Dávid Ibolya: – Nagyon érdekes prezentációkat láttam. Az elektronikus aláírásról eddig többnyire csak politikusokat hallottam beszélni, itt most alkalmam volt a szakma véleményével is megismerkedni. Az egyik előadó megjegyezte: a politikusok túlzottan bíznak az informatikusokban. Én is ide tartozom, elfogadom a szakemberek véleményét.

B. O.: – Kapott-e új impulzusokat a rendezvényen?

D. I.: – Nagyon érdekesnek találtam az EU információstársadalom-főigazgatójának előadását az eEuropa koncepcióról. Az évtized végére felálló EU-kormány Stefanos Gouvras úr szerint szinte teljesen papírmentes lesz. Majd meglátjuk. Ami viszont végig foglalkoztatott a konferencián – nézve a prezentációkat –, az a biztonság kérdése. Láttam, milyen hatalmas anyagi és szellemi ráfordításokkal készülnek az érintettek az elektronikus aláírás bevezetésére, ugyanakkor félő, hogy az új technika vadonatúj visszaélési lehetőségeket is meg fog teremteni. Nemcsak a szinte prognosztizálható hamisítási kísérletekre gondolok, hanem az aláírás-hitelesítők felelősségére is. Az aláírás-hitelesítők túl sokat fognak tudni az ügyfelekről, értékes személyi adatokkal rendelkeznek majd. Ez nagyon kövér falatnak látszik. Mi lesz, ha ezen a piacon is feltűnnek a nem éppen tisztességes szolgáltatásra specializálódott vállalkozások? Nem tudom, mennyire vannak erre felkészülve az információs társadalom kezdeményezői.

Az is megerősödött bennem, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy minél többen jussanak számítógéphez az otthonokban is. Hallva itt az adatokat, úgy érzékelem, még mindig kevés család rendelkezik házi komputerrel. Ez nem jó, elő kell segítenünk a hálózati lehetőséggel rendelkező gépek vásárlását és üzemben tartását.

B. O.: – Rátérve az e-szignó törvényjavaslatra: a szabályozás nem ír elő határidőket. Sokan fölvetették, hogy ezáltal nagyon "felpuhult" az eredeti elképzelés…

D. I.: – Az elektronikus aláírásról szóló törvény nem kötelezettségeket, hanem lehetőségeket teremt. Ellenzéki és kormánypártok – így az MDF is – javasoltak bevezetési határidőket, de a Fidesz-MPP nem értett egyet az indítványokkal, mivel álláspontjuk szerint a kétéves költségvetésben nincsenek források erre a célra tervezve. A technikai háttér biztosítása valóban nagyon költséges – a konferencián konkrét összegek is elhangzottak –, így el kellett fogadnunk a Fidesz érvelését. Ahogy ismerem a számítástechnika iránt lelkesedőket, sokan, sok helyütt mégis elő fogják teremteni a szükséges fedezetet, és nem várnak az előírt dátumokra.

B. O.: – És mi a helyzet a közigazgatásban?

D. I.: – Itt természetesen szabályozásra van szükség. Ezt meg is teszi a törvénytervezet 27. paragrafusa, amelyben felhatalmazást kap a kormány, a miniszterek, az önkormányzatok, hogy rendeletben szabályozzák a törvénnyel kapcsolatos sajátos követelményeket. Az általános indoklás külön is kiemeli, hogy kormány-előterjesztést kell készíteni az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárás koncepciójáról. Ez az én tárcám kötelessége, hiszen a cégbejegyzési eljárást az Igazságügyi Minisztérium felügyeli. Határidőket most ne várjon tőlem. Csak annyit ígérhetek, hogy igyekszünk lépést tartani a felgyorsult digitális korszak követelményeivel.

B. O.: – Előadásában említette az egymonitoros ügyintézést…

D. I.: – Nagy kihívásnak érzem, hogy az informatika segítségével végre megteremthetjük az úgynevezett egyablakos ügyintézést. Sokszor megígérte már ezt számos felelős szakember, de a hozzám érkezett visszajelzésekből ítélve igazán még nem sikerült megvalósítani ezt a szép célkitűzést. Az elektronikus aláírás itt igazi fejlődést hozhat: a törvény hatályba lépése után talán tényleg nem az emberek, a sokszor bosszús ügyfelek fognak közlekedni hivatalról hivatalra az ügyiratokkal, hanem helyettük az elektronikus okiratok járják majd az elektronikus államigazgatás cybertereit. Az egyablakos ügyintézés ily módon lekerülhet a napirendről, és felválthatja az egymonitoros ügyintézés. És ez a monitor már lehet a lakásunkban, az irodánkban is, de mindenképp emberközelben.

Az emberközpontúságot, a humán megközelítést azonban hangsúlyoznom kell. Nagyon fontos, hogy a törvény elfogadása után nem lehet az ügyintézésnek egyetlen olyan helyszíne sem, ahol a parlamenti döntés hatására csak a digitális aláírást lesznek hajlandóak elfogadni. Ilyen túlkapásoktól tartani lehet. Hatékonyan meg kell előzni, hogy – az e-üzlet, az e-kormányzat mellett a már most is tapasztalható e-túlbuzgóság – ne vezethessen diszkriminatív hivatalok és vállalkozások színre lépéséhez.

B. O.: – Mit ért e-túlbuzgóságon?

D. I.: – Ezzel a kifejezéssel is fel kívánom hívni a figyelmet egy olyan jelenségre, amelyről egyre többet hallani és olvasni. A digitális szakadék kialakulásáról van szó. Az e-szignóra vonatkozó szabályozás semmiképp nem lehet eszköze és technikája embercsoportok szétszakításának. Napjainkban egyre fenyegetőbb veszély ugyanis, hogy a komputerizálódó gazdaság és társadalom úgynevezett infoszegény, illetve infogazdag rétegekre osztja egy-egy ország népességét, így Magyarországot is. Ebben a technikailag fejlett, de – reméljük, hogy soha meg nem valósuló – igazságtalan világban a magasabb jövedelemmel, képzettséggel vagy egyszerűen számítógép-hozzáféréssel rendelkezők elzárhatják az infocsapot, még kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítve ezzel egész lakossági csoportokat, hátrányos helyzetű rétegeket: kialakulhat az infoproletariátus. Éppen ezért úgy gondoljuk, a digitális kézjegy létrehozása és használata minden állampolgár elemi joga. Az elektronikus aláírás nem válhat egyes kivételezett emberek vagy monopolhelyzetben lévő vezetők kiváltságává. Az elektronikus aláírás nem exkluzív autogram, hanem az, amiként a törvénytervezet is kezeli: az információs társadalomban megjelenő és – várhatóan – fokozatosan tért nyerő dokumentumazonosítási technika.

B. O.: – Ön miniszter, egyben az MDF elnöke is. Pártja elégedett a törvényjavaslattal?

D. I.: – Az MDF több módosító javaslatot is benyújtott. Azt kezdeményeztük, hogy a közszféra dolgozói részére az aláírás-hitelesítést egy állami többségű gazdasági társaság végezze. Rögtön megvádoltak bennünket, hogy a Magyar Posta érdekében lobbizunk. Nem erről van szó, mi nem mondtunk nevet, bár itt meg kell említenem egy németországi adatot: a távközlési szolgáltatónál a hitelesítés 290 márka, míg a postai ablaknál ugyanez kevesebb mint a felébe, 120 márkába kerül. És akkor még nem számoltuk az utazási költségeket, hiszen posta közvetlenül a lakóhelyen is található.

Ide kapcsolható másik javaslatunk is: azt indítványoztuk, hogy legalább minden megyében kötelezően legyen minimum egy minősített aláírás-hitelesítő, hiszen a személyes megjelenés egy alkalommal nem kerülhető el. Javaslatainkat, bár a pártpaletta különböző oldalairól támogatták, mégsem tudtuk keresztülvinni, mert koalíciós partnereink nem álltak mellé.

B. O.: – Az e-szignó gazdasági előnyeiről bőven beszéltek az előadók és a kerekasztal résztvevői. Nem informatikusként miképp ítéli meg az elektronikus aláírás jelentőségét?

D. I.: – Úgy gondolom, az aláírás használata, az emberi kézjeggyel történő hitelesítés egy kulturális folyamat, amely ritkán, de mégis hordozott változásokat. A könyvnyomtatás után például, a kéziratos okiratok megszűnésével, a személyes szignálás elvált a dokumentumtól, külön készült az okirat – akár sokszorosításra is került –, de hitelesnek csak azt tekintették, amelyen az érintett fél aláírása szerepelt.

Az elektronikus aláírással talán egy új minőség keletkezhet: aki a dokumentumot létrehozza, saját maga hitelesítheti azt ország-világ színe előtt. Minden lakás, minden íróasztal – középkori terminológiával – hiteles hellyé válhat. Az emberi felelősség, az írás felelőssége ezzel teljesen új dimenziókat kaphat. Az Enter gomb megnyomásával leomolhatnak a bürokrácia falai, és talán sikerül visszaadnunk az embereknek azt az időt, amelyet az elmúlt időszakban a különböző, egyre bonyolultabbá váló apparátusok elvettek tőlük. Ha sikerül a polgároknak és az alkotó embereknek új lehetőségeket teremteni, már elértük célunkat az elektronikus aláírás bevezetésével.

B. O.: – Ön használni fogja az e-szignót?

D. I.: – Amint lehet, szert teszek elektronikus szignóra, és használni is fogom.

E-közügyek

Természetesen következő számainkban még vissza-visszatérünk az E-szignó konferencián elhangzottakra, ezúttal azonban a miniszter asszonnyal készült interjúhoz kapcsolódó előadásokból szemezgetünk röviden.

Horváth János, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának informatikai főosztályvezetője az informatika okozta változásokról s azok közigazgatásbeli kezeléséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az informatika eszközrendszere a közigazgatás minden területére behatolva kikényszeríti a korábban kialakított eljárások, módszerek, hatalmi viszonyok megváltoztatását. Mindez persze a stratégia szükségességét vetíti előre, amelynek egyik sarkalatos pontja a közigazgatási adatbázisok összehangolása.

Csutorás Zoltán az Informatikai Kormánybizottság Elektronikus Kormányzat Főcsoport (EKF) képviseletében e-portál elképzeléseiről beszélt a hallgatóságnak. Mint mondta, az EKF közérdekű portál beindítását tervezi, mivel a kormányzat felismerte, hogy az internet kínálta lehetőségek nem csupán a gazdaság, a pénzvilág, hanem a "köz" javára is fordíthatók. Végső céljuk a közigazgatás–állampolgár kapcsolat megvalósítása az interneten keresztül, mégpedig az összes olyan szituációban, ahol ez elvileg elképzelhető. A kormánybiztosságon megszületett elképzelések szerint a közérdekű portál iránytűként szolgál majd a közérdekű információkhoz, és az ügyintézés eszköze, valamint a véleménynyilvánítás színtere is lesz egyben.