Az eredetileg Los Angelesből származó, jelenleg Londonban élő Merritt sokak számára úgy tűnhet, hogy igen szokatlan háttérrel rendelkezik. Hivatásos balett-táncosként karriert futott be a Norvég Nemzeti Balett, az Angol Nemzeti Balett és a Boston Ballet táncosnőjeként, ugyanakkor kvantumfizikusként is bontogatta szárnyait, űrhajós képzésen vett részt, és az Oxfordi Egyetemen atom- és lézerfizikából doktorált.

 

"Nagyon sok szigorú sztereotípia létezik arról, hogy milyennek kell lennie egy táncosnak vagy egy tudósnak, és ez mindkét szakterületre nézve nagyon káros lehet. A tudósok és mérnökök számára a kreativitás kulcsfontosságú a problémák új megoldásának megtalálásában. A táncosok számára pedig a technikai és analitikai képesség a következő szintre emelheti a gyakorlatot" – mondja Merritt.

 

Míg egyesek azt mondták neki, hogy választania kell a két tudományág között, Merritt számára a művészetek és a tudományok közötti határok elmosódása természetes. Véleménye szerint a kreatív tevékenységei közvetlenül befolyásolják azokat az átütő ötleteket, melyeket a tudományok terén végzett munkájába tud beilleszteni. "Remélem, hogy a nők következő generációja kellően inspirált lesz ahhoz, hogy szembeszálljon a STEM-szakmák karrierútjával kapcsolatos elvárásokkal" – tette hozzá.

 

 

Figyelemre méltó, hogy Merritt határozottan dacol ezekkel az elvárásokkal új táncpartnere, egy UR10e kobot segítségével, amelyet Instagram-követői „Baryshnibot”-nak neveztek el.

 

A szokatlan együttműködés Oslóban kezdődött, ahol Merritt a Hattyúk tavát és a La Bayadere-t adta elő a Norvég Nemzeti Balettel. Közös barátai révén találkozott Silje Gabrielsennel, a Hiro Futures vezető tervezőjével és társalapítójával, aki egy ember-robot interakcióval foglalkozó start-up céget alapított a norvég fővárosban. "Mesterséges szociális készségeket kutatunk a robotikában. Az egyik fókuszterületünk az, hogy hogyan segíthetjük elő az emberek és a robotok közötti jobb együttműködést. A mai robotok még mindig számos készséggel nem rendelkeznek ahhoz, hogy megfelelően együttműködjenek nem ipari környezetben. Ahelyett, hogy egyszerűen képernyőt vagy további hardvert használnánk az emberekkel való kommunikációhoz és interakcióhoz, egy intuitívabb kommunikációs rendszert szeretnénk használni: a testbeszédet.”  - mondta Silje Gabrielsen.

 

Amikor meghallotta, hogy Moore egyszerre hivatásos balett-táncos és asztrofizikus, akit nagyon érdekel a robotika, úgy érezte, hogy ez egy tökéletes a párosítás. "Mindketten úgy gondoltuk, hogy ez remek lehetőség lenne arra, hogy tovább vizsgáljuk ezeket az interakciókat és folyamatokat" - mondja a norvég tervező, aki először kölcsönadta Merritt Moore-nak az ügynökség saját UR5e robotját, majd egy UR forgalmazón keresztül segített neki megszerezni a méretesebb, nagyobb hatótávolságú UR10e robotot.

 

A 29 éves sokoldalú szakember kvantumbalerinának nevezi magát. "Rákattantam" - mondja Merritt. "Hétvégenként, a próbák után és a két előadás között a robottal dolgoztam, hogy felfedezzem a mozgását." Munkája felkeltette a bostoni Harvard Egyetem új ArtLabjának érdeklődését is, amely meghívta őt, hogy legyen az egyik első rezidens művészük, aki továbbviszi ezt a kutatást.

 

 

"A Universal Robots kobotját választottam, mivel olyan gépre volt szükségem, amely képes biztonságosan és intuitív módon reagálni az emberi mozgásra. Az is nagyszerű, hogy a robotot könnyű újraprogramozni, ami megkönnyítette számomra, hogy viszonylag gyorsan megtanítsam neki az új táncmozdulatokat és stílusokat. A kobot általában egyszerű, ismétlődő mozdulatokból álló feladatokat végez, például csavarozást és csiszolást, ezért ki kellett találnom, hogyan érhetem el, hogy a mozdulatok tökéletesen illeszkedjenek az emberi mozgásokhoz."

 

Merritt a The Koppel Project által biztosított stúdióhelyiségben dolgozott. Ezután egy központi londoni galériaterembe viszi el előadását, és az eseményt élőben közvetíti majd a nagyközönségnek. 

 

A téma kapcsán felmerül a kérdés: vajon a hazai szakma képviselői hogyan reagálnának ember és robot művészi együttműködésére? Széchenyi Krisztián táncművész és művészeti vezető, illetve Sándor Szilvia táncművész segítségével kaphattunk választ a kérdésre. 

 

„Egyszer kíváncsiságból, nagyon szívesen megnéznék egy ilyen produkciót. Szerintem az emberek többsége ezzel ugyanígy lenne Magyarországon” - osztja meg gondolatait Krisztián. 

 

Szilvia pedig a következőképpen vélekedik a témáról, aki saját karrierútjáról is mesélt egy kicsit: „A szüleim hatására kezdtem el táncolni, ami először csak hobbinak indult, az alaplépések elsajátítása volt a cél. Később annyira megszerettem a versenytáncot, hogy a hivatásommá vált. A tánc szeretete motivált folyamatosan a pályám során, a sikerem titka az alázatosság és a kitartás. Leginkább a latin táncok állnak a szívemhez legközelebb, azon belül is a cha cha és a rumba, de a standard táncokat is nagyon szeretem” – kezdi Szilvia. „Véleményem szerint a versenyzéshez és fellépésekhez elengedhetetlen az élő partner. Viszont a gyakorláshoz, illetve a vezetéstechnika elsajátításához és megértéséhez nagy segítség lehetne egy robot partner, amennyiben rendelkezik ezekkel az ismeretekkel, illetve ismeri a táncok figuráit. Én kipróbálnám ezt a fajta társastáncot és elképzelhető, hogy lenne rá igény, hiszen sok lány van, akiknek nincs táncpartnere.”