Payne várhatóan csütörtök után fog dönteni arról, hogy a per egyáltalán folytatódhat-e a fennmaradó három vádpont alapján. A fennmaradó vádpontok a programozható adatblokk-méretekkel, a programozható regiszterekkel, és a memóriachipet a címbusszal összekötő vezérlőegységgel kapcsolatosak. Payne bíró azt is közölte, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy az Infineon megsértette a fennmaradó három szabadalmat, nem fogja bűnösnek találni a müncheni (Németország) központú céget azok szándékos megsértésében.
A Rambus korábban arra hivatkozott, hogy az Infineon technológiai leírásai bizonyítják, a társaság SDRAM és DDR-SDRAM eszközeivel megsértette a Rambus szabadalmait. Payne mindezt visszautasította, mivel a társaság nem tudta konkrét, egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztani vádjait. Payne szerint az is kizárható, hogy az Infineon szándékosan sértett volna meg Rambus szabadalmakat.
Payne szerint az Infineon minden bizonnyal szerzett némi információt a Rambus szinkron memóriatechnológiájáról még 1990/91-ben, amikor a Rambus DRAM licenszéről folytak a két cég között tárgyalások. Azóta azonban hosszú idő, közel tíz év telt el, mondta Payne.
Amellett, hogy a Rambus a jelek szerint elveszíti az Infineon ellen irányuló pert, a cég könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet, mert a bizonyítékok előkerülésével egyre tisztábbá válik, hogy az Infineon vádjai, miszerint a Rambus szándékosan titkolta szabadalmait a DRAM-ipar képviselői elől, igaz.
A Rambus csalást követett el, amikor titokban tartotta SDRAM-mal kapcsolatos szabadalmait mindaddig, amíg a szabadon alkalmazhatónak hitt technológia általánosan el nem terjedt. A cég ekkor előállt kártérítési igényeivel megsértett szabadalmai után az összes SDRAM memóriagyártó cég felé, sőt a kártérítést még évekre visszamenőleg is ki kívánta fizettetni.