Ha viszont az egyéb csúcsokat nézzük, akadtak bőven. Az ukrán az egyetlen atléta, aki egymás után hat világbajnokságon tudott aranyérmet nyerni. Számában az is unikum, hogy legalább negyvenszer jutott túl a hat méteren - egyes statisztikák szerint negyvenhétszer -, és harmincötször javított világrekordot, a 615 centimétert fedett pályán ugrotta, szabadtéren egy centivel elmaradt ettől az eredménytől. Persze a "leszálló ág" is szép volt, még vb-aranyak is belefértek.

Csak az olimpiákkal nem volt szerencséje, és ez még akkor is igaz, ha Szöulban 1988-ban ő lett a bajnok. Négy évvel korábban már az övé volt a világcsúcs, de a szocialista tábor bojkottja miatt nem versenyezhetett Los Angelesben. Két olimpián, 1992-ben és 2000-ben kiesett, 1996-ban pedig megsérült a verseny előtt.

Világszerte nagyra becsülik, egy francia rajongója az interneten külön oldalt szentelt neki A rúd cárja címmel, itt látható néhány sporttörténeti ugrásának videofelvétele is (www.ifrance.com/sergeibubka). Aki a stílusát szeretné tanulmányozni, az egyik 605 centis ugrását tekintheti meg sorozatfelvételen, összehasonlítva Taraszov kerek hatméteres ugrásával (www.advantageathletics.com/comparison). A legjobb világversenyes eredményeiből is csinos gyűjtemény látható a www.mwukr.ca/bubka lapon.

Az a felsoroltakból is kitűnik, hogy páratlan tehetségű rúdugró volt, de feltehetőleg más számokban is sokra vitte volna. 100 méteren 10,2 másodperc a legjobb eredménye, a távolugrásban pedig 780 centi.

Amikor kezdte a pályáját, még nem voltak nagy pénzek a sportban, és neki is szerepe van abban, hogy feljebb tudták srófolni a díjakat az atléták. A második világcsúcsáért mindössze száz dollárt és egy hifitornyot kapott 1984-ben, tíz év elteltével pedig az utolsó rekordja egy 120 ezer dolláros Ferrarit ért. Talán a rekordokért kitűzött különdíjak is közrejátszottak abban, hogy az utolsó kilenc alkalommal már csak egy-egy centimétert javított a csúcsán, hiszen ő sem ellensége a saját pénzének. Otthon még világbajnokként is lakásgondjai voltak, most viszont a családjával már elegáns helyen, Monte-Carlóban él. Mégsem felejti el, hogy honnan indult: Donyeckben sportklubot működtet, a költségek nagy részét ő fedezi, és évek óta szponzorálja a város atlétikai gálaversenyét.

Februárban ezen a gálán búcsúzott el hivatalosan is a versenyzéstől, és vehetett át magas állami kitüntetést Kucsma elnöktől: most már papírja is van arról, hogy Ukrajna hőse. Nurmi után ő az első atléta, akinek még életében szobrot emeltek.

A sportolók, sportvezetők is megbecsülik, tagja lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának. Elképzelhető, hogy vezetőként további magaslatokat hódít meg.