Mandur László: - Október végén elindítunk egy vitasorozatot az információs társadalom témaköréről. Készítettünk egy vitafüzetet, amelynek az a sajátossága, hogy nem írjuk meg benne, milyen megoldásokat szeretnénk bevezetni az információs társadalom megteremtése érdekében. A füzet e helyett olyan kérdéseket tartalmaz, amelyeket közösen szeretnénk megbeszélni minden érintett szereplővel. Arról szeretnénk diskurzust folytatni a szakértő közönséggel, a szakmával és mindazokkal, akik érdeklődnek az információs társadalom iránt, hogy milyen ötletekkel, elképzelésekkel tudnának hozzájárulni egy olyan programhoz, amelyből - reméljük - jövőre kormányzati program lesz. Lehet, hogy szokatlannak tűnik az eljárás, mert eddig az volt a jellemző, hogy kiállnak mindenféle pártok, és megmondják, milyen módszerekkel fogják megteremteni az információs társadalmat. Mi viszont csapatban szeretnénk dolgozni, és szívesen látunk mindenkit, aki hozzá tud járulni a közös gondolkodáshoz. Megkeresünk majd internet- és hálózati szolgáltatókat, tudósokat és kutatókat, egyetemi szakértőket. A vita január végéig több fordulóban zajlik le. Mire befejeződik, remélhetően választ kapunk olyan régi kérdésekre, mint hogy milyen módszerekkel lehetne növelni az internet penetrációját, hogy az információs társadalom nyújtotta lehetőségek közül ma mennyit használunk ki, mennyit hagyunk kihasználatlanul, és hogy milyen szerepet vállaljon a munkában a kormány.

B. O.: - Ezek szerint elégedetlenek a Fidesz-kormányzat szerepvállalásával?

M. L.: - Nem értünk egyet az olyan kezdeményezésekkel, amelyek azt célozzák, hogy a kormányzat közpénzekből osztogasson különféle eszközöket. Mi olyan megoldásokat látnánk szívesen, amelyek nemcsak egy szűk körnek szólnak. Ilyen lehet a szingapúri egyezményhez való csatlakozás, amely lenullázza egyes termékek vámtételét, vagy alkalmazni lehet áfakedvezményt is egy adott időszakra szólóan. Ezek az intézkedések általánosak, és megjelennek a kereskedők árképzési rendszerében, így az árak alacsonyabbá válnak. Nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsuk ezeket a közgazdasági törvényszerűségeket. A szűk körnek szóló, paternalista, központi, "én döntöm el, hogy ki kap" jellegű megoldásokat egyébként emberileg sem szeretem. Ezek ráadásul nem is tudnak tömegessé válni, nem fogják gyökeresen megváltoztatni a társadalom információs tudását. Ez egy nagy "filozofikus" eltérés a leendő Medgyessy- és a mostani kormányzat között. Mi a tömeges kedvezményeket támogatjuk.

B. O.: - És mi a véleménye a jelenlegi társadalmi párbeszédről? Az MSZP-nek lehetősége lenne az Országgyűlés Informatikai és Távközlési Bizottságán keresztül is párbeszédet kezdeményezni.

M. L.: - A parlamenti bizottságok ma úgy működnek - és ez alól az informatikai bizottság sem kivétel -, hogy a kormányzati oldal, élve a többség adta lehetőségével, gyakorlatilag a saját akaratát érvényesíti. Fegyelmezetten megszavazzák a saját előterjesztéseiket, míg az ellenzéki javaslatokat gyakorlatilag egyből lesöprik az asztalról. Nagyon sajnálom, hogy így működik, hiszen pontosan az információs társadalom az a téma, ahol törekedni kellene a társadalmi konszenzusra. Nagyon fontos innovációs kérdésről van szó, és ha a társadalmi közeg elutasító, akkor nem jutunk előre. Fontos lenne a párbeszéd, mert az információs társadalom problematikáját nem lehet pártpolitikai alapon megoldani. Nem lehet azt mondani, hogy aki velünk van, az előnyöket élvezhet. Nem lehet a kedvezményeket "pofára" osztani. A paternalista eszközök mindig adnak lehetőséget szubjektív szempontok érvényesülésének. Nem mindegy, hogy ki és hogyan pályázhat, vagy hogy ki készítette fel őt a pályázásra.

B. O.: - Paternalistának nevezné a kormány és a Microsoft Magyarország közötti megállapodást is, amely a felsőoktatás résztvevői számára fogalmaz meg kedvezményeket?

M. L.: - Ha erről a megállapodásról kell véleményt mondanom, akkor az egyik szemem nevet. Ha biztosítani lehet jó, modern, jogtiszta szoftvereket viszonylag kedvező áron, és a kormányzatnak sikerült erre nézve megállapodást kötnie, akkor ez rendben van. A Microsoft-termékek a legelterjedtebbek, kvázi szabványként működnek. A másik szemem pontosan ezért sír. Egy ilyen intézkedés monopolizálhat egy helyzetet, ami nem egészséges. Azzal is kellene foglalkozni, hogy léteznek olyan freeware szoftverek, ügyviteli csomagrendszerek, amelyek éppen ilyen megfelelőek lennének. A Star Office vagy a Linux rendszer terjesztésével is érdemes lenne törődni, hiszen a társadalom széles rétegeinek most sem adatik meg a lehetőség, hogy a kedvezményes akcióban részt vehessenek. Mi szeretnénk, ha a szabadon felhasználható szoftverek is terjednének. A másik oldalról pedig a közhivatalokat úgy kell felkészíteni, hogy az ilyen szoftverek végeredményeit, egy sokszínű világot is képesek legyenek fogadni.

B. O.: - Ezek után igazán kíváncsi vagyok az elektronikus aláírásról szóló és az egységes hírközlési törvényről alkotott véleményére!

M. L.: - Az elektronikus aláírásról szóló törvény megszületése önmagában pozitív dolog. Mi is szorgalmaztuk, hiszen nagyon fontos feltétele, hogy a kereskedelem, az e-business, az e-government fejlődésnek tudjon indulni. Vannak azonban olyan hiányosságok, amelyek már most látszanak. Az első az, hogy nincs megfelelően szabályozva, a Hírközlési Főfelügyeletnél ki és hogyan tudja magát hitelesítésszolgáltatóként regisztrálni. A második: nem látunk garanciát arra, hogy a különböző szolgáltatók rendszerei egymással kompatibilisek lesznek. Ma úgy tűnik, hogy több helyen is regisztráltatni kell majd magam ahhoz, hogy valakivel nyugodtan tudjak szerződni. Ez olyan, mintha az embernek többféle tollal a zsebében kellene elindulnia, mert nem biztos, hogy elfogadják, ha egy bizonyos típusú, bizonyos színű eszközzel írja alá a nevét. A szabályozás hiánya komoly akadálya lehet annak, hogy gyorsan és tömegszerűen elinduljon ez elektronikus aláírás elterjedése. Problematikus az is, hogy a már meglévő szabályozás, a törvényi hivatkozások nem túlságosan precízek. Hogy csak a büntető törvényt említsem: nincs definiálva, hogy mi számít visszaélésnek, azt milyen szankciókkal sújtják, és így tovább. Még várat magára a különböző kormány- és miniszteri rendeletek megszületése is. Ma azt kell mondanom, hogy ez a törvény PR-értékét tekintve szép dolog, használhatóságának azonban még komoly akadályai vannak.

B. O.: - És az eht?

M. L.: - Hasonló problémákat látok, mint az elektronikus aláírásról szóló törvény esetében. Hihetetlen mennyiségű kormány- és miniszteri rendeletet kellene alkotni. Egyes becslések szerint mintegy 50 jogszabályra lenne szükség, de ezeknek ma még se híre, se hamva. Megint le van tudva valami PR-szempontból, és el lehet mondani, hogy "jaj de jó, van egy ilyen törvény, de nehéz munka volt..." Ahogy látom, az igazán nagy szereplők is zavarban vannak. A Matáv vezetői is csak azt tudják mondani, hogy bizonyos kérdésekben nem nyilatkoznak, mert még nem tudják, mit hoz számukra a szabályozás. Ez a bizonytalanság nem jó, mert pontosan az információs társadalom fejlődésének lehet gátja. A piaci versenyben hatalmas pénzekről van szó, és a tisztázatlan viszonyok mindig lehetőséget adnak a visszaélésre. Ráadásul a Fidesz által alkalmazott módszerek visszalépést jelentenek a törvényhozás mechanizmusában. Eddig igyekeztünk mindent alaptörvénnyel szabályozni, hogy ne lehessen a kormányzatnak vagy egy miniszternek sűrűn változtatgatni egy szabályozást. Az eht kapcsán el kell mondani, hogy hihetetlenül erős lobbik módosítgatták kedvük szerint, ráadásul elég látványosan. Egy miniszteri rendeletnél a lobbicsoportok befolyásának még nem is kell ennyire nyíltan működnie. Ezek a módszerek bele vannak kódolva a jelenlegi megoldásba. A könnyen változtatható környezet puhává teszi a szabályozást, és instabil helyzetet teremt a piacon. A jelenlegi kormány maga mögött hagy egy csomó szemetet, ami később fog problémát okozni. A törvényről már most jól látszik, hogy nem infrastruktúra alapú versenyt támogató jogszabályról van szó. Magyarországon hatalmas infrastrukturális beruházásokat kellene végrehajtani: egyrészt a lefedettséget illetően, másrészt jó lenne, ha korszerű, nagy sebességű hálózatok fednék le az országot. Minden településnek hozzá kellene jutnia az informatikai sztrádához is; a kérdés ugyanaz, mint az autópályák esetében. Ez a szabályozás viszont nem ösztönzi beruházásra a szolgáltatókat.

B. O.: - És mit várhatnak az állampolgárok? Számukra mi lesz a következménye ennek a szabályozásnak?

M. L.: - A törvény a szolgáltatások áraira nézve nem ad semmilyen szabályozási garanciát. Ráadásul a liberalizálás kérdésében is fordítva működik, és csak a mostani szereplők közötti újrafelosztást teszi lehetővé. A kormány részéről jól hangzik azt mondani, hogy "a piaci szereplők versenye miatt az árak lejjebb és lejjebb mennek". Hurrá! Ahhoz viszont nagyon sok piaci szereplőnek kellene lennie, hogy észrevehető változások legyenek. Ha úgy tetszik, a majdani költség és az elfogadható profit legyen benne az árban. Ha a szabályozás viszont csak újrafelosztási lehetőséget ad azoknak a szereplőknek, akik ma jól megszámlálhatóan vannak jelen a piacon, akkor olyan árszint fog kialakulni, amelyet a közöttük folyó verseny nem fog letörni. Nem érdekük a szolgáltatóknak, hogy kemény árversenybe bonyolódjanak. Tessék megnézni a mobilpiacot! Sokkal rövidebb lett a befektetések megtérülési ideje, mint amellyel eredetileg számolni lehetett. Sajnos a törvény nem adja meg a valódi liberalizáció lehetőségét.

B. O.: - Sok mindenben változtatnának tehát a jelenlegi szabályozásokon, de közben az MSZP is megváltozott egy kicsit. Külső szemmel nézve most úgy tűnik, hogy a párt feje és teste külön életet él az interneten is. A miniszterelnök-jelölt és csapata, a Tízek Társasága személyes kampányt is folytat, mialatt a párt tovább harcol ellenfeleivel...

M. L.: - Az MSZP-ről megszokták, hogy "egyenszabással" készül. Ez a hátránya is, mert elvárják tőle, hogy "egyenfazonok" legyenek benne. Most itt van Medgyessy és a Tízek Társasága, s ez sokak számára meglepő. Egyébként pedig nem lehet az MSZP-től különválasztani, a tíz emberből nyolc a párt országos elnökségében is ott ül. A Tízek Társasága valójában a kormányfőjelölt mellett alakult ki, szűk csapatként, egyfajta tanácsadói szerepben. Ahogy a következő fél évben megyünk előre a kampányban, lehet majd érzékelni a dolog "sales management" logikáját, és ezt a közönség fogja pontozni szavazataival. Nincs külön Medgyessy-csapat és MSZP, csak a dolog innovatív jellege lehet meglepő. Az, hogy a két honlap tervezésében és formájában más, szerintem rendjén van. A medgyessy.hu filozófiailag is más szolgáltatást kíván nyújtani, mint a párt honlapja. Medgyessy Péter - akár akarta, akár nem - mint magánember is szerepel az oldalon az iskoláival és a családjával együtt. Természetes, hogy ha valaki miniszterelnök-jelöltséget vállal, akkor a közvagyon részévé válik. A nagyközönség válaszokat vár tőle olyan kérdésekre, hogy miből él, mit szokott a szabad idejében csinálni, és így tovább. A honlapján tehát egyszerre van jelen a személyes élete és a hivatalos tevékenysége, mint ahogy ez a magánéletében is így van. A nyolcórás alvást leszámítva a két funkció szinte már megkülönböztethetetlen egymástól.

B. O.: - Azért érezni lehet, hogy változás történt a választási stratégiában. Egy kicsit amerikai ízű, hogy már messze nemcsak a pártról, hanem a személyekről is folyik a vita. Eddig ez nem volt annyira jellemző...

M. L.: - Ezt az élet termelte ki. Az élettől elrugaszkodott dolgokat hiába is erőltetnénk, azok nem működnének. A kereskedelemben sem lehet olyat eladni, amire nincs igény. Ha viszont valamire van, és azt nem elégítik ki, akkor hiány jelentkezik, és a jelölt elutasításra kerül. Ma olyan a választási rendszer, hogy amennyiben egy párt győzelmet arat, és megnevezte miniszterelnök-jelöltjét, akkor az a fickó kap egy óriási lehetőséget. Ő alakíthat kormányt. Meg kell neveznie azokat a fontos embereket, akik a mi sorsunkat illetően komoly jogosítványokat kapnak. Jogar, aranyalma ott lesz a kezében. Ki ez az ember? Mit csinál? Merre megy? Az embereknek tudniuk kell a válaszokat. Az amerikai rendszerben ez kikristályosodott odáig, hogy az elnöknek szuperjogosítványai vannak, és a személyek vetélkednek egymással. Ott a párt csak finanszírozza a versenyt. Európában is kezd ez a minta megjelenni, a legutóbbi választásokon - elég megnéznünk Olaszországot vagy Németországot - már jellemzően személyek vetélkedtek egymással. Kell valaki, aki viszi a gondolatot. Ő a platform, a felület, amelyen át azonosítani lehet a rendszert. Rajta keresztül tudják meg az emberek, hogy mit szeretne a párt. Megismerik a személyét, tudják, hogy mit akar, merre megy. Így nemcsak a közpénzeket merik rábízni, de a gyermekeiket is egy hétvégére. A személyes honlap pontosan ezt szeretné bemutatni.

Névjegy / Mandur László

Született: 1958. 02. 12.

Családi állapot: nős

Tanulmányok

• 1979 Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola: okleveles üzemmérnök.
• 1991 Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem: okleveles közgazdász.
• 1992 PM Számviteli Képesítő Bizottság: mérlegképes könyvelő.