Pesti István: – A alternatív szolgáltatók aktívan részt vettek a törvény előkészítő munkájában, és az esetek nagy részében figyelembe is vették a véleményünket, azonban ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben lakik. Elfogadtak ugyan egy kerettörvényt, de hogy az milyen befolyással lesz a piacra s így a GTS-re, az attól függ majd, hogy milyen végrehajtási utasítások és milyen kiegészítő kormányrendeletek születnek. A törvényből önmagában még nem lehet erre vonatkozó következtetéseket levonni.

A lényeg az lenne, hogy a további rendeletek és szabályozások segítsék az alternatívokat, és csökkentsék versenyhátrányukat a domináns szolgáltatóval szemben. Ez a lehetőség benne van a törvényben, de csak akkor válhat valósággá, ha megfelelő rendeletek születnek. Bár a Matáv jelenleg "nyitott" az alternatívok felé, ajánlatai esetenként kifogásolhatók. A szerződési procedúrák hosszadalmasak, a technikai feltételek olykor hiányosak, s mivel a törvény nem kötelezi a Matávot semmire, körülményes az alternatív szolgáltatók üzleti működtetése.

Egyelőre bizonytalan az is, hogy milyen feltételekkel, milyen határidőkkel vagy netán kényszerrel sikerül-e érvényesíteni az alternatívokat segítő előírásokat – így például az előfizetői hurok átengedését (unbundling) és a bevételmegosztást (revenue sharing) az internetes szolgáltatásoknál.

A törvény célja, a szándék jó, ezt egyértelműen ki lehet jelenteni, de úgy látom, hogy szükség van egy sor kiegészítésre. Önmagában még nem biztos, hogy eléri a célt. Ha az említett példák megfelelően működnek, akkor mondhatjuk majd, hogy a szabályozás segíti az alternatívokat.

A törvény egyébként EU-konform, az Európai Unióban általánosan elfogadott elveket tartalmazza. Mindenképpen progresszív, és a versenyt segíti elő.

A hírközlési törvénynek és a távközlési iparágnak vannak olyan vonzatai, amelyek az önkormányzati törvényt, illetve a médiatörvényt is érintik. Az önkormányzatokkal kapcsolatban problémát okoz a kábelfektetési eljárás, a közterület-használati díj, a különböző alépítmények tulajdonlása, a médiatörvény pedig a kábeltelevíziózásban okoz anomáliákat. Ezekhez – mivel kétharmados törvények – most nem nyúltak hozzá, bár ezek tehették volna tökéletesebbé az egységes hírközlési törvényt.

Üzleti szférában és viszonteladóknak

B. O.: – Csökken-e a vezető szolgáltató piaci súlya a szabályozással?

P. I.: – A Matáv dominanciájának mindenképpen csökkennie kell, de hogy milyen mértékben, azt jelen pillanatban nagyon nehéz megmondani. Ez függ attól, hogy az említett együttműködési nehézségeken mikor sikerül túllépni. Ettől felgyorsulhatna a dolgok menete, elképzelhető, hogy ez az oka a Matáv destruktív politikájának.

Felhívnám a figyelmet azonban arra, hogy a liberalizáció a Matáv számára is piacnyitást jelent, visszamehet a koncessziós területekre vadászni, így komoly verseny alakul ki, s amit az egyik területen veszít, azt esetleg a másikon visszanyerheti.

B. O.: – Mennyire érinti a liberalizáció a GTS-t?

P. I.: – Mindenképpen, hiszen van egy nagy nemzetközi hálózata, amelyen például a nemzetközi nyilvános hangtovábbításba kíván bekapcsolódni. Eddig a Matáv joga volt az országból kivinni a tiszta (nem VoIP) hangot, ő közvetítette az LTO-k és a mobilszolgáltatók külföldi hívásait. Ez a piac a jövőben nyitott lesz, s ebben természetesen a GTS is szerepet akar vállalni.

Ugyanakkor a másik irányba, közvetlenül a felhasználók felé a GTS nem szándékozik elmozdulni. Az egyéni előfizetők részére történő nyilvános távbeszélő-szolgáltatásban kevésbé vagyunk érdekeltek. Továbbra is az üzleti szférára és a viszontszolgáltatókra fókuszálunk. Az egyes területek, LTO-k vagy primer körzetek közötti összekapcsolásban részt kívánunk venni.

B. O.: – Belefér-e ebbe az, hogy akiknek a GTS eddig is nyújtott üzleti kommunikációs szolgáltatásokat, adatátvitelt, bérelt vonalat, műholdas összeköttetést, internetet stb., azoknak a cég adja a nyilvános telefont is?

P. I.: – Igen, ez szándékunkban áll, hiszen nem lesz akadálya ezeket az ügyfeleket hozzákapcsolni a nyilvános hálózathoz. Arra viszont nem készülünk, hogy óriási kapcsolóközpontokat vásároljunk, egybefüggő területeket, városrészeket, városokat hálózzunk be azért, hogy teljes körű ellátást nyújthassunk.

Padlón az árak?

B. O.: – Remélhetik-e a felhasználók, hogy olcsóbbak lesznek a távközlési díjak?

P. I.: – Ezt nagyon nehéz előre látni. Elég nagy a verseny a már eddig is nagy részben liberalizált piacon, több szolgáltató nagyon sok pénzt invesztált saját hálózat létesítésébe. Emiatt egyikünk számára sem kívánatos túlságosan lenyomni az árakat, hiszen a befektetésnek valamilyen formában meg kell térülnie. Van egy másik csoportja a magyarországi szolgáltatóknak, a viszonteladók. Tipikus működési területük az internet, ahol ha valaki vesz nemzetközi sávszélességet, letesz néhány szervert, s a szolgáltatást valakinek a hálózatán értékesíti.

Ez a két csoport különbözik egymástól, mert ha nem megy az üzlet, a másodikba tartozóknak könnyebb az eszközeikkel kivonulni a piacról. Ezzel szemben egy GTS típusú vállalat ezt nem tudja megtenni, hiszen sok tízmilliárdot elköltött ezen a piacon, és infrastrukturális eszközei nem mobilizálhatók. Az árverseny egy határig fog csak elmenni, mert a beruházás védelme érdekében a végtelenségig nem csökkenhetnek a tarifák.

Az internet alapú hangátvitel árai már a padlón vannak, attól olcsóbbat ma nem lehet kínálni, liberalizáció ide vagy oda. Az üzleti kommunikációs szolgáltatásoknál, ahol már eddig is verseny volt, az árak nagyjából beálltak az elviselhető szintre. A kapcsolt hangátvitelnél bizonyára még egy ideig csökkenhetnek az árak, de ez nagyon bonyolult kérdés az összetett tarifaszerkezet miatt.

B. O.: – Legyünk konkrétak! A GTS szándékában áll belépni a nemzetközi hangátviteli piacra. Tud-e olcsóbb lenni, mint a Matáv, és mennyivel?

P. I.: – Igen, tud, de hogy mennyivel, azt nem árulom el, ez természetesen üzleti titok. Azt nyilvánvalóan bekalkuláltuk, hogy el kell érnünk egy bizonyos mértéket, amelynél az előfizetők már megfontolják a szolgáltatóváltást. Ám a tényleges ár mellett létezik egy másik fontos szempont, ez pedig a megbízhatóság és a szolgáltatás minősége. Tudjuk, hogy sokan vannak, akiknél döntéskor az ár az elsődleges szempont, de vannak olyan felhasználók is, akiknek a biztonság a fontos, az, hogy mindig elérhetők legyenek, üzemeltetési támogatást kapjanak, és ezt hajlandók is megfizetni.

B. O.: – Ha most egy mondat erejéig lehetőséget adnánk a reklámra, akkor mit mondana, a liberalizáció után például a nemzetközi összeköttetésekben miért lesz érdemes a GTS-re váltani?

P. I.: – A GTS-nek jó árai lesznek, és nagyon jó minőséget kínál már most is. Vannak elég nagy ügyfeleink, akik a versenypiacon szolgáltatót váltva kerültek hozzánk, és teljesen meg vannak elégedve. A minőség nálunk filozófia, és amíg egy szolgáltatás nem megfelelő színvonalú, addig nem vagyok hajlandó kiengedni a piacra. Én előre deklarálom, hogy az ajánlott árért egy jól definiált szolgáltatást és garanciákat adok. Üzletpolitikánkhoz tartozik, hogy nem fogunk csak azért árat csökkenteni, mert más is csökkent.

B. O.: – Mennyire érett a magyar piac a minőség szempontjából?

P. I.: – A magyar piac többnyire igényli a minőségi szolgáltatásokat. Van azonban egy meghatározó réteg, amely a legolcsóbbat akarja. Nekünk ez utóbbi nem a célcsoportunk. Példaként említhetném az ingyenes internetszolgáltatókat. Mi szinte észre sem vettük, hogy megjelentek a piacon, mert a mi ügyfélkörünknek az ő ajánlatuk nem volt eléggé csábító.

Két és fél szolgáltatónak van hely

B. O.: – A versenybarát szabályozás milyen piac képét vetíti elénk a jövőben? Több szolgáltató akar majd szerencsét próbálni?

P. I.: – A GTS a legrégebbi alternatív szolgáltatóként nyolc éve van a piacon. Kezdettől fogva azt vallom, hogy Magyarországon körülbelül két és fél nagy szolgáltató számára van hely. A jelenlegi 4-5 aspiránsból mindenestre biztos, hogy kevesebb lesz. Persze nyilván lehetnek kisebb cégek, amelyekből rugalmasságuk és egyéb különleges szolgáltatásaik révén néhány meg fog maradni, de azt hiszem, hogy mindenféleképpen valamiféle konszolidáció következik be a következő időszakban.

A távközlési piac manapság mindenhol aluljegyzett a tőzsdéken, mert az elmúlt években néhány cég irreálisan magas értékre szállt. Szerintem ez előbb-utóbb be fog állni reális értékre. Akinek most pénze van, és úgy gondolja, hogy ebbe invesztál, az most viszonylag olcsón megvetheti a lábát nálunk. Köztudott, hogy a GTS eladja érdekeltségeit a régióban, a KPN szintén, a Novacom is eladás alatt volt. Ennek kapcsán akár még az is elképzelhető, hogy megjelenik az Iksz Telecom, megveszi az egészet, és akkor ő lesz egyedül az alternatív szolgáltató.

B. O.: – Jelenlegi helyzetében a GTS milyen mértékű fejlesztést tud megkockáztatni?

P. I.: – A tulajdonosok deklarálták, hogy eladók vagyunk. Ez tavaly november óta nem zárult le, tehát ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. Legfeljebb az okoz némi bizonytalanságot, hogy nem tudjuk, ki lesz az új tulajdonos, ez azonban nem befolyásolja napi munkánkat és üzletpolitikánkat, folytatjuk eltervezett fejlesztéseinket. Ebben nyilván a menedzsmentnek van kockázata, mert ha a terveink nem vágnak egybe az új tulajdonos elképzeléseivel, akkor viták lehetnek. A GTS Magyarországon nem hálózatépítéssel kezdte, hogy utána megpróbálja eladni a kapacitást, hanem először megpróbálta feltárni az igényeket, és azoknak megfelelően fejlesztett. Mára tekintélyes saját hálózattal rendelkezünk, s ez az infrastruktúra – függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa – itt van az országban, és ezen szolgáltatás lesz a jövőben is.

B. O.: – Nem vagyunk az igényekhez képest túlzottan is, többszörösen is behálózva?

P. I.: – Meglehet, hogy ugyanaz fog történni, ami annak idején a VSAT-nál. Akkor megpróbáltunk megállapodni arról, hogy ne kelljen négy földi állomást építeni, végül Magyarország az egy főre jutó földi állomások számában az első lett. Most akár az is előfordulhat, hogy az egy főre jutó optikaikábel-kilométer mennyiségében is elsők leszünk. Ez még okozhat problémát néhány hálózattulajdonosnak.