A virtuális kiállítás – amely április 15-től tekinthető meg a World Photography Organization weboldalán – 25 képet mutat be Iturbide életművéből. A művész által készített válogatás öt évtizedes pályafutásának jelentős mérföldköveit és témáit emeli ki, köztük legikonikusabb képeit, mint például a Nuestra Señora de las Iguanas (Iguanák Miasszonya) és a Mujer ángel (Angyalasszony) című alkotásokat.

 

Iturbide munkái a mindennapi élet sajátoságain, a kultúrán, tradíciókon és valláson keresztül tárják fel országa összetettségét és ellentmondásait, megkérdőjelezik annak egyenlőtlenségeit, rávilágítanak a város és vidék, a modern és őshonos közötti feszültségekre. Fényképei túlmutatnak az egyenes dokumentum jellegű narratíván –céljuk, hogy költői látásmódot biztosítsanak alanyaikról, a fotós személyes tapasztalatai és életútja alapján.

 

 

Graciela Iturbide egy katolikus családba született 1942-ben, Mexikóvárosban, ahol 13 testvér közül ő volt a legidősebb. Gyermekkorában csodálta apja amatőr fényképeit és nagy becsben tartotta a családi fényképeket tartalmazó dobozukat. 20 évesen megházasodott, és rövid időn belül három gyermeke született. Csupán 1969-ben, 27 éves korában döntött úgy, hogy hódol művészi szenvedélyeinek, és beiratkozik a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem Filmközpontjába. Amikor a modernista mester és a későbbi mentora, Manuel Álvarez Bravo mellett tanult, úgy döntött, hogy figyelmét a fényképezés felé fordítja. 1970-ben, a 6 éves lánya, Claudia tragikus halála után, a fényképészet Iturbide számára egyfajta terápiává vált. 

 

Nem sokkal ezután Álvarez Bravo őt kérte fel asszisztensnek, így Iturbide tanárával tarthatott mexikói útjain. Iturbide-t nagymértékben befolyásolta Álvarez Bravo őslakos közösségek iránti érdeklődése és a mexikói tempó filozófiája, pontosabban az „hay tiempo”, vagyis a „van idő” gondolatvilága. Ez a fogalom – amely jelen van a mexikói művészetben és irodalomban – segítette Iturbide-t, hogy gondos és türelmes megfigyelőként kifejlessze saját fotónyelvét, és képei a mindennapi pillanatokban fellelhető lírát és költészetet idézzék fel.

 

 

Az 1970-es évek végén Iturbide a latin-amerikai fotósok egyre növekvő mozgalmának központi szereplőjévé vált, akik összefogtak, hogy „visszaszerezzék” országuk vizuális identitását a külföldi fotósoktól. 1978-ban az őslakos kultúrák helyreállításához való hozzájárulás nagyobb kezdeményezésének részeként Iturbide megbízást kapott a Mexikói Nemzeti Őslakosok Intézetének Néprajzi Archívumától az ország őslakosainak fényképezésére. Luis Barjau antropológussal együttműködve Iturbide beilleszkedett a szeri indiánok közösségébe, megtanulta szokásaikat és rögzítette életmódjukat, különös tekintettel a kapitalizmushoz való kényszerű alkalmazkodásukra.

 

Barjau és Iturbide közös munkájának eredményeit 1981-ben a Los que viven en la arena (A homokban élők) című könyvben publikálták. Annak idején a könyv a kevés mexikói tanulmányok közé tartozott a több száz amerikai szöveg között, és ezért azonnal elismerték hitelességét. A szeri néppel való együttélés tapasztalatai jelölték Iturbide karrierjének egyik fontos szakaszának kezdetét, megerősítve mély elkötelezettségét az ország felfedezése iránt, valamint azt a vágyát, hogy kapcsolatot teremtsen és lencsevégre kapja az ország sokszínű lakosságát.

 

Napjainkban legelismertebb munkái a szeri és a juchitáni Zapotec közösségekhez kapcsolódnak. Iturbide képei nem kívánják egzotizálni az alanyokat, inkább perspektívát kínálnak annak, aki meg akarja érteni és ismerni kultúráját. A mexikói őslakosok fényképei mellett a válogatás tartalmazza Iturbide Olaszországba, az Egyesült Államokba és Indiába tett utazásainak képeit is, amelyek a természeti világra összpontosítanak, és kiemelik ámulatát az abban rejlő szimbolikában és szellemiségben.

 

 

„Örömmel tölt el, hogy átvehettem ezt a díjat, hatalmas megtiszteltetés számomra. Ez a fajta elismerés nagymértékben ösztönöz munkám folytatására. Az életem során készített fényképeim mind hatással voltak a lelkemre, és arra késztetett, hogy újra és újra megismételjem a folyamatot. A fényképezés számomra a megértés érzetét kelti abban, amit látok, átélek és átérzek, és kiváló kiindulópont a világ kultúráinak megismerésére” – nyilatkozta Graciela Iturbide munkásságáról és a díjazásáról.

 

A Fotózás Művészetéhez Kiemelkedően Hozzájárulók díja olyan személyt vagy csoportot honorál, amely jelentős hatást gyakorolt a fényképészek közösségre. A díj tizennegyedik részesültjeként Graciela Iturbide csatlakozik a korábbi átvevőkhöz, akik között olyan ikonikus művészek szerepelnek, mint William Eggleston (2013), Mary Ellen Mark (2014), Martin Parr (2017), Candida Höfer (2018), Nadav Kander (2019) és Gerhard Steidl (2020).

 

A Sony World Photography Awards 2021 diák-, ifjúsági, nyílt és professzionális versenyének általános nyerteseit 2021. április 15-én hirdetik ki a World Photography Organisation digitális és videós platformjain keresztül. A nyertesekről és a jelentkezőkről további információk a www.worldphoto.org oldalon találhatók.