Azután jött a Tisza. A reggeli hiradóból kiderült, hogy a Beregszászra vezető 41-es utat két helyen át kellett vágni, Beregszász környékén már a víz az úr. Ukrajnába mondták - csak két átjáró van, a legbiztosabb - óriási kerülővel - Csapon keresztül utazni, ahol a torlódás miatt - állítólag - órákat kell várni az átjutásra. Egy e-mail menne Márokpapira, hogy baj van, amikor a rádió bemondja, a falu lakosait már kitelepítették, ott is a víz az úr.
Új e-mail Sátoraljaújhelyre, a válasz: ... a helyzet reménytelen, fel kell adni az utazási terveket, Beregszászon súlyos problémák vannak, a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ünnepeljenek. E-mail érkezik Beregszászról a teleházat alapító Makucs Jánostól: "Átmenetileg a teleház számítógépeit, mint segélykoordinációs központot fogjuk használni, mivel itt adottak a technikai feltételek ( gépek, nyomtatók, fax és fénymásolól valamint Internet). Sajnálatos hogy a központot ilyen tragikus eseményhez kell először igénybevenni."
Az árvíz valóban tragikus esemény, de ahogyan a tavalyi tiszai árvíznél is történt, a tiszamenti teleházak azonnal megszervezték a számítógépes hírcsatotornákat, amelyek sagítséget nyújtottak a védelemenk. A beregszászi teleház még hivatalosan ki sem nyitott - máris megtalálta, hogyan tud - a teleház hírtovábbító eszközeivel - a bajbajutottakon segíteni, ahogyan azt a XXI. században egy teleháznak - anélkül, hogy erre bárki felkérné tennie kell.
Mert a vízen - végül is - a teleházas ember az úr.