Más és más piaci szereplők fejlesztették ki az intelligens kártyákat és a mobiltelefonokat, megint mások a marokszámítógépeket. Egy piaci szereplő birtokolja a vezetékes hálózatok nagy részét, van, aki optikai kábeleket vagy földi átjátszóállomásokat tudhat magáénak, és van, aki műholdakat. Akad olyan is, aki biztosítaná a WAP-hozzáférést, de a tartalomszolgáltatást már másra bízná. Ami közös ezekben a szolgáltatókban, hogy mind-mind pénzt akarnak, méghozzá tőlünk. De hogyan áll a mi pénztárcánk? Egy érdekes cikk jelent meg a Financial Timesban. A cikk írója kiszámolta, hogy mennyit fizet egy átlagember kommunikációs és szórakoztató szolgáltatásokért havonta.
Hát ezt én is megtettem! Osztottam, szoroztam, átlagoltam, és íme, álljon itt, hogy jelenleg milyen összeg vándorol el a zsebemből havonta. Vezetékes telefon: 8 ezer, internet (kábeltévés): 10 ezer, mobil és kapcsolódó szolgáltatások: 8 ezer. Kábeltévé, HBO: 5 ezer, videokölcsönzés, mozi: kb. 4 ezer. Könyvek, folyóiratok: kb. 5 ezer. Internetes kereskedelemhez kapcsolódó díjak (kártya, e-szignó, transzfer): kb. 2 ezer. Ez havi kb. 42 ezer magyar forint. Mindez 1, azaz egy főre. És ebben még nincsenek benne a mobiluniverzumot megalapozó szolgáltatások - mobilinternet, GPRS, UMTS - havi díjai. Kérdezném a szolgáltatókat: meg tetszettek már "közvélemény-kutatni", hogy hajlandó-e ennyit fizetni az átlag magyar?
Bizonyosan vannak, akik a fentinél nagyobb összeget is hajlandók áldozni a szolgáltatásokra, de köszönöm, nekem ennyi elég. Amíg Önök konvergenciáról beszélnek, és a technológiai fejlődés által megteremtett egységes kommunikációs univerzumról, addig az átlagember csak azt érzi, hogy egyre több és több bőrt kívánnak lehúzni róla. Mikor fogja a konvergencia azt jelenteni, hogy egy irányba és sokkal kevesebbet kell fizetnem?