A Canon a mai napig az első tintasugaras nyomtató alapelvét, a BubbleJet technológiát használja. A fúvóka úgynevezett előkamráját úgy alakították ki, hogy kimeneti nyílásánál mindig megmaradjon egy buborék. Amikor aztán a főkamrába tintát pumpálnak, a keletkező túlnyomás hirtelen kidurrantja a buborékot, ami nyomot hagy a papíron. A technológia egyik hátránya, hogy nem állítható be pontosan a tintacsepp átmérője, mivel a buborék összenyomható. Ráadásul a kilövellt tintacsepp helye sem pozicionálható olyan pontosan, mint más módszereknél.

A Hewlett-Packard mérnökei által kifejleszt alapeljárás nem különbözik jelentősen az előzőektől, ám az annak továbbfejlesztésével kialakított Thermal-InkJet már sokkal pontosabb "pöttyözést", ennek eredményeként pedig finomabb felbontást tesz lehetővé. Lényege, hogy az előkamrába juttatott tintát egy ellenállás segítségével több száz Celsius-fokra melegítik fel, ennek következtében a tintacseppecske robbanásszerűen tágul, és lökődik a papír felületére. Az eljárás előnye, hogy a printer csendesen dolgozik, hátránya, hogy a hagyományosnál több idő kell a tinta lehűléséhez és száradásához.

A harmadik utas Epson saját szabadalma a piezotechnológia, a cég több mint tíz éve ugyanazt a módszert alkalmazza, természetesen folyamatosan fejlesztve azt. Az eljárás lényege, hogy a fúvóka előtti "rekeszbe" egy olyan piezokristályt építenek, amely a rákapcsolt feszültség hatására megváltoztatja a méreteit, és kilöki a kamrából a tintacseppet. Az első időben hatalmas hátránynak számított, hogy a víz alapú tinta korrodálta a kristály felületére gőzölt elektródot, ami erősen rontotta a vezetőképességet. Mára ezt a problémát megoldották, és a legújabb modellek zajszintjét is sikerült leszorítani. Az Epson-féle megoldás legnagyobb előnyei közé sorolható, hogy rendkívüli pontossággal határozható meg a tintacsepp nagysága és a pont helye - ennek köszönhető, hogy a piacon elsőként jelentkeztek inchenként 720 pixeles, majd 1440 dpi-s felbontással.