A mélypont 2006-2008-ra várható, amikor eltűnik az e-business, illetve – a vállalati folyamatokat is ennek irányába átalakítva – infrastruktúrává válik, s a teljes üzletvitel az internetre helyeződik át. Innentől a görbe már kilengésektől mentes, kiegyensúlyozott fejlődést mutat.

Az e-procurementre áttérve előbb a beszerzések szerepéről és cégen belüli viszonyáról néhány szót. Ahogy a háztartásokban, úgy a cégek esetében is, ha nem akarunk a részletekbe bocsátkozni, háromféle – fogyó- és álló-, illetve termékbe épített – eszköz, áru, szolgáltatás beszerzéséről beszélhetünk. S mert az a gyakoribb, a vállalatok az operatív működést tápláló "fogyó" köré építik "végrehajtó" szervezetüket, illetve a beszerzési folyamat kialakításában is ez a domináns. Nem lehet persze a beszerzési oldalon sem egyértelmű sémát készíteni a cég minden területére. Így nyitva kell hagyni az egyedi beszerzés lehetőségét, még akkor is, ha ez a Gartner szerint az elektronikus beszerzéseknek mindössze 10 százalékát teszi ki.

A fogyóeszköz (Gartner: MRO) beszerzése – egy hányada minden dolgozó, a többi viszont a fehér-, illetve kékgallérosok igényeihez igazodó bontásban – elsősorban raktárról történik, míg az egyedi igények szerinti cikkeket rendelésre gyártják. Az erre többet költő iparágak viszonylag jól behatárolhatók. Ezeket a globalizált voltukból fakadó éles versenyhelyzet folyamatos beszerzésre készteti, aminek az e-beszerzés az idejét is lerövidítheti. S persze valójában egy egész beszerzési láncról van szó, amely mintegy rákényszeríti a webre a benne részt venni kívánókat.

Végül érdemes az e-beszerzés kapcsán néhány, az elemzésekből a Gartner által levont következtetést megszívlelni. A részt vevő vállalatoknak, kiértékelve az eddigieket, tevékenységeik rangsorolása érdekében – különös tekintettel a beszerzés folyamatára – osztályozniuk kellene az e-procurement előnyeit. Szert kell tenniük e-procurement specialistákra, akiket aztán meg kell tartaniuk. És persze eddigi, vásárlóként vagy eladóként szerzett tapasztalataikat kiértékelve mihamarabb kezdeményezniük kell az elektronikus piacterek szabályozását.

Szervezeti szinten egy programirodának kellene az elektronikus piacterekre vonatkozó kötelező szabályok definiálását koordinálnia, míg az e-beszerzési programmenedzserek feladata az lenne, hogy leltárt készítsenek a papír- és elektronikus katalógusokról, egyben azonosítva az azokat leghatékonyabban használható üzleti egységeket is. A klasszikus számítástechnikai eszközök forgalmazói számára kedvező előrejelzés szerint a PC-k, laptopok, nyomtatók és tartozékaik lesznek az e-beszerzési programok első legvalószínűbb győztesei.