Elemzők arra számítanak, hogy a hazai sikerek lendületében és azok tapasztalataira támaszkodva, a cégóriás Brüsszellel szemben is kemény ellenállást tanúsít, és elszántan védelmezi álláspontját a várhatóan hosszúra nyúló vizsgálat alatt. A bizottság először tavaly augusztusban - az amerikai hatóságoktól függetlenül - fogalmazta meg kifogásait a redmondi óriáscég piacszerzési módszereivel szemben. Gyanúi szerint a Microsoft a személyi számítógépeken használt operációs rendszerek piacán elfoglalt uralkodó pozícióját versenyszabályokba ütköző módszerekkel akarja kiterjeszteni az alacsonyabb teljesítményű szerverekére. Ezek zömmel olyan olcsóbb rendszerek, amelyeket fájl-, nyomtató- vagy webkiszolgálóként használnak kisebb vagy közepes hálózatokon.

Brüsszelben azt is szabályellenesnek tartják, hogy a Microsoft - gyakorlatilag eltávolíthatatlanul - beépítette Windows 2000 operációs rendszerébe Media Player nevű szoftverét, amely audio- és videofájlok letöltés nélküli hallgatására, illetve nézésére szolgál. A Windows-sorozat legújabb termékét, a kereskedelmi forgalomban október végén megjelent Windows XP-t a szóban forgó szempontokból nem vizsgálták - legalábbis eddig.

Idén augusztusban a tavaly kezdeményezett eljárást részben kiegészítették, részben összevonták a Windows 2000-rel és a Media Playerrel kapcsolatban idén februárban indított vizsgálattal. A kifogásokat tartalmazó újabb nyilatkozatot eljuttatták a Microsofthoz, ami az uniós szabályok szerint a trösztellenes eljárások első hivatalos lépése, de önmagában még nem prejudikálja az eljárás majdani eredményét.

Az amerikai igazságügyi minisztérium és a Microsoft között időközben létrejött megállapodásra Brüsszel hivatalosan nem reagált. Mario Monti versenypolitikáért felelős biztos szóvivője mindössze annyit közölt, hogy a bizottsági vizsgálat az amerikai egyezségtől függetlenül folytatódik. Szerinte korai lenne még arról nyilatkozni, hatással lehet-e rá a megállapodás.

Elemzők nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy ne lenne, mivel jórészt azonos vagy hasonló természetű kifogásokról van szó. Így az uniós vizsgálat során a Microsoft több esetben is hivatkozhat majd arra, hogy az adott problémát az amerikai igazságügyi minisztériummal kötött megállapodásban már rendezték (teljesen függetlenül attól, hogy az ügyben ugyancsak felperesként szereplő szövetségi államok egy része nem fogadta el az alkut).

Önmagában az a tény, hogy egy adott problémát a Microsoft az amerikai hatóságokkal már rendezett, természetesen még semmire nem kötelezi a brüsszeli versenyfelügyelőket. Csak éppen jelentősen megnehezíti a dolgukat, mert már bizonyított kompromisszumkészséggel és elfogadott gyakorlati megoldásokkal szemben kell - jogilag is megalapozott - új érveket találniuk.

Az amerikai eljárásban a cégnek felrótt egyik szabálytalanság például az volt, hogy bizonyos felhasználói alkalmazásokat "egybecsomagolt" az uralkodó piaci pozícióban lévő operációs rendszerével, s ezzel méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozta a hasonló alkalmazások független fejlesztőit. A kialkudott megoldás pedig az, hogy lehetővé kell tennie a PC-gyártók számára ezeknek az alkalmazásoknak a rendszerből való eltávolítását, illetve a rivális termékek beépítését. Csakhogy ez a lehetőség például az Internet Explorer esetében egy idő óta már adott a gyártók számára - a tapasztalat pedig az, hogy nem élnek vele.

A Media Playernek a brüsszeli kifogások között szereplő ügye teljesen analóg ezzel. Emellett a Microsoft itt hivatkozhat arra is, hogy ez az alkalmazás több mint tíz éve része a Windows egymást követő verzióinak, mégsem érkezett panasz ellene, még a legfontosabb vetélytárs termék, a Real Player gyártójától sem.

A bizottsági eljárás egy további célpontja a Microsoft állítólag diszkriminatív licence-politikája. Mivel a manapság használt PC-k túlnyomó része - legalábbis vállalati környezetben - hálózatba kötve működik, létfontosságú, hogy zökkenőmentes legyen a kommunikáció köztük és a hálózatokat vezérlő vagy kiszolgáló szerverek között. Brüsszel gyanúi szerint a Microsoft egyebek között azzal sérti meg a tisztességes verseny szabályait, hogy visszatartja vagy csak nagyon szelektíven osztja meg a PC-k és a szerverek közötti csatolókra vonatkozó technikai információkat más érdekelt cégekkel, elsősorban az alternatív szerverek gyártóival. Így a Windows valamelyik verzióját futtató PC-k hálózatán ez utóbbiak termékei nem versenyezhetnek egyenlő feltételekkel.

Az amerikai megállapodásnak van egy olyan pontja, amely kötelezi a Microsoftot, hogy (bizonyos, egyáltalán nem mellékes kivételektől eltekintve) ossza meg versenytársaival a megfelelő technikai információkat. A brüsszeli bizottságnak erre sem kell tekintettel lennie, de akkor elölről kezdheti a vitát a cég jogászaival arról, hogy adott esetben hol végződik a - például a hálózati szerverek működtetéséhez - szükséges technikai információ, és hol kezdődik az üzleti titok.

Kérdés, hogy mindezeken a területeken Brüsszel messzebbre jut-e, mint az amerikai bíróságok. A Microsoft válaszáról a tervek szerint decemberben tartják az első meghallgatást.