Christoph Fehn, a Heinrich Hertz Intézet fejlesztőcsapatának az egyik tagja elmondta, hogy az IVVV első kísérleti verziójában három nagyfelbontású, dekóderrel ellátott kamerát használnak, melyeket a német kutatók Hyperboxnak neveznek. Ezek a Hyperboxok egy negyedik dobozba küldik át az általuk felvett audiovizuális adatokat, ahol aztán a panorámaszerű képek és a háromdimenziós hangok elkészülnek. A kísérleti eszköz által szolgáltatott képi- és hanganyagot egyelőre csak egy fejre szerelhető sisakkal lehet élvezni, de a fejlesztők szerint hamarosan elkészülhet majd egy olyan rendszer is, melyben három nagyfelbontású projektor lesz felelős a kép létrehozásáért. A kutatók egyébként ezt a rendszert a tervezőasztalon elektronikus mozinak nevezték el.
Az intézet kutatói elárulták, hogy jelenleg több párhuzamosan futó projekten is dolgoznak, és az egyik ilyen projekt azzal kísérletezik, hogy a kétdimenziós képekből hogyan lehetne kinyerni mélységi adatokat. A kutatók szerint a jövőben például a sportesemények helyszínein több kamerát használnak majd, mely kamerák képét a megfelelő eljárással valós időben (real-time) úgymond összeadják majd, és a képeken szereplő objektumok felismerését is megoldják majd egy speciális objektumfelismerő rendszer segítségével. Az otthonukban televíziót néző embereknek pedig a rendszernek köszönhetően olyan érzetük támad, mintha meg tudnák fogni a háromdimenziós képeken szereplő objektumokat. A kérdés már csak az, hogy vajon mikor lesz ebből az új technológiából valóság?