Az 1997-ben kezdődött pereskedés részletei máig sem kerültek a nyilvánosság elé, de annyi a mostani megállapodás után kiderült, hogy az IBM nem tartja felelősnek magát az ügyben. "A legtöbb civil peres eljárás peren kívüli megállapodással ér véget az Egyesült Államokban, melynek oka a hosszadalmas és költséges eljárásban keresendő, amely legtöbbször bizonytalan eredményt sugall."
Az IBM nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a mostani eljárás is rendkívül elnyúlt volna, és az eredmény pedig az utolsó pillanatig kérdéses maradt volna. Az egyedüli győztesek a jogászok lettek volna, akik óriási összegeket kapnak egy-egy ilyen esetért. A feltételezések szerint a per, amennyiben lefolytatódik, precedensértékűvé vált volna, és ez hosszúvá és költségessé tette volna azt.
Az IBM mindezek tudatában az igazságtól és álláspontjától (amelyek természetesen megegyezhetnek) függetlenül úgy döntött, hogy egy bizonyos pénzösszeget kifizet a házaspárnak és fiuknak, hogy az ügy végre lezáruljon. Az IBM minden bizonnyal el szeretné már felejteni az egész eljárást, hiszen további mintegy kétszáz hasonló jogi eset van a listáján, amire a jövőben még figyelmet kell fordítania.
Az IBM hasonló eljárásai nem kizárólag az East Fishkill-i gyárral kapcsolatban léteznek, de a cég vermonti és kaliforniai gyárához is fűződnek efféle esetek.
A chipek előállítása számos mérgező, illetve veszélyes anyag alkalmazásával jár együtt. Ilyen például az a fluort tartalmazó sav, amellyel a szilíciumszeletet kimaratják, de meg lehetne említeni több rákkeltő anyagot is.
A theregister szerint többek között ezek a veszélyes anyagok az okai annak, hogy az Intel tavaly nyáron nem kapott engedélyt a leixlipi processzorgyár 15 milliárd dollárt igénylő kibővítésére.