A kormánypárti politikusok támogatásukról biztosították az előterjesztést. Csáky András (MDF) szerint a jövőbeni minősített hitelesség-szolgáltatók kiválasztása az egyik kulcskérdés, hiszen ezeknek a szervezeteknek és vállalkozásoknak a munkáján keresztül győzhető le fokozatosan az a bizalmatlanság, amely ma még jellemzi az elektronikus tranzakciókat.
Ellenzéki oldalról több bírálat illette az előterjesztést. Különösen azt nehezményezték a képviselők, hogy a további menetrend nincs időhöz kötve, így a törvény biztosította keretek kihasználatlanul maradnak, ez pedig további lemaradásunkhoz vezethet az e-biznisz területén. Mécs Imre (SZDSZ) a bizalom megteremtését tartja a legfontosabbnak, ezért javasolta, hogy az elektronikus aláírás kifejezést hagyják el a továbbiakban, és az EU-országokhoz hasonlóan, inkább digitális közhitelességről beszéljünk. Szerinte ez a terminológia jobban is fejezi ki a valódi tartalmát a bevezetni kívánt elektronikus szignalizációnak. A szakmája szerint is informatikus képviselőnek az a véleménye, hogy az aláírás fogalmához sok hagyományos elvárást kapcsolnak, így célravezetőbb lenne kikerülni ezt a szóhasználatot, mert - reményei szerint - egy pszihés gátat talán sikerülne ezzel lebontani.
Molnár Gyula (MSZP) befejezésül azt kérte a kormánypárti többségtől, hogy fogadják el a későbbiekben benyújtott írásbeli módosító javaslataikat, mert úgy hiszik, van szándék és készség a törvény konszenzusos elfogadására. Véleménye szerint, ha valamennyi parlamenti párt egységben szavazna, az pozitív jelzés lenne az információs társadalom kiépítésében érdekelt üzleti szféra, valamint az elektronikus közigazgatásnak elkötelezett szakemberek egyre bővülő tábora részére.