Az e-learning (más néven e-training, web based training) tehát a tradicionális oktatási módszerek, valamint az internet nyújtotta új lehetőségek találkozása, a képzés egy új, hatékony, bár még gyerekcipőben járó módszere.
Az e-learning rövid története
A jelenlegi nagy érdeklődést és "felhajtást" látva azt gondolhatnánk, hogy az e-learning egy forradalmian új ötlet - pedig nem. Az egyetemek, főiskolák már régóta indítanak távoktatási programokat, levelező, valamint - főleg a tengerentúlon, illetve Nagy-Britanniában és Ausztráliában - televíziós úton. Ezek a módszerek azonban túlnyomórészt oktatási, felsőoktatási, továbbképzési területeken terjedtek el.
A technika fejlődésével párhuzamosan a következő nagy lépés a CD-ROM-ok megjelenése és széles körű elterjedése volt. A kor személyi számítógépei (akkor már multimédiás képességekkel, valamint a CD-nek köszönhetően akkoriban végtelennek tűnő tárolókapacitással) ideális platformot biztosíthattak az interaktív oktatáshoz. Ez a computer based training (CBT), amelynek két fő hátránya volt: a legtöbb esetben - minden igyekezet, valamint az egyre fejlettebb szoftverek ellenére - iszonyú unalmasnak bizonyult, valamint az információ frissítése igen rugalmatlan, továbbá meglehetősen drága és pazarló volt. Ennek ellenére - főleg az IT-képzések területén - a CBT igen elterjedt, napjainkban is széles körűen használják, aminek legfőbb oka, hogy a CBT költségei a hagyományos, "osztálytermi" képzésnek még mindig csupán a töredékét jelentik.
Ezek után nem csoda, hogy az internet elterjedése következtében sokan abban látták a technológiai alapú (azaz a számítás-, illetve telekommunikációs technikára alapozott) képzés logikus fejlődési irányát.Az első internetes megoldások gyakorlatilag a meglevő CBT-alkalmazások online változatai voltak, így nem ritkán külön szoftvert igényeltek a kliensgépen is. Ennek ellenére már ez is óriási előrelépés volt, mivel a frissítés problémája egy csapásra megoldódott, valamint a képzési programok is egyre színesebbek, egyre élvezhetőbbek lettek.
Ma a fejlesztés iránya a még nagyobb interaktivitás, valamint az egyénileg fejlesztett rendszerek felől a nyílt technológiák (pl. Java) felé halad. Minden fejlesztő, gyártó megegyezik abban, hogy szükség van olyan, nyílt technológiákon alapuló szabványok adaptálására, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyszer kifejlesztett képzési anyag újra és újra felhasználható legyen.
A módszerek
Az e-learninget hagyományosan két fő típusra osztják: szinkron és aszinkron módszerekre. Mint az elnevezésekből is kiderülhet, a szinkron módszer gyakorlatilag egy virtuális osztályterem, ahol a tréner/oktató és a tanulók egyszerre vannak jelen, különféle telekommunikációs eszközökkel - hang- és videokonferencia, alkalmazásmegosztás, közös rajztábla, chat stb. - kommunikálhatnak, közben követhetik az oktató rajzait vagy a megjelenő videobetéteket. Azonnal megbeszélhetnek dolgokat, így ez a módszer nagyobb interaktivitást ad a felhasználóknak. Természetesen léteznek árnyoldalai is, mivel (éppen a szinkronitás miatt) elvész az az előny, hogy bármikor elérhető legyen a dolog, a képzés a csoporttól függően egy meghatározott tempót vesz fel, ráadásul a személyre szabás sem olyan könnyű.
Az aszinkron módszer ezzel szemben mindazokat az előnyöket nyújthatja, amelyeket az e-learningtől elvárunk. Talán leginkább a hagyományos távoktatáshoz hasonlítható, csak itt nem könyvekből, jegyzetekből, hanem elektronikus formában, az interneten rendelkezésre álló interaktív tananyagokból tanulhat az érdeklődő. Mivel ezek az anyagok nem feltételeznek "élő" kapcsolatot, azokat mindenki akkor, olyan tempóban, olyan részletességgel és mélységben dolgozhatja fel, amely számára a legmegfelelőbb. Ez a módszer ebből a szempontból jóval rugalmasabb, mint a szinkron e-learning. Ráadásul infrastruktúra-igénye sem akkora, mint például egy többszereplős, élő videokonferenciának, mondjuk alkalmazásmegosztással együtt. Azonban hátrányok itt is akadnak.
Mivel nincs meg az azonnali, közvetlen emberi (tanári, instruktori) beavatkozás lehetősége, magával a tartalommal, annak szerkezetével, rugalmasságával szemben magasabb szintűek a követelmények: a szerkesztés, az oktatási módszer, a különféle tanulási stílusokhoz való alkalmazkodás mind fontos tényező az aszinkron oktatási anyagok fejlesztésében.
Eltérés tapasztalható a technikai feltételekben is. Az aszinkron megoldásnál már egy viszonylag olcsóbb számítógép is megteszi (az átlagos, internetböngészésre használható komputerek mindegyike megfelelő), akár egy lassabb, modemes kapcsolattal ellátva.
A szinkron e-learning lehetőségeinek teljes kihasználásához viszont már egy erőteljesebb multimédiás számítógép szükséges, a széles sávú, minimum ISDN-kapcsolatról már nem is beszélve.
Ez a felosztás azonban ne tévesszen meg senkit: habár a két rendszer különállónak látszik, a gyakorlatban ezek egymást nem helyettesítik, inkább kiegészítik. Mindkettő másra használható jobban, sőt a teljes képzési megoldás mindig is magában fogja foglalni a hagyományos, tantermi és szabadtéri tréningeket is.
Milyen előnyöket kínál az e-learning?
Rugalmasság, elérhetőség és kényelem - ugyanis a felhasználók bármikor, kényelmesen, saját időbeosztásuk szerint haladhatnak az anyagban, nincsenek a hagyományos képzésben megszokott módon időhöz, térhez kötve.
Fontos a költséghatékonyság kiemelése is, hiszen nincs szükség az anyagok terjesztésére, a webes környezet egyszeri költségén kívül nincsenek utazási és szálláskiadások, kevesebb hasznos munkaidő esik ki.
További előny, hogy könnyen frissíthető és mindig naprakész. Elég az anyagot egyszer aktualizálni, nincsenek újranyomási, szállítási költségek (mint például a könyveknél vagy CD-ROM-oknál), ugyanakkor a változás mindenhol azonnal megjelenik, így biztosított, hogy mindenki ugyanazt az információt kapja, egy cég munkatársai így naprakészek lehetnek, feladataikhoz a legfrissebb ismereteket használhatják fel.
Az oktatás személyre szabott, megfelelő tartalmi és technikai háttérrel, illetve előkészítés után lehetővé válik, hogy mindenki a neki leginkább megfelelő anyagot kapja, a neki megfelelő formában és mennyiségben. Felmérések szerint ennek eredményeként a tanulási ciklus akár 70-80%-kal is felgyorsítható.
A programok bármikor, bárhonnan hozzáférhetőek, és hatékony technológiai háttérrel a napi munkában is azonnal hasznosítható tudásanyagot adnak át.
Mire jó, és mire nem?
Ha ez ennyire szép és jó, kérdezhetnénk, mi szükség van ezentúl a hagyományos képzésre, a tréningekre, az iskolákra? Nagyon is sok.
Az e-learning sem használható mindenre - vagy legalábbis nem hatásosan. Leghatásosabban azokon a területeken használható, ahol jól meghatározott, körülírható, ha szükséges, szimulálható tudásanyagot, információt kell átadni. Ez többé-kevésbé lefedi az összes szakmai jellegű képzést, továbbképzést (például számviteli, gazdasági, műszaki, IT- vagy akár jogi témákban). Ha fontos a naprakészség, a legújabb ismeretek átadása, a folyamatos képzés, illetve tanulás, az e-learning a jelenleg elképzelhető legjobb megoldás.
A tanulás azonban nemcsak az információ átadása, feldolgozása, tudássá alakítása: a képzés olyan készségek, képességek, gondolkodásmód, attitűdök átadásából is áll, amelyekre még mindig nem ismerünk jobb módszert a személyes kontaktusnál.
Az emberi kapcsolat nagyon fontos dolog, és ennek az élménynek az e-learninggel csak a töredékét vagyunk képesek - akár a legmodernebb telekommunikációs eszközökkel is - "reprodukálni".
Ezen okok miatt biztosan állítható, hogy az e-learning nem annyira felváltani, mint inkább kiegészíteni fogja a hagyományos, személyes kapcsolaton alapuló oktatást - mint erre néhány szervezetnél már jó példákat is láthatunk.
(A szerző az e-learning területén dolgozó tanácsadó, a Humántréner munkatársa.)