Nem kisebb célt tűzött ki maga elé a San Franciscó-i Alexa Internet (a cég egyébként 1999 óta az Amazon.com tulajdona), mint amit annak idején az alexandriai könyvtár: ahogyan az utóbbi a kor minden könyvéből őrzött egy példányt (a nagy tűzvészig), úgy az előbbi a World Wide Web minden oldalát szeretné megőrizni az utókornak 1996 óta.

Természetesen a ma már naponta frissülő oldalak mindegyikét nem lelhetjük fel, az archívumban bóklászva és egy régi weboldal kapcsolódási pontjai keresve sokszor vetődünk árnyékra, de ennek ellenére tanulságos visszalépni az időben, és bóklászni a múltban.

Sajnos az InterNet Kalauz legelső, 1996-os oldalai nincsenek fenn, de 1997-ből, amikor még a lap online vetülete önállóan (és nem a Prím Online részként) élt, találunk egy karácsonyi számot.

1996-97-ben a Prím-magazinok online kiadásait más cégek gondozták (a VGA Monitort az Eurotrend, az InterNet Kalauzt a Hungary Network, a Business Online-t a Webtime), és például a legrégibb online Monitor esetében (www.vgamonitor.hu) akár 1996 decemberéig szaladhatunk vissza az időben, ráadásul abban is olvashatunk az InterNet Kalauzról, hiszen ott is meghirdette a kiadó testvérlapjának webrecenzió-pályázatát.

Sokunknak jelenti a magyar web hőskorát a régi, "Nyírő-féle" Internettó, amelyből sajnos nem sok szirmot préseltek le a webarchívumba. Kicsit több eséllyel keresgél az, aki emlékszik, hogy a kezdet kezdetén az oldalt nem önálló domain alatt, hanem a www.idg.hu/internetto/ címen lehetett elérni, az IDG egyetlen 1997-ből megőrzött oldaláról az augusztus 6-i Internettóhoz ugorhatunk, és ez még az régi "puttós" Internettó, amelynek helyébe utána már se az index, se az Internettó-utódok nem tudtak lépni...

Hogy érdemes-e építgetni egy ilyen webmúzeumot, ahol a dinamikusan változó online világ messze nem őrizhető meg olyan módon, ahogy az alexandriai könyvtár őrizte a könyveket, ezen lehet vitatkozni, ám végül is Gorsiumban vagy akár Athénben járva is csak körvonalait látjuk az ókor településeinek, épületeinek, mégis ez az egyetlen lehetőségünk, hogy visszarepüljünk a múltba, letűnt idők embereinek bőrébe képzeljük magunkat. És ha már régi korok romjainál tartunk, hadd idézzük Weiner Tibort (a híres fizikus testvérét), Dunaújváros egykori főépítészét, aki a hatvanas években egy tanácsülésen így vitatkozott az új lakótelepek építésének gyorsítása érdekében felszólaló elvtársnővel: "Ön gyorsítás érdekében le akarja állítani a római városrész feltáró ásatásait? Asszonyom, vegye tudomásul, hogy aki leszarja a múltját, az leszarja a jövőjét is!"

Úgyhogy miközben építjük az új weboldalakat, illő leásnunk a romokig. Az 1996 júniusától telítődő weboldalgyűjteményben egyre szaporodnak a terabyte-ok, 2001 októberében már ebből is a századikat mentette el az Alexa Internet, és azóta is pásztázzák a világhálót a robotok, havi 12 terabyte-ot téve az archívumhoz. Csak összehasonlításképp: ha archiválnák a teljes Kongresszusi Könyvtár minden könyvét, az 20 terabyte-ot igényelne.

Átlagosan kéthavonta tapogatnak le egy-egy site-ot, ami a naponta változó oldalak világában nem jelenti a digitális tartalmak valódi archiválását, de a forma- és kultúrtörténeti emlékek megőrzéséhez elég, hiszen amúgy a site-ok többsége nem változik sűrűn, egy oldal átlagos élettartamát az archívum készítői száz napra teszik. Ha valaki nem akarja, hogy mások őrizzék meg a múltját, akkor a http://www.archive.org/robotexclusion.html oldal útmutatásait követve kizárhatja site-járól a letapogató robotokat, vagyis az oldal alkotói ilyetén módon ügyelnek arra, hogy szerzői jogi támadások ellen védve legyenek.

Persze butaság lenne nem hagyni, hogy bekerüljünk az archívumba, ugyanis ez a nonprofit vállalkozás nem csak a nosztalgikus múltba révedést, hanem a kutatási tevékenységet is szolgálja. A nyilvánosság számára csupán az elmúlt év végén megnyílt "Wayback Machine" a Marylandi Egyetem egyik professzorának például egy olyan kutatáshoz nyújtott támpontot, hogy felmérje: az angol nyelv dominanciája mennyire öli meg a weben a kis népek nyelvét. A kísérleti nyúl éppen a magyar nyelv volt, és az eredmény, amit e nélkül az archívum nélkül nehezen mondana meg bárki: 1,5 millió magyar nyelvű oldal. Ráadásul (s ezt már mi tesszük hozzá, akik tudjuk, hogy mondjuk a Prím Online cca. huszonöt-harmincezer weboldalából 1539 került be az archívumba) ez a magyar webnek alig 5-10 százaléka, a magyar nyelvű weboldalak számát tehát nem túlzás tízmilliós nagyságrendre taksálni. Ugyanez a kutatás azt is megmutatta, hogy a magyaron kívül még 201 nyelvet érint ez az időgép, vagyis ha dominál is az angol, a web megőrzi a nyelveket is.

Más kutatásokat is említettek a tavalyi világpremieren a fejlesztők: például végigkövethetjük, hogyan változott a Microsoft viszonya a személyiségi jogokhoz 1996 és 2001 között.

Érdekesség, hogy ezt az archívumot egy volt katonai épületben őrzik, egy 300 PC-ből álló hálózaton. Többségük asztali kategória egy 1,5 gigahertzes processzorral, de mindegyiknek a házában van 4 darab 80 gigabyte-os winchester. A gépekből 20 áll a frontvonalban, s vagy ezek egyikén van a keresett információ, vagy ezek valamelyike tudja, hogy honnan bányássza elő.

Az egyes site-ok múltja mellett egy-egy nap, egy-egy esemény virtuális tükörképét is megkísérlik az oldal üzemeltetői archiválni, ilyen kiemelkedő esemény eddig kettő akadt: a 2000-es amerikai elnökválasztás, és a tragikus szeptember 11.

Ma még ezek az oldalak nem tartoznak a web kultúrtörténetébe, de ha a site fennmarad, tíz év múlva bizonyos, hogy ezeket is úgy fogja bújni a világ, ahogy mi ma a régi Internettót.

A cikk előzetes az INK jövő évi számából