Az interneten fellelhető tartalmak nagyjából egy tizedéhez férnek hozzá az olyan hagyományos keresők, mint a Google vagy a Bing. A maradék 90 százalék rejtett. Ez a szakértői becslések szerint ötszázszor nagyobb, mint az internet látható része. Így már közel sem egyértelműen helytálló a mondás, miszerint ami nincs fönt a neten, az nem is létezik, állítja Földesi László a Systemfarmer elnök-vezérigazgatója.
„Az úgynevezett deep web jelentős része nem túlzottan érdekes. Ilyenek például a regisztráció után olvasható fórumok, vagy az olyan oldalak, mint a netbank. De ugyanígy a deep weben van a levelezésünk, elrejtve a kíváncsi szemek elő” – mondja Földesi László.
A deep webnek van azonban egy kevésbé „ártatlan” része, a dark web, azaz a sötét internet. Ez a terrorizmus, a drogkereskedelem, a pedofília és általában a bűnözés melegágya – az egyik oldalról. A másik oldalról viszont a szabadság, a jogérvényesülés és a csalók leleplezésének terepe.
Számos országban, ahol diktatúra működik, keményen elnyomják a másképp gondolkodókat. Ők csak a dark netet tudják használni, hiszen így országuk hatósága előtt rejtve maradnak. Nagyon sokszor emberi jogi aktivisták is használják, sőt az olyanok is, mint a WikiLeaks. Bár a számos korrupciós ügyet kiszivárogtató szervezetnek van nyilvános, mindenki számára elérhető honlapja, a dokumentumok feltöltése, a kapcsolatteremtés a dark weben keresztül történik.
Az egész dark web alapját jelentő titkosítási módszert az Egyesült Államok hadserege kezdte el fejleszteni. Egy olyan kommunikációs csatornát akartak létrehozni, ami lényegében lenyomozhatatlan. Elsőre talán furcsának tűnik, hogy ezt az egészet aztán nyílt forráskodúvá, bárki által szerkeszthetővé és használhatóvá tették, de valójában ez egy remek döntés volt. A rendszert annál nehezebb feltörni, minél többen használják – bonyolultabb, kevésbé lekövethető a kommunikáció. Várható volt, hogy a bűnözők gyorsan megtalálják a felületet.
Egy nemzetközi felmérés szerint az emberek jelentős többsége azt akarja, hogy a kormányok szántsák fel a dark webet. A CIGI-IPSOS felmérése szerint a megkérdezett 24 ezer internetező 71 százaléka gondolja így. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az internetezőknek csupán a 38 százaléka érzi úgy, hogy nem figyelik internetezés közben. Tehát egyfelől nem érezzük magunkat biztonságban a neten, de a védett kommunikációs csatornákat bezáratnánk.
„Nem érdemes kizárólag egy szemszögből vizsgálni egyetlen infokommunikációs technológiát sem. Ha így tennénk, akkor nem is tudnánk a virtuális és a kiterjesztett valóság által nyújtott remek lehetőségekről. Csak azt látnánk, hogy mennyire veszélyes a gyerekeinkre, milyen könnyedén beszippanthatja őket egy nem létező világ varázslata. Hasonló gyanakvás éri mind a mai napig a felhőalapú számítástechnikát, mivel még mindig sokan félnek attól, hogy mi történik az adataikkal” – állítja Földesi László, a Systemfarmer elnök-vezérigazgatója.