Amerika modern kori történetében először kényszerült rá ez a hatalmas, 100 trillió dollárra becsült értékű gazdaság arra, hogy védje a saját területét – és először tűnik úgy, hogy a vádak szerint nem szalonképes módszereket alkalmazó Microsoft megússza egy jelképes “de mostantól aztán jól viselkedj” – stílusú dorgálással… Amit egyszer már megkapott a nagyra nőtt kamasz 1994-ben, és persze jót nevetett a markába.

Hogyan fajulhattak idáig a dolgok?

A válasz nagyon egyszerű. Eltűnt a közéletből a szenvedély, amivel a purgatóriumba szerette volna a szakma küldeni a sok kis céget nagy étvággyal lenyelő óriást.

Mert “at the end of the day”, ahogy errefelé mondani szokás, most már igazán komoly háborúba kezdett a kontinensnyi szuperhatalom, és senki sem akar keresztes hadjáratot hirdetni egy – technológiai üzleti körökben bármennyire is szalonképtelen – céggel szemben. Az energia a barbárok megleckéztetésére kell, a közvéleményt csak ez érdekli.

Az eltérítések napján éppen bizalmas egyezkedés folyt a szövetségi kormány és a Microsoft között (amit persze el kellett halasztani.) Amikor két héttel később normalizálódott az élet és újrakezdődtek a találkozók, a szövetségi bíró elrendelte, hogy éjjel-nappal, heti hét napon keresztül dolgozzanak a megegyezésen a két oldal képviselői. Bevonták a tárgyalásokba október 15-én Eric Green urat, a híres bostoni egyetemi moderátort is, aki jogászprofesszori tekintélyével megoldhatatlannak tűnő konfliktusok megoldásában szerzett nevet magának.

A szakma már kívülről tudja a kiegyezés részleteit: “nyitott cégként” való működésért cserébe a redmondi Goliat megkapta a PC piacot platformként ahhoz, hogy új szolgáltatásokat, termékeket indítson. Szó sincs már a vállalat felosztásáról. És ez a “nyitottság” is értelmezhetőségtől függ a Microsoft ügyvédek munkájának eredményeképpen, annyi kiskaput, “védelmi záradékot” sikerült beleoperálniuk a végső változatba. A legnagyobb győzelem a Microsoft szempontjából annak a tényként való kezelése, hogy a Windows operációs rendszer átalakult egy elektronikus kereskedelmi csatornává, és ez a fogyasztók érdekeit szolgálja, mert “egy kattintásnyira” vannak az e-mail, a desktop software-jei vagy bármely internetbázisú Microsoft elektronikus kereskedelmi terméktől.

Iszonyú szerencséje van a mostanában megkönnyebbülten mosolygó Bill Gates-nek. A magyarok jól emlékeznek Sztálin kifárasztó taktikázására Jaltán, amikor a beteg és kialvatlan Roosevelt elnököt éjfélkor kezdődő tárgyalásokkal dolgozta meg annyira, hogy fél Európát nyerte el, valami hasonló történt Uncle Sam-mel is a verébként harcoló Microsoft ügyvédek kezei között. Mennyire más volt az előző kormányzat ügyészi csapatának a teljesítménye, akiknek a munkáját, a Microsoft felosztását elrendelő bírói döntés koronázta meg...

Charles James, az új kormányzat trösztellenes “új seprűje” szerette volna az egész ügyet mihamarabb lezárni, és ebből titkot sem csinált. Az ő álláspontja szerint – a fénysebességgel változó computertechnológia világában – egy kompromisszum sokkal értékesebb, mint az évekig elhúzódó marakodás. Ebből következett a Microsoft taktikája: minél tovább húzzák az időt, annál jobban járnak a James csapattal szemben, annál többet kényszeríthetnek ki belőlük. Az eredmény: mindent megkapott a Microsoft a PC területén, egy – majdhogynem szimbolikus – “és másokat is odaengedünk játszani mostantól” ígérettel. Hát persze hogy eddig is a felhasználóknak kellett volna eldönteni, hogy milyen programot és melyik cégtől fejlesztve szeretnének használni ...

A kisüzletek, új vállalkozások, Netscape-típusú ötletgyártók jogorvoslatért való fohászkodása süket fülekre talált ebben az esetben – és az egyedüli igazi engedményt a kormány a szerverek területén érte el, amiből talán az következhet, hogy mások is labdába rúghatnak az internet stratégiailag meghatározó területén. Sokak szerint a tény, hogy “felnőttek” fogják felügyelni a túlzásra hajlamos geek-eket a Microsoft campus-on, vagyis, hogy a kormányzat háromtagú, titkárokkal és munkatársakkal ellátott ellenőrző irodát nyit Redmondban, az elegendő biztosíték arra, hogy hasonló üzleti kannibalizmus a jövőben nem fordul majd elő. Való igaz, hogy sokat jelent a tény, hogy valaki majd felügyeli a Microsoft dokumentumait és megállítja az esetleges törvényszegést, ha ilyenre akadnak. Szerintem azonban az illúzió, hogy ez teljes megoldást jelent, hiszen a telefonbeszélgetéseken, a személyes tárgyalásokon a hangsúlyokon is sok múlik, a nyomásgyakorlásnak nem mindig van nyoma a dokumentumokban..

Elfáradtak a kormány ügyvédei ebben a maratoni csatában, különösen, hogy a tárgyalások befejezése fontosabbnak tűnt, mint az eredmény. Mintha a csapatkapitány nem is igazán akart volna nyerni. De Amerika nem lenne Amerika, ha az államok hagynák magukat zavartatni a szövetségi kormánytól abban, hogy képviseljék a polgáraik érdekeit. Természetesen a nagyhatalmú Kalifornia vezeti az elégedetlenkedő “nem egyezünk” csapatot, az “egyközpontú” Utah mellett (természetesen a Valley, az Oracle és a Sun politikai képviseletéről van szó.) Na és persze a DC, District of Columbia, ahol az AOL Time Warner tart fenn lobby irodát, testközelben a dullesi campus-hoz.

A kilenc állam és a District of Columbia (mint tudjuk Amerika honalapító atyái nem akartak a szövetségi kormánynak otthont adó területet egyetlen állam befolyása alá rendelni, ezért a District különleges terület, nem számít államnak) 10 államügyésze foggal-körömmel fogja védeni a cégeik érdekeit. Ha a térképre nézünk, a Microsoft-nak egyetlen baráti képviselője akad, Washington állam – és most már tudjuk, hogy bár a többség közömbös, kilenc állam és a District meg nem alkuvó ellenfél.

Az, hogy komoly csatározásra készülnek, onnan is tudható, hogy igazi agresszív ügyvédet, az Olli North Iran-Kontra ügyének védelmével világhírnevet szerzett Brendan Sullivan-t kérték fel az ügyvédi munkára. Sullivan úr nem szeret veszíteni, mint tudjuk, és nem is szokott.

De nem csak az ügyvédek kezében van a dolog kulcsa. A AOL Time Warner új marketing megállapodást kötött a Sony-val, az X-box ellenfelének számító Playstation gyártójával. Microsoft egy olyan ellenségre talált, amelyik lassan elég erősnek érzi magát a frontális támadáshoz: minden internet-bázisú termékkel évek óta sokkal sikeresebb, mint az MS. (Az online szolgáltatások, mint vezérhajók között az MSN tizedannyi előfizetővel bír, mint az AOL, sokmilliós elszúrt fejlesztések és ostoba, érzéketlen reklámkampányoknak “köszönhetően”...

A végső kegyelemdöfés valószínűleg az AOL web-bázisú operációs rendszerének a megteremtése lesz, ha ugyan ebben a helyzetben még fontosnak tartják a dullesi koponyák az internetes kegyelemdöfés ilyen formájú megadását a redmondi PC-bázisú fejlesztőknek. Sokan várják az alkalmat, amikor végre-valahára lesznek olyan dobozok is az íróasztalokon, amik nem ugyanazzal a kínkeservesen hosszú, érthetetlen mérnöki nyelvű blablá-val indulnak, amikor a használó bekapcsolja a gépet, hanem például egy kattintással megszólalnak akár egy televíziókészülék. Avagy állandóan működve tartják a kapcsolatot a világgal – akárcsak a Time Warner Road Runner-jének a nagysebességű kábel használói. Kicsi az esélye, hogy ezt az új világot a Microsoft fogja megteremteni.