhasználókat tekintve a MatávNet elhúzott a többiektől, talán a piac kétharmadát mondhatja magáénak. Az Elender őrzi második helyét ezen a területen a maga harmincötezres előfizetői táborával. A bérelt vonali piac folyamatosan bővül, a vállalkozások törekszenek arra, hogy minden munkatárs saját e-mail címmel rendelkezzen, és böngészhessen az interneten. Ugyanez a piac tolódik lassan az elektronikus kereskedelem felé, ami rövid távon azt fogja eredményezni, hogy az internet-hozzáférés a működés alapkövetelménye lesz. Azoknál a vállalatoknál, ahol legalább tízen használják az internetet, a bérelt vonalra való előfizetés megkerülhetetlen. Elég dinamikusan bővül a piac, nem vagyunk rászorulva arra, hogy egymás elől halászszuk el az ügyfeleket.Ezt a szegmenst egyértelműen a PSINet (Elender) vezeti, a MatávNet és a DataNet a második-harmadik. Megjegyzem, ezt a MatávNet nemrég nyilvánosan is elismerte.

Több hazai internetszolgáltatóhoz csatlakozott külföldi befektető. Ön szerint hogyan látják a magyar piacot, milyen céljuk lehet velünk?

A saját befektetőnkről tudok beszélni. A PSINet alapvető stratégiája, hogy jelen legyen a legfejlettebb távközlési piacokon, így Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. Magyarországot a közép-kelet-európai régió központjaként előretolt bástyának szánja. A tőkepiaci helyzet további jelentős befektetéseket nem tesz lehetővé, ezért a cég kivár, mint ahogy az összes többi befektető. Amint a helyzet megengedi, elkezdünk terjeszkedni a szomszédos országok felé. Csehország és Lengyelország az összes felhasználó számát tekintve talán előbbre tart, mint mi, bár ezekben az országokban nincs Sulinet, ami komoly előnyt jelenthet Magyarországnak. A többi kelet-európai ország jelentősen lemaradt mögöttünk.

Említette a Sulinetet, amely szintén az Elender érdekeltsége. Mintha megtorpant volna a rendszer fejlesztése...

A Sulinet jelentős árbevételt hoz a cégnek, gondolom, ez nem meglepő. A tendert a Művelődési Minisztérium pályázatán nyertük el. Akkoriban 1200 intézmény, elsősorban középiskolák, illetve könyvtárak alkották a hálózatot. Jelenleg 1600 intézmény tagja a rendszernek, és egyre komolyabb tartalomfejlesztés is zajlik. A fejlődés persze lehetne nagyobb léptékű, a korszerű iskolai oktatásnak bizonyosan előnyére válna, de mivel ez egyben politikai kérdés is, rendkívül óvatosan kezeljük.

Ilyen költségek mellett menynyire látja optimistán az internet jövőjét?

Azt szoktam mondani, hogy csodák nincsenek, de egy stabil, aránylag gyorsnak nevezhető fejlődés várható mind az ügyfélszámot, mind a tartalmat, mind pedig a hozzáférés-szolgáltatást tekintve. Az üzleti szféra valamivel dinamikusabban fejlődik. A költségeket - sokakkal ellentétben - én nem látom olyan magasnak. Tény, hogy nemzetközi kutatások kimutatták: az átlagkeresethez viszonyított relatív költségek magasak Magyarországon, de az árak várhatóan nem emelkednek a jövőben, így az infláció erodálja a kiadásokat.

Gondolom, az elektronikus kereskedelem fejlesztői és a tartalomszolgáltatók is hasonlóképpen optimisták, különben nem szaporodnának ilyen mértékben a weboldalak.

A Nasdaq zuhanása miatt sokan leírják az internet egyes területeit, így a tartalomszolgáltatást, illetve az online áruházak működtetését. Nem igaz, hogy az új gazdaság cégei egytől egyig megbuknának. Inkább úgy érzem, hogy a régi gazdaság képviselői alkalmazkodni fognak az új kihívásokhoz, vagyis az internethez és az elektronikus kereskedelemhez. Amelyik cég ezekhez igazítja stratégiáját, az hamarosan költséget fog megtakarítani, a többiekkel szemben előnyre tesz szert. Az új gazdaság cégeinek pedig olyan üzleti modelleket kell létrehozniuk, amelyek bevételt hoznak, közép- vagy hosszú távon pedig profitot termelnek. Az nem működik, hogy ingyen adok mindent, és egyszer majd reklámbevételekből megtérülnek a költségeim. A tartalomszolgáltatók többsége nem tudja, hogy miből fog megélni. A reklámtortából majdan kihasítandó szeletre építik az életüket. Ez a torta ugyan egyre nagyobb, de mégsem elég ahhoz, hogy minden, magát tartalomszolgáltatónak nevező cég megéljen belőle. Kreativitással, ötletekkel olyan kiegészítő szolgáltatásokat kell létrehozni, amelyek bevételt hozhatnak. A befektetőnek látnia kell, hogy belátható időn belül visszakapja a pénzét, netán keres is a vállalkozáson. A gombamód szaporodó portálokat nehéz megkülönböztetni egymástól, nem könnyű egyedi, eredeti elemeket felfedezni rajtuk. Márpedig ez a marketing alapja.

Mintha hasonló gondokkal küzdenének az online áruházak is.

A tartalomipar fejlődése biztató, mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt, ám úgy látom, hogy a szereplők többsége nem elég profi. Egyszerűen le kell másolni a nyugati példákat a magyar körülmények figyelembevételével. A profizmus hiányát úgy értem, hogy például nincs áru a raktáron, és ez csak akkor derül ki, ha vételi szándék jelentkezik. Olyan cégeknek érdemes elektronikus kereskedelemmel foglalkozniuk, amelyek megfelelő kiszolgáló és számítástechnikai háttérrel rendelkeznek. A web csak kirakat, mögötte egy komoly vállalkozásnak kell állnia. Egyelőre Magyarországon rövid távon megkerülhető az internet különösebb negatív következmények nélkül. Aki középtávon megkerüli, vagy nem megfelelően alkalmazza, hosszú távon mindenképpen hátrányba kerül a konkurensekkel szemben. Középtáv alatt körülbelül kétéves időszakot értek.

Magánemberként használ internetet, vagy éppen elég a "kötelező szakmai gyakorlat"?

Információszerzésre ma szinte csak az online médiát használom. Nemrégiben mondta valaki, hogy a nyomtatott sajtótermékek, különösen a magazinok, a kellemes látványra és a minőségre törekednek, hogy az emberek szívesen lapozgassák egy fotelben ülve. Hát, kénytelenek is, mert az információtovábbítást - akár helyi, akár globális szinten - egyre inkább az internet veszi át.

Névjegy

Graur Tamás Marosvásárhelyen született, a temesvári egyetemen végzett gyengeáramú villamosmérnökként. Az egyetem után, 1990-ben, a forradalmat követően jött át Magyarországra. Először a Matávnál helyezkedett el, majd egy év után a Microsystemhez került, ahol termékmenedzserként dolgozott. 1995-től a frissen alakult DataNetnél először értékesítési menedzser, később kereskedelmi igazgató lett. 1999 januárja óta az Elender Rt. kereskedelmi igazgatója, 2000 novemberétől a PSINet Magyarország Elender Rt. ügyvezető igazgatója.

Szentendrén lakik, nős, márciusra várja első gyermekét.

Szabad idejében focizik, pingpongozik, ha jut rá ideje, akkor teniszezik, télen pedig semmiképp sem hagyja ki a síelést.