A szolgáltatókat a magas licenszösszegek anyagilag ingatag területre juttatták, amelyek elmondásuk szerint így kénytelenek költségcsökkentő változtatásokat végrehajtani terveikben. A költségek viszonylagosan alacsonyan tartásának egyik módja a szolgáltatók közötti részleges együttműködés, egészen pontosan a közös hálózatok alkalmazása, amely terv azonban éles viták kiváltójává vált az utóbbi időben.
A telekommunikációs szolgáltatásokkal szemben szinte minden országban szigorú megkötések vannak, amelyek többnyire az efféle együttműködéseket is szabályozzák. A kiadott UMTS licenszek ezenkívül tovább pontosítják azokat a lehetőségeket, amelyeket a szolgáltatók kihasználhatnak.
A szolgáltatók úgy vélekednek, a hálózatok kiépítési költségének nagysága miatt a különálló rendszerek kiépítése helyett célszerű lenne olyan közös hálózatot létesíteni, amely az összes szolgáltató felhasználóinak kiszolgálását ellátná. A társaságok a költségek csökkenése mellett arra is fel kívánják hívni a figyelmet, miszerint egyre nehézkesebb újabb és újabb helyeket találni az adóállomásoknak, és a közös rendszerek alkalmazásával ez a probléma is veszítene súlyosságából.
Egyes elemzők és szakemberek, valamint az európai országok kormányai szerint azonban fennáll annak veszélye, hogy a szolgáltatók közötti túlzottan szoros kapcsolat a piaci verseny csökkenéséhez vezethet, ami idővel a szolgáltatási árak megemelkedéséhez vezethet. A felhasználók érdekeit képviselő szervezetek szerint a telekommunikációs társaságok nem megtakarítási okokból tervezik a közös hálózatok kiépítését. Egyes tanulmányok szerint a 3G rendszerek drága kiépítésének fő oka a magas spektrumlicensz-díjakban keresendő, nem a felszerelésekben. A jövő 3G felhasználói számára sokkal inkább terhet fog jelenteni a spektrumlicensz átruházott terhe és a drága készülékek, mint az ezekhez képest eltörpülő infrastrukturális költségek írja az idg.net.