Különböző emberek különböző befogadóképességű memóriával rendelkeznek, de mindannyiunkénak közös vonása, hogy emlékezőképessége fejleszthető. A rövid távú memória kapacitása átlagosan hét plusz-mínusz két elem. Ez azt jelenti, hogy ha felsorolnak nekünk például tizenkét nevet vagy fogalmat, akkor ezek közül hetet tudunk megismételni. Könnyebb helyzetben vagyunk, ha a felsorolt tételeket valamilyen, számunkra már ismert információhoz tudjuk kötni. Nagyobb terjedelmű szöveg értelmezésekor és megtanulásakor a hosszú távú memóriánkat használjuk. Az ide bekerült adatokat tudjuk "álmunkból felkeltve is" használni. A legkönnyebben azok az elemek rögzülnek, amelyeket a legtöbbször használunk. A memorizálás során is az ismétlés számít a leghatékonyabb eszköznek. Hosszú éveken át kényszerül mindenki az iskolapadba, ahol idővel egyéni tanulási szokások alakulnak ki. Van, aki a képzeletét használja, és a megtanulandót egy ahhoz valamilyen jegyében hasonló dologhoz köti. Van, aki a hangos felmondásra, és van, aki a többszöri elolvasásra esküszik. A pszichológusok a PQRST módszert javasolják. Ezt elsősorban egyetemi hallgatók számára dolgozták ki, de bárki sikerrel alkalmazhatja tankönyvi anyagok elsajátítására. A módszer neve angol szavak kezdőbetűiből áll össze, amelyek szinte megmagyarázzák a folyamat lényegét: preview (előzetes áttekintés), question (kérdés), read (olvasás), sef-recitation (felmondás) és test (ellenőrzés). Az első szakaszban tehát át kell tekinteni a könyv felépítését, nagyobb egységeit. Benyomást kell szerezni arról, hogy a szerző milyen elvek szerint szerkesztette könyvvé a mondanivalóját. Majd minden egyes fejezetre vonatkoztatni kell a következő három szakaszt. Az ötödik lépcső az ellenőrzésé, ahol nemcsak a memorizálás sikerességét vizsgáljuk, hanem átfogó képet is kapunk az anyag egészéről, megértjük a benne rejlő összefüggéseket.