László Géza: – A törvény hatására egyértelműen a verseny irányába mozdul el a magyar piac. A törvény-előkészítés utolsó fázisa már azt a törekvést tükrözte, hogy Magyarországon legalább két, de akár több erős szereplő legyen a távközlési piacon. Várható persze konszolidáció is, a gazdaságos üzemméret kialakulásához ez elengedhetetlen. Más kérdés, hogy ezeket az összeolvadásokat a távközlési piacon jelenleg tapasztalható pénzügyi krízis akadályozni vagy legalábbis lassítani fogja.

B. O.: – Sikerült-e menet közben érvényesíteni az Antenna Hungária érdekeit?

L. G.: – Igen, bár az előbb említett versenytörekvéseknek látszólag ellentmond, hogy mi alapvetően saját koncessziónk védelmében léptünk fel aktívabban. De ebben nem látok semmi szokatlant és kivetnivalót, ugyanis a műsorterjesztést az európai szabályozásban is speciálisan kezelik, ez az egyetlen olyan terület, ahol a távközlési szolgáltatások körében kivételként megengedik a koncesszió fennmaradását. Kívülállók számára talán kevésbé nyilvánvaló, de nem lett volna szerencsés, ha a műsorszórás bekerült volna a koncessziós körbe, a műsorszétosztás pedig nem, mert ezek szorosan összetartozó tevékenységek. Szerencsére a szavazásra – egy módosító indítvány nyomán – már együtt szerepelnek a törvényjavaslat szövegében.

Ha a műsorszórásban a koncesszió működik tovább, és ehhez az átmeneti periódusban esetleg kizárólagosság párosul (miként eddig a telefóniában), akkor olyan szabályozási és tulajdonosi viszonyoknak kell majd fönnmaradniuk, amelyek biztosítják, hogy magáncégek a piacon ne élhessenek vissza, az állami érdekek – de elsősorban a fogyasztók érdekei – megfelelően védve legyenek. Azt hiszem, erre lesz lehetőség.

Növekvő verseny, csökkenő telefonigény

B. O.: – A felhasználókat közvetlenebbül érinti a tényleges távközlési szolgáltatások piaca. Ennek fejlődését hogyan látja?

L. G.: – Az alternatívok számára mindenképpen kedvezően alakult a szabályozás, például a helyi hurok kinyitásával kapcsolatos kérdésekben és néhány más területen. Számunkra előnyös, hogy az infrastrukturális versenyt ösztönzi a törvény, hiszen az Antenna Hungáriának jelentős infrastruktúra-bázisa van, amellyel élni kívánunk a versenyben.

Érdekes elem a mobil- és a vezetékes távközlési szolgáltatók összekapcsolási díjainak szabályozása. Ezen a területen a Vodafone révén vagyunk érdekeltek, s eddig szerencsésnek volt mondható, hogy a mobilszolgáltató maga határozhatta meg ezeket a tarifákat, így nagyobb önállósága volt. Kétségtelen, hogy az állami szabályozás semlegesebb, a mobilszolgáltatók számára kevésbé kedvező az új helyzet. A jövőben ezért arra kell majd törekednünk, hogy az új szabályozási környezetben is megfelelő tarifákat harcoljunk ki.

B. O.: – A szabályozással nagyjából egy időben kezdődik a liberalizáció is. Mindez hogyan fogja érinteni a domináns szolgáltató pozícióját?

L. G.: – Mindenképpen csökkenni fog a piaci részesedése, s ezt nemcsak az említett tényezők idézik majd elő. Nagyon fontos, hogy folyamatosan – most a 3,5 GHz-es pályázattal, utána a 26 gigás hálózatok pályáztatásával – új frekvenciák és szolgáltatások beindulására lehet számít számítani, amelyek tovább erősítik a versenyt. Olyan új hálózatok épülnek, amelyeken keresztül a nyertesek erősíthetik pozíciójukat a Matávval szemben. Ezek a hozzáférési hálózatok nemcsak a közcélú telefóniában, hanem az üzleti kommunikációban is több szereplőnek nyújtanak lehetőséget a végpontok közvetlen elérésére. Ezáltal a már eddig is liberalizált piac – ahol szintén erős Matáv-dominancia érvényesült – egyre inkább versengővé válik. Az alternatív szolgáltatók lehetőségeit és elszántságát jelzi, hogy az internet alapú nemzetközi hívásokkal már elkezdték nyirbálni a Matáv részesedését.

Alternatív technológiák és eszközök

B. O.: – A liberalizáció nyomán a közcélú telefon piaca nyílik meg. Szándékozik-e az Antenna Hungáriának ebben szerepet vállalni?

L. G.: – Önmagunkban nincs értelme a közcélú vezetékes távbeszélő-szolgáltatás irányába elmozdulnunk. Nagy problémának látom, hogy a liberalizáció éve egyszersmind az első-második éve lesz annak az időszaknak, amikor a vezetékes telefóniában a kereslet csökken, ezzel párhuzamosan pedig a beszédcélú távközlésen belül a mobilitás szerepe ugrásszerűen növekszik. Egy régebbi prognózisom szerint 2003-2004 körül a beszédcélú távközlésnek akár 70-80 százaléka is mobilon keresztül zajlik majd. Ilyen esetben a vezetékes telefóniába történő fejlesztésnek nincs nagy vonzereje – túl sok értelme sem. Ilyenkor inkább alternatív technológiával, alternatív eszközökkel próbálhatnak a szereplők operálni, mint például a VoIP. Persze biztos lesznek olyan esetek, amikor a vezetékes technológiában is viszonylag kis költségekkel lehet előrelépni, ezt a cégek valószínűleg meg is fogják tenni. Én azért arra számítok, hogy a Vivendi és a Matáv fog versenyezni egymással bizonyos körzetekben, de ez csak ott lehet racionális, ahol a hálózatfejlesztés költségei viszonylag alacsonyak.

B. O.: – Ha az Antenna Hungária elkerüli ezt a liberalizált lehetőséget, akkor miben bízik, hiszen a többi területen eddig is szabadon versenyezhetett...

L. G.: – Az üzleti kommunikációs területen a mi lehetőségeink elsősorban a szabályozásnak köszönhető újabb alternatív megoldásokkal javulhatnak. A korábban említett frekvenciapályázatokon például mi is indulunk.

A közcélú telefon liberalizációja számunkra azért kedvező, mert az ezen a piacon működő és fejlődni szándékozó szolgáltatóknak gerinchálózati összeköttetésekre lesz szükségük. Minden régi vagy új szereplő nyilvánvaló érdeke, hogy összekapcsolódjon a többivel. Aki például a 3,5 GHz-en fog szolgáltatni, az rádiós technológiával csak a hozzáférési hálózatot tudja ellátni, tehát mások hálózatára is szüksége lesz. Vagyis akiknek már van gerinchálózatuk, vagy ilyet fejlesztenek, óhatatlanul komoly fejlődési lehetőség nyílik meg előttük. Az Antenna Hungáriának van ilyen, és van szabad kapacitása.

B. O.: – A várakozások szerint csökkenni fognak a távközlési tarifák. Melyik területen van erre reális esély?

L. G.: – A vezetékes telefontarifákról nem kívánok jóslatokba bocsátkozni. Az üzleti kommunikációban az alapvető szolgáltatásoknál, tehát a bérelt vonalaknál, az IP-gerincszolgáltatásoknál nagyon laposak az árak, nagyon kicsi a profitmargin, ha létezik egyáltalán. A magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásoknál vannak még tartalékok, ezeken a területeken nyilván mindenki próbál újabb szolgáltatásokat eladni az azokat igénylő ügyfeleknek. A mobiltelefóniában is komoly árversenyre számítok, hiszen ennek a jövőben várható fejlődési lehetősége az, hogy a vezetékes telefóniával versenyez.

B. O.: – Az AH gerinchálózati áraiban vannak-e még tartalékok?

L. G.: – Ez attól függ, hogy hol van igény kapacitásra. Általánosságban azt mondhatom, hogy ha viszonylag kevés kiegészítő munkát igényel az adott összeköttetés kialakítása, akkor viszonylag olcsón tudjuk adni. De nehéz erről általánosan nyilatkozni, konkrét projektek, adott összeköttetések esetében lehet kalkulálni. Természetesen mindig a költségeinket figyelembe vevő árazással élünk. Vannak esetek, amikor tudunk olcsóbbak lenni, vannak, amikor nem, ez utóbbi esetben nem szabad elvállalni a munkát.

Nyilván lesznek a piacra belépők között olyanok, akik úgymond zsákmányszerző árazással fognak operálni. A versenyhivatalnak várhatóan szembe kell majd nézni ilyen esetekkel is. Magyarországon eddig tipikusan a monopolárakat vizsgálták, azt, hogy ezek költség alapúak-e, mert a verseny esetleg nem tudta kikényszeríteni a piaci árakat. Olyan helyzetekben, amikor valaki piaci részesedést akar szerezni, gyakran az ellenkezője történik. A fejlettebb távközléssel bíró országokban előfordult, hogy a hatóságoknak a gyanúsan alacsony árakat kellett vizsgálniuk. Én nagyon tisztelem a fogyasztót, de talán megbocsátható az a törekvés, hogy a távközlési szolgáltatók ne lehetetlenüljenek el.

Egyébként a szektor financiális válsága pontosan arra utal, hogy a befektetők hirtelen csalódottak lettek a távközlési cégek profitkilátásai miatt. Sokan tetemes beruházással hirtelen óriásira növekedtek, de ma már azon gondolkodnak, hogy fog ez megtérülni ennyire költség alatti árakkal. A befektetők az egyik végletből a másikba estek, és ennek oka, hogy elkezdett reálisan gondolkodni a piac.

Úgy gondolom, helyes stratégia volt részünkről, hogy nem mindenáron akartunk ügyfeleket szerezni, hanem organikus növekedéssel azokra a felhasználókra koncentráltunk, akik például alkati adottságuknál fogva a mi mikrós technológiánkat akarták igénybe venni, és ezért hajlandóak voltak tisztességes – bár így is meglehetősen alacsony – piaci árat fizetni.

Zöldmezősen már nehéz

B. O.: – Ön szerint hogy fog alakulni a magyarországi piac a jövőben?

L. G.: – A következő években még mind a vezetékes, mind a mobilpiacon lesz három-négy szereplő, majd előbb-utóbb kettőre redukálódhat a vezetékesnél, és háromra a mobilnál. Emellett pedig a vezetékes telefóniában az üzleti kommunikációban lesznek olyan kis szereplők, amelyek speciális, mondjuk IP alapú vagy access szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek a versenypiacok klasszikus résztvevői, hatékony üzemmérettel, tulajdonképpen a meglévő hálózattulajdonosoktól bérelve hálózati kapacitásokat, bizonyos helyeken saját maguk építette összeköttetésekkel értékesítenek szolgáltatásokat.

B. O.: – Újabb óriás piacra lépése már nem várható?

L. G.: – Elvileg igen, de ennek korlátokat szab, hogy a vásárlást alapvetően hitelből tudná finanszírozni, és jól látjuk a példákon, hogy óriási korlátokba ütköznek az ambíciók. Persze vannak nagy pénzügyi befektetők is, amelyek a kisebb, közepes méretű cégeket pártolják. Erre az Antenna Hungária privatizációja – ami reményeim szerint felgyorsul a nyár, az ősz folyamán – jó lehetőséget kínál. De akár a GTS, akár a PanTel eladósorba lépése azt mutatja, van lehetőség a magyar piacra való belépésre. A befektető nyilván azt fogja nézni, hogy a hírközlési törvény megfelelő szabályozási környezetet ad, megvizsgálja, hogy Magyarország gazdasága milyen ütemben növekszik, milyenek a profitlehetőségek.