A fejlemények megannyi kihívást jelentenek a globalizáció, a média/demokrácia, vagy a szólásszabadság vitáiban elfoglalt szokásos pozíciók számára: Hol ér véget az eseményekről való tudósítás, és hol kezdődik el az eseményekbe való mediális beavatkozás, azaz az eseményeknek a médián keresztül való alakítása? Az események média-megnevezése cseppet sem részlet, ellenben immanens kérdés, ugyanis nem pusztán a terrorizmus reprezentációjáról van szó - leginkább a Nyugat médiumaiban -, ellenben a szabadság reprezentációjáról is - ugyancsak ezekben a médiumokban -, immár nem pusztán a Nyugat számára. A demokrácia, mint a kollektív döntéshozatal hasznos víziójának elképzelésére milyen hatással van a média "katasztrófa- maratonja"?

Az események fényében a szólásszabadság vajon egyike azoknak az eszméknek, amelyeket békés hétköznapokban fontosnak tartunk, ám konfliktus esetén magától értetődően áldozunk fel biztonságunkért? Hogyan járultak hozzá a szeptemberi események ahhoz az elképzeléshez, miszerint a média kérdése nem pusztán szakmai, hanem erkölcsi, kultúránk jelen állapotára éles fénnyel rávilágító kérdés? A szeptemberi események következtében hogyan látja az Egyesült Államok, az arab világ, és a többi érdekelt fél egymást, illetve saját magát?

A magyar reakciók elemzése: Miként vizsgáztunk mi magunk ezekben hónapokban, hetekben? Sikerült-e meglelnünk a kellő arányt a pártatlan és kritikus beszámoló és mások érveinek kritika nélküli ismétlése között? Miként alakította a média saját önképét, s ezen keresztül miként befolyásolta a közvéleményt? Mit jelentett számunkra a CNN és mit a BBC - illetve annak hiánya? Mit jelentett, hogy az amerikai percepció dominált, s nem az európai - igaz-e egyáltalán ez a hipotézis? - vetette fel az ELTE egész napos eseménye.