Az első a kevesek közt Zorán volt (www.zoran.euroweb.hu). Visszafogott, elegáns honlapja megfelelt az akkori követelményeknek. Mára megérett a helyzet egy alapos frissítésre. A belbeccsel semmi baj, de a Zoránra jellemző állandóságot és eleganciát rút tévedés összekeverni a mozdulatlansággal. A mindig up to date aktualitások, a gitárakkordokkal dúsított dalszövegek megérdemelnék, hogy olyan szarvashiba, mint a címlapon feltűnő bal oldali frame gagyi háttere, ne rondítson bele a nullás lisztbe. Azt pedig csak nagyon halkan merem idepötyögni, hogy több mint kínos, ha a két lemezvásárlásra megadott linkből az egyik csak azt válaszolja: no matches.

Ne feledjük: magyar viszonylatban jól működő, korrekt site kapcsán vagyok kénytelen teljes büntetőjogi felelősségem tudatában kijelenteni: ha ez így megy tovább, ne adj isten, csak így marad, az oldal záros határidőn belül méltatlan lesz névadójához, leginkább pedig Zorán mindig, mindenben minőségre való törekvéséhez.

Zoránéhoz hasonlóan vaskos webes vállalkozás Hobóé (www.hobo.hu). Na ja, így jár, aki örökmozgó rock and roll vándorokkal kezd, akik nem restek immár harmincvalahány éve bolyongani a rock and roll határvidékén. Földes László saját bevallása szerint ötleteinek 5-10 százalékát képes tényleg tető alá hozni. Itt feltűnő a mozgóképek és a hanganyagok hiánya. Feltűnő, de nem meglepő. Amíg a kis magyar zeneiparban a legnagyobb disznóság, amit internetes ügyekben ki lehet ejteni a szájon, az mp3... Pedig nem lenne érdektelen például Hobó hivatalos honlapjára fölcsempészni a Tiltott gyümölcs című dupla koncertkorongot, amely CD-n sosem jelent meg.

Mielőtt végképp a magyar rockzene nem létező virtuális múzeumában érezné magát a liebe olvasó, hadd ajánlom figyelmébe az előző évezred utolsó évének legkelendőbb budapesti kultbandáját, a Besh O Dromot (www.beshodrom.hu). Aki még nem hallotta őket, nem tudja, miről maradt le. Fergeteges káeurópai etnoőrület, nem mellőzve Digitália vívmányait. Olyan erővel söpörtek végig a székesfővároson, hogy az már több mint túlzás: egyértelmű siker.

Ehhez képest hervasztó az első lemezzel egy időben hálóra dobott weblap. A linkek közül alig valamelyik működik, a fotók lamerek, hogy ne használjam a fölöttébb bénák terminus technikust. Jó, jó, ott kell lenni a világmegváltó világhálón... Na de így? Minek? Csak hogy legyen, mert az kell?! Jaj annak a hangmérnöknek, aki a hálószeméhez hasonlatos minőségű hangzással megelégedett volna a lemezfelvételek idején. Vélem, hogy az aktuális nyílászáró szélesre tárása nélkül tessékelték volna néhány kerülettel arrébb. Teljes joggal.

De ne veszítsük el kétségbeesésünket. Mégiscsak új évezredbe léptünk. Hátha előbb-utóbb mifelénk sem lesz elég, hogy valami van, de nem az igazi...