Vidd magadal kedvenc zenéidet MP3-ban! - sugallja a női púderszelencényi doboz, ugyanis alig nagyobb, mint maga a médium. A mindössze 16 deka tömegű, neonkék fedelű készülék vezérlőpanelje ugyanazokat a szolgáltatásokat kínálja, mint a megszokott asztali CD-lejátszó, LCD-kijelzőjén mindenkor pontosan követhető, milyen üzemmódban működik a Beatman. Sajnálatos, hogy fokozat nélküli mély-magas beállítás helyett itt is be kell érnünk az akusztikai fűnyíróelv "általános, pop, rock, classic" négyesével, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármelyik előprogramozott hangszínt választjuk is, mindig marad hiányérzetünk.
A legfontosabb talán az, hogy saját válogatást vihetünk magunkkal: MP3-as tömörítéssel 210 percnyi hanganyagot rögzíthetünk a 8 cm átmérőjű írható CD-lemezen. És bár a Beatman a hagyományos CD-audio formátumú korongok lejátszására is képes, a gyakorlatban ez nem különösebben csábító, hiszen a kisméretű CD-n összesen 21 percnyi hang tárolható.
A műszerekkel nem igazán mérhető "élvezeti érték" pedig főként attól függ, hogy előzetesen mennyire mélyedtünk el a hangtömörítési technológiák és saját hallásunk összehangolásában.
A hordozható készülékek kritikus pontja a rázkódásérzékenység, ebből a szempontból a Beatman kiállja a próbát: bármilyen MP3-olvasási zavar esetén 8 másodpercig képes átmeneti tárból "zenélni" - ugyanez az érték audio-CD esetében már 40 másodperc.
Akik valóban az MP3-as formátum kedvelői, többnyire saját számítógépük merevlemezén rögzítik válogatásukat, ám a winchesterek kapacitása is véges, tehát előbb-utóbb számolni kell azzal, hogy valamely adathordozón tárolni kell a dalokat.