Az olasz lap keddi számában szólaltatja meg a politikust, miután ugyanez az újság a napokban leleplező cikksorozatot közölt hasábjain. Felidézte, hogy 1997 nyarán az akkor még főleg állami kézben lévő olasz telefontársaság, a Telecom Italia 29 százalékos részesedést szerzett a hasonló tevékenységet folytató – ugyancsak állami - Telekom Serbiában, mégpedig 893 millió márkáért. A privatizáció másik résztvevője a görög OTE vállalat volt, amely 20 százalékos tulajdonrészt kapott 675 millió márka ellenében. Ez Milosevic rendszere számára több mint másfél milliárd márka bevételt jelentett.

Tadic interjújában megállapítja: ez az összeg a politikai túlélést biztosította a diktátor számára. Hiszen éppen abban az időszakban tomboltak Szerbia szerte a Milosevic-ellenes tüntetések, miközben az ellenzék erős nyomást igyekezett gyakorolni az elnökre. Milosevic az olasz és görög pénzek révén megvásárolhatta a társadalmi békét - mondja a távközlési miniszter, hozzáfűzve: a pénzt mind elköltötték, abból ma már egy garas sincs az államkincstárban. Sokak szerint egyébként a Koszovói etnikai tisztogatásokat is ebből a pénzből finanszírozta a belgrádi vezetés.

Rómában joggal merült fel a gyanú, hogy a kormány – többek között Lamberto Dini külügyminiszter - is tudott a zárt ajtók mögött zajló ügylet kevésbé tiszta részleteiről. A Telecom Serbiában ma egyébként főleg az olasz és görög menedzserek játszanak vezető szerepet, emlékeztet Tadic, aki számos egyéb gyanús üzleti lépésre hívja fel a figyelmet.

Kiderült például, hogy az Ericsson Italia cég a valódi értéknél negyven százalékkal drágábban szállított a Telekom Serbiának infrastrukturális berendezéseket. Ha a svájciaktól vásárolták volna ugyanezt a szállítmányt, meg lehetett volna spórolni a felárat - vallja a jugoszláv miniszter, aki azt is elmondja, hogy a távközlési cég bevételeinek három százalékát a Telecom Italiának utalja át, mint jutalékot a know-how átadásáért. Csakhogy kiderült: semmiféle technológia-átadás nem történt. "Jó lenne tudni, miért is fizetjük ezt az összeget az olaszoknak" - mondja felháborodottan Boris Tadic.

A Telecom Serbián belül zajló, korrupciószagú ténykedéseknek nehezen lehet útját állni - mondja az interjúalany, példaként említve, hogy a cég igazgatótanácsa 4000 telefonfülkét vásárolt 34 millió márkáért. A görög szállítóktól azonban éppen most tudták meg, a valódi vételár mindössze 9,7 millió márka volt. Valaki tehát több mint 24 millió márkát tett zsebre - mondja Tadic. A miniszter szerint a mostani jugoszláv kormánynak két választása van: vagy nemzetközi döntőbíróság elé viszi a dolgot, vagy ismét asztalhoz ül a három fél (olaszok, görögök és szerbek) újratárgyalni a több mint három évvel ezelőtt kötött szerződés összes záradékát.