A megkérdezett cégek többnyire odafigyelnek a környezettudatos működésre és kiveszik a részüket a társadalmi felelősségvállalásból is, ugyanakkor a legfőbb akadályozó tényezőnek a forráshiányt jelölik meg: közel felük (45%) pályázott már külső támogatásra a fenntarthatósági célok elérése érdekében. A fenntarthatóság tehát egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében, de mögöttes motivációjuk teljesen eltér a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások szemléletétől. 

 

A 20 fő vagy 1 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező hazai iparvállalatok körében végzett átfogó (mélyinterjús és kérdőíves) kutatást a Siemens Zrt., melyből kiderült, hogy a magyar cégek életében ma már kiemelt szerepet játszik a fenntarthatóság és a mindennapi működésben is igyekeznek szem előtt tartani a jövőtudatosságot. Minél nagyobb szeletet hasít ki a vállalat a piacból, annál jellemzőbb, hogy komoly energiákat fektet a környezettudatosságba és a társadalmi felelősségvállalásba, illetve központi stratégia mentén szervezi kapcsolódó tevékenységeit. Összességében a kutatásban résztvevők 54 százalékának van fenntarthatósági rendszere/politikája és 80 százalékuk működik együtt teljes/részmunkaidős (17%) vagy külsős (30%) szakértővel, vagy éppen vállalaton belül (33%) bíznak meg valakit ezzel a feladattal.

 

Lassan, de biztosan – a hiányozó források jelentik a legnagyobb kihívást

 

A fenntarthatósággal összefüggésben a válaszadó cégek 59 százalékának vannak rövid távú, 42 százaléknak pedig hosszú távú tervei, összességében leginkább a hulladékkezelésre (95%), az energiahatékonyságra (85%), valamint a víz- és levegőszennyezés csökkentésére (78%) törekszenek, ugyanakkor egyre fontosabb szempont a biodiverzitás megőrzése (61%), az ellenőrizhető források használata (58%) és a fenntarthatósági szempontú termékfejlesztés is (57%). A vállalatok egyébként elégedettek saját erőfeszítéseikkel: kétharmaduk nyilatkozik úgy, hogy hasonlóan teljesít ezen a téren, mint versenytársai, minden ötödik cég pedig úgy gondolja, többet tesz a fenntartható jövőért, mint a többi piaci szereplő. A megkérdezett cégek döntő többsége saját bevallása szerint kiveszi a részét a társadalmi felelősségvállalásból is, és főként karitatív- és sportszervezetekkel állnak kapcsolatban.

 

„Saját bevallásuk alapján a hazai iparvállalatok a napelemrendszerek kiépítése, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a vízfogyasztás mérséklése terén érték el eddig a legnagyobb eredményeket, ugyanakkor egyre nagyobb szerep jut a fenntartható beszerzésnek is: a beszállító partnerek kiválasztása során a cégek több mint kétharmada (70%) mérlegel ezt figyelembe véve” – mondja a kutatást végző Siemens Zrt. energiahatékonysági szakértője, Simon András.

 

A felmérésben résztvevő minden ötödik vállalat a forráshiányt véli a legnagyobb problémának és 14 százalékuk hiányolja vagy kevesli a fenntarthatósági beruházásokra kiírt pályázatokat, azaz külső segítséget vár saját fenntarthatóságának növelésére. Ugyanakkor minél több főt foglalkoztat egy cég, annál alacsonyabb arányban nyilatkozta, hogy fenntarthatósági beruházásait az anyagiak, a beruházások magas költsége, vagy a pályázatok hiánya akadályozza.

 

Szemléletben még mindig vezetnek a külföldi cégek

 

A felmérés arra is rákérdezett, hogy milyen tényezők befolyásolják a cégeket a fenntarthatósági politikájuk kialakításában vagy fejlesztésében. A válaszadók a médiát (43%) és az így elérhető információkat és trendeket, a szakmai kapcsolatrendszert és csatornákat (41%) nevezik meg, mint inspirációs forrást, de az is kiderül, hogy sok esetben a vezetőség (36%) vagy a cégközpont (33%) felől érkezik az iránymutatás. Fontos megjegyezni, hogy hazai cégeket még mindig elsősorban a külső nyomás motiválja a fenntarthatósági célok megvalósításában, döntő részben a jogszabályi előírások (44%), másodsorban pedig az üzleti érdekek (19%) és társadalmi-vevői elvárások (16%). 

 

Ebben elég nagy eltérés tapasztalható a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalatokhoz képest, melyek sokkal nagyobb arányban rendelkeznek fenntarthatósági szakértővel és stratégiával, illetve rövid- és hosszú távú célkitűzésekkel, a törekvéseiket pedig sokkal inkább belső elvárások és valós elköteleződés mozgatja. Körükben erős a tulajdonosi-befektetői elvárás is, hiszen az Európai Unió 2024-től új vállalati ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer) jelentési kötelezettségeket vezet be lépcsőzetesen, ez pedig a banki finanszírozás elbírálásánál is fontos értékelési szempont lesz a jövőben.

 

 

Egyelőre csak ismerkedünk a karbonlábnyommal

 

A kutatás érdekes eredményt hozott a karbonlábnyom számítására és jelentőségére vonatkozóan, ugyanis miközben a válaszadó 39 százaléka szerint az erre vonatkozó vállalati információk a jövőben versenyelőnyt fognak jelenteni, 73 százalékuknál még nem készült ilyen számítás. Sőt, csupán minden tizedik iparvállalat tudja megmondani, hogy mekkora a karbonlábnyoma, a megkérdezettek közel felét pedig egyelőre hidegen hagyja, hogy a termékei mennyire terhelik meg a környezetet. A kérdésben előrébb járó cégek ráadásul szinte kivétel nélkül azért vannak tisztában a fogalommal, mert a külföldi anyavállalatnak szolgáltatnak adatokat ezzel kapcsolatban. Van tehát hova fejlődni, de a felmérésből az is látszik, hogy a fenntarthatóság egyre fontosabb kérdés a hazai cégek körében is.

 

„Számos egyszerű gyakorlati lépést tehet minden olyan piaci szereplő, amely hosszú távon szeretne sikeresen működni egy olyan világban, melynek fenntartható jövőképe van. Ennek érdekében tesznek is a cégek: odafigyelnek a hulladékgyűjtésre és az újrahasznosításra, az okos vízgazdálkodásra, a tudatos energiafelhasználásra vagy éppen optimalizálják az üzleti utak számát és gyakoriságát – persze ezek egyben költségcsökkentő tényezőt is jelentenek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennél átfogóbb szemléletre lesz szükség hazánkban az igazi áttöréshez. Egyre fontosabb lesz a munkavállalói edukáció és az általános szervezeti elkötelezettség növelése, konkrét mérőszámok kitűzése a rövid- és a hosszú távú célokhoz, de nagy segítséget jelentenek az olyan digitális fejlesztések is, mint például a termékszintű karbonlábnyom kiszámítása, vásárlók felé közlése. Ez versenyelőnyt jelenthet a mind tudatosabb fogyasztók megnyerésére is” – teszi hozzá Simon András energiahatékonysági szakértő.