Mi is foglalkoztathatná leginkább a hazai sajtót s persze a piac szereplőit, mint az, hogy vajon meddig tart a dot-com válság, s a nehéz helyzetben lévő, illetve most induló internetes vállalkozások ezen időszak alatt eséllyel pályáznak-e a kockázati tőkések pénzére. Herczku György, a MAVA Kft. befektetési igazgatója szerint csak azok élik túl az elkövetkezendő 1,5-2 évet, akik megfelelő finanszírozási forrásokkal rendelkeznek. Olyan ez, mintha a 100 méteres sprint versenyzőit 80 méternél a kifulladás határán leállítanák, majd a bíró közölné, hogy ezt a számot érdeklődés hiányában lefújtuk, mindenki készüljön a maratonra. A sorok közt olvasva ugyanis kiderül, hogy akár 2 év is eltelik, míg a tőkealapok ismét hajlandóak lesznek e szektorba befektetni, az internetvállalkozások így vagy beosztják, ami még maradt, vagy csődbe mennek.
Mindebből adódóan a válság okait firtatva nem csak és kizárólag az "aranyásó vállalkozások" okolhatók, a befektetők éppúgy bűnösök, ha másért nem, hát azért, mert ilyen helyzetbe hajszolták az iparágat. Lassabb, kiegyensúlyozottabb fejlődésre lett volna szükség" véli Varga Zsigmond, a Dotkom Internet Consulting vezető tanácsadója. Dr. Rényi Gábor, a Sunbooks Könyvkereskedelmi Kft. vezérigazgatója pedig csak megerősíti, hogy ami most zajlik, az bizony válság a javából, még akkor is, ha nem volt igazi fellendülés. Szörnyű tapasztalatokat szereztünk mondja Rényi , nem is várunk a befektetőkre." A kijelentés egyben a mostanában induló cégeknek is jó tanáccsal szolgál, ha ugyanis a működés nem lesz záros határidőn belül legalább nullszaldós, akkor kár is belevágni a (maratoni) vállalkozásba.
Szabó Ákos, az Index.hu Rt. értékesítési és marketingigazgatója ugyancsak sajnálkozva közölte, hogy van, aki épp azt szenvedi meg, hogy üzleti terve hosszabb távra szólt, amibe természetesen a periodikus tőkebefektetéseket is belekalkulálták. Ami persze most jó ideig elmarad, így nem csoda, ha az Indexnél is megkezdődtek az átszervezések, az elbocsátások, vagyis felkészülnek a böjtre.
Hiányos felkészülés
Kicsit tovább kapargatva a még be nem hegedt sebeket, Máth András, a NetSurvey Kft. ügyvezető igazgatója a dot-com válság okai közé sorolja azt is, hogy a vállalkozások legtöbbjének élére nem az üzlethez értő vezetők kerültek, hanem javarészt informatikusok, akiknek a kisujjában van a technológia, az internet műszaki háttere, ám a vezetéshez, a pénzügyi területhez néhány ritka kivételtől eltekintve már aligha konyítanak. Szabó szerint ez a helytelenül megválasztott marketingstratégiákban is megmutatkozott. "Sokan már üzeneteiket is rossz formában juttatták el a webre. Mindenki tudja, hogy az óriásplakátnak nem az a feladata, hogy megállítsa a járókelőt vagy éppen az autóvezetőt, majd arra kényszerítse, hogy rákattintson. Ennek ellenére számos esetben egy az egyben kerültek fel az óriásplakátok a webre."
"A hagyományos (általában nagyobb) cégek, amelyek amúgy is lassabban reagálnak az új technológiákra, ezúttal is szinte átaludták ezt a válságot. Most viszont már kezdik vizsgálni az internetben rejlő lehetőségeket, azt, hogy mire való, hogy a cég számára hogyan hajthat hasznot" mondja Varga. Való igaz, hogy különösen a nagyvállalatokra volt jellemző például a "honlapkényszer", vagyis valamiféle általában egyszeri, semmitmondó, információszegény internetes megjelenés, amelyről úgy érezték, hogy kötelező, de gyakorlati hasznot nem láttak benne. Ráadásul ennek finanszírozása akkoriban még az IT-büdzsét terhelte, míg most a marketing-költségvetésből kezdenek megvalósulni az ésszerű, informatív, a vállalati image-hez illeszkedő, esetleges e-kereskedelmi megoldásaik révén talán már extraprofitot is termelő megoldások.
Újra startolnak
Úgy tűnik tehát, hogy a labda ismét visszakerül a nagyokhoz, amelyek a téli álomból felébredve most a webet is beveszik. De akkor mi lesz az internetes cégekkel? Érdemes-e a jelen körülmények között bármilyen e-üzletbe belevágni? "A bukás veszélye a business to consumer (B2C) vállalkozások esetében sokkal nagyobb, mint a business to business (B2B) modellre épülő megoldásoknál" mondja Máth. Persze egy konkrét esetben megjósolni a jövőt ennél jóval nehezebb. Tény azonban, hogy a kockázati tényezők a B2C esetében sokkal magasabbak. Egy B2B-megoldásnál ugyanis jóval átláthatóbb az üzleti modell, ismertek a piac szereplői, akik között gyakran szerződéses viszony is fennáll, míg a B2C-vállalkozásoknak több esetben kell szembenézniük a kiszámíthatatlan emberi tényezővel, a konkurens vállalkozásokkal.
Öröm az ürömben, hogy a most, illetve a közelmúltban indult internetes vállalkozásokat a jelenlegi helyzet sokkal nagyobb felkészültségre sarkallja. Ez a felhasználók, a szolgáltatások igénybevevői számára abból a szempontból biztosan jó, hogy az interneten tegnap rendelt termék időben megérkezik, kedvenc portálunk pedig holnap is ontani fogja a híreket. A bizalomnak tehát elsősorban a felhasználói oldalon kell megmutatkoznia, aztán ez szépen lassan visszaadja a piac szereplőinek életkedvét is.