Jászi Oszkár unokája a Napster-szindrómáról

MTI Sajtóadatbank, 2001. április 3. 17:52
A Napster azért válhatott ennyire népszerűvé, mert a lemezipar semmi érdemlegeset nem tudott helyette kínálni - állítja Peter Jaszi, az Amerikai Egyetem washingtoni jogi karának szerzői jogi professzora.
Peter Jaszi - egyébként Jászi Oszkár unokája - a társszerzője az amerikai joghallgatók hivatalos tananyagai közé felvett szerzői jogi kézikönyvnek. Az egész "copyright"-jogi szakmát, valamint az internetes zenei fájlok szenvedélyes letöltőit egyaránt lázba hozó Napster-üggyel kapcsolatban azonban nem csupán jogi, hanem igen markáns üzleti szempontú véleményét is kifejtette az MTI tudósítójának.

A Napster ellen bírósághoz fordult lemeztársaságok elérték, hogy a Napster szerveréről el kell távolítani, vagyis az internetes letölthetőség köréből ki kell vonni azokat a zenei fájlokat, amelyek szerzői jogi védelem alatt álló CD-lemezek hanganyagát tartalmazzák.

Peter Jaszinak az a véleménye, hogy mivel a "digitális környezetben" nem valósítható meg tökéletes védelem – miként egyébként korábban az "analóg környezetben" sem volt megvalósítható -, a szerzői jogsértések kezelése szempontjából a kérdés az, mennyi "szivárgást" lehet eltűrni.

A professzor szerint a hackereket nem lehet ugyan tökéletesen semlegesíteni, de "a legtöbben képtelenek vagyunk kitörni abból a technológiai kényszerek közé zárt világból, amelyet a tartalomszolgáltatók megosztanak velünk. Ha a tartalomszolgáltatók egyfelől ésszerű biztonsági intézkedéseket alkalmaznak a kalózkodástól való eltántorítás érdekében, másfelől a tartalmat ésszerű feltételek mellett teszik elérhetővé a fogyasztóknak - kényelmes és átlátható hozzáférési módszert alkalmazva -, akkor a legtöbben azt mondják majd, megveszem. Nem éri meg a vesződséget, hogy csaljak. Ez az a pont, ami szerintem néha elsikkad a Napster-ügyről folytatott viták során. Vagyis: azóta, hogy a Napster megszületett, a lemezipar nem volt képes megtalálni a Napster legyőzésére alkalmas eszközt, azt az üzleti eljárásmódot, amely elég vonzó ahhoz, hogy az embereket rávegye arra, kössenek üzletet inkább a lemeztársasággal, mint a Napsterrel."

"A lemezipar azon elgondolása, hogy olyan website-ot teremtenek, ahol az emberek akkor tölthetik le az új CD-k tartalmát, ha készek megfizetni a CD-k teljes vételárának a megfelelőjét, és hogy ekkor a fogyasztó rosszabb minőségben jut hozzá e zene MP3-as formátumú verziójához, mintha megvenné a boltban, és akkor még a lemezborító tájékoztatóját sem kapja meg, nos, ez nem jó üzlet. Erre nem fognak özönleni a vásárlók."

"A Bertelsmannak van egy elképzelése, amelynek az a lényege, hogy meg kell szerezni a Napstert. Átvesszük a Napstert, és ez lesz az üzleti modellünk. Nehéz lesz, hogy ez sikerüljön, ha egyedül a Bertelsmann csinálja. Azt hiszem, ez csak akkor lehet sikeres, ha a többi nagy lemezcég is csatlakozik. De nem vagyok biztos abban, hogy ezt meg fogják tenni."

"Még egy lépéssel továbbmegyek. Azt hiszem, a lemezipar valamelyest válságban van. Meg kellene tudnia magyarázni - világosabban, mint eddig -, hogy milyen értéket is ad hozzá a zenéhez. Egykor teljesen világos volt, hogy mit csinál a lemezipar, és miért éri meg jutalékot fizetni a lemeziparnak. Ma már nem világos. Beszéltem erről a 15 éves lányommal, és ő azt kérdezte, miért fizetnél extra pénzt, hogy a lemezipar közbeiktatásával juss hozzá a zenéhez, ahelyett, hogy közvetlenül a forrástól kapnád meg. Erre én azt mondtam, hogy a lemezipar szerint szükséged van rájuk, mert a világ túl zavaros. És ha ők nem lennének, te nem tudnád, hogy mit hallgass. Hallgathatnál bármit. És ez kaotikus lenne. Tehát ők szolgáltatást nyújtanak neked, azzal, hogy megmondják, mit hallgass - és persze implicite, hogy mit ne hallgass. De ez nem győz meg egy 15 évest."

"Egykor a lemezipar úgy működött, hogy a lemeztársasági menedzserek tehetségeket fedeztek fel, összehoztak embereket, zenekarokat alakítottak ki, felszerelést adtak, stúdiójuk volt, producereik voltak. Ennek mind vége, ma már nem ez történik. A lemezipar annyit tesz, hogy nyugtázza az elkészült produkciókat, és azt mondja a zenészeknek: jöjjenek vissza, amikor már van annyi zenéjük, ami elég egy CD-hez. Végezzék saját maguk a gyártást, amit természetesen ma már bárki meg tud tenni, ha van kétezer dollár értékű felszerelése egy garázsban. Használják a saját felszerelésüket, és szállítsák a kész terméket. Mi is hát akkor pontosan az, amit a lemezipar tesz?"

"Biztos, hogy van erre válasz. Nem azt sugallom, hogy a lemezipar haszontalan. De azt hiszem, a lemezipar feladata, hogy ókumlálja ki a választ, és aztán teremtse meg azt az üzleti modellt, ami ezt tükrözi. És amíg ezt nem teszi meg, addig sérülékeny marad. Ha nem Napster, akkor Gnutella, ha nem Gnutella, akkor Freenet. Ha nem Freenet, akkor valami olyasmi, amire eddig nem is gondoltunk. Amíg a lemezipar nem hoz létre olyan reális üzleti modellt, ami meggyőzi a fogyasztókat, addig ezt nem fogja tudni megállítani" - vélekedett az MTI-nek adott nyilatkozatában Peter Jaszi amerikai jogászprofesszor.