A Deloitte Chicago ügyvezető igazgatója, Mike Bechtel jövőkutató, egyetemi tanár arra mutat rá, hogy a számítástechnika három sarokkövének történelmét vizsgálva érdekes következtetésekre juthatunk a jövőre vonatkozóan.

 

Interakció, információ és számítás

Ahogy a gépekkel való interakciónkat működtető technológiák egyre összetettebbé válnak, a végfelhasználói élmény egyre egyszerűbbé válik. A számítógépekkel való munka megtanulásától az emberekkel való munkavégzést megtanuló számítógépekig fejlődünk. Az adat, és abból nyerhető információ áll az informatika középpontjában. 100 évvel ezelőtt az adat nagyjából a matematikát jelentette. Strukturált adatok létrehozásával kezdtük, egyre gyorsabb és jobb módszereket találunk az adatok összegyűjtésére, elemzésére, sőt még arra is, hogy megtanítsuk a számítógépeket az önálló gondolkodásra. „Mi baj lehet egy olyan tanítható mesterséges intelligenciával, amely emberi jellemvonásokat képes utánozni?” – teszi fel a kérdést minden sci-fi mozi. 

 

A számítógépek jövője nem lenne teljes számítási képesség, logikai és döntéshozatali folyamat nélkül, amely a bemeneteket kimenetekké alakítja. Az ambient computing tág fogalom, amely intelligens eszközök, adatok, mesterséges intelligencia vezérelt döntések és emberi tevékenységek környezetét írja le. Mindez közvetlen emberi parancsok vagy beavatkozások nélküli számítógépes műveleteket tesz lehetővé a mindennapi életben. Lényegében a számítógépek csendben teszik a dolgukat a háttérben.

 

 

Mit tehet ezután technológiai vezetőként?

A mai vezetőnek fel kell ismernie, hogy a nagyobb egyszerűség nagyobb felelősséggel is jár. Egy olyan világban, ahol minden interakciót, minden tevékenységünket a technológia közvetíti, gondoskodnunk kell arról, hogy senkit ne hagyjunk hátra. A kütyük életünk szükségleteivé váltak, ezért fokozottan kell ügyelnünk a digitális szakadékra: egyre inkább igaz, hogy ezek a technológiák nemcsak a gépekkel való munkavégzés, hanem az egymással való kommunikáció feltételévé is válnak.

 

A mai vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az új technológiákkal dolgozni lehetőség, nem pedig fenyegetés: ezek az eszközök nem rosszindulatúak, inkább nagyon hasznosak. Lehetőségünk van arra, hogy partnerként működjünk együtt velük, és kritikusan, de jól tanítsuk ezeket a digitális gyermekeket. Meg kell tanítani őket, hogy ne kövessék el újra az emberek történelmi tévedéseit és mulasztásait, inkább testesítsék meg közös értékeinket. Legyünk igazságosak, legyünk inkluzívak, és mindenekelőtt érthetők legyünk, hogy a mechanikus elméknek adott kiváltságokat a jobb jövő megteremtésének szándéka szabályozza.

 

A mai vezetőnek fel kell ismernie, hogy a folyamatos innovációhoz be kell fektetni a két SZ-be: a szabadidőbe és a szárnyalásba. Szabadidőbe a munkanapjainkban, melyet álmodozásra, kíváncsiságra, kísérletezésre és szenvedélyeink gyakorlására fordíthatunk. A szárnyalásba: nagyot álmodni, nagy generációs célokat összehangolni és inspirálni. Érdemes a chicagói építész, Daniel Burnham egy híressé vált gondolatát megfogadni: “Ne szőjetek apró terveket; ezeknek nincs varázserejük, nem kavarják fel vérünket, és valószínűleg meg sem valósulnak.”

 

Az interakció, információ és számítás történelmén alapuló prediktív modell

„Kijelenthetjük, hogy az információtechnológia egész jövője továbbra is három réteg együttes haladásának története lesz. Az előttünk álló jövőben továbbra is lesznek váratlan, disztruptív újítások. Az alábbi táblázatra tekintve, a technológia szárnyalását kiemelhetjük a sablonos kifejezések világából valami olyasmivé, amely relevánsan kapcsolódik a mai üzleti vezetők tevékenységéhez.” – mondta Kiss Dániel, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának partnere.