Föltehető, hogy az olvasók, tehát az érintettek részéről is megjelent az igény a magyarázó, eligazító jellegű írások iránt. A Váncsa-kötet borítóján erről ezt mondja a kiadó: „Ez a könyv bevezetés azoknak, akiknek fontos a jövő idő, főként, hogy az már meg is érkezett. A technika nem mumus, hanem eszköz arra, hogy teljesebb életet élhessünk: jobbat, gazdagabbat, szebbet is akár. S aki meg akarja ismerni, és élni szeretne az új korszak lehetőségeivel, ám még tart attól, amit a jövő hozhat, annak ajánljuk munkánkat.”

A három mű összesített oldalszáma több mint ezer – érthető, hogy csak a leglényegesebb elemeket emeljük ki az alábbiakban.

Infosociety

Az akadémiai kötet szerzői kutatók, egyetemi tanárok, gazdasági vezetők. Mint a bevezetőben írják, munkájuknak együttesen van értelme, mert a terület egyszerre kutatási terep és kemény gazdasági valóság. Véleményük szerint az informatika fejlődése ugyanis alapvetően és meghatározóan nem egyszerű technológiai probléma, sokkal inkább társadalmi kérdés. Az emberiség jövőjének alapkérdései vetődnek fel e téren.

Glatz Ferenc felvezető tanulmányában kijelenti: „Az információ, a tudás nemcsak a termelés hatékonyságának elősegítője, de minden korábbinál erősebben politikai értékrendteremtő erő is. A hadsereg, a pénz, a hivatal után a tudás (és annak intézménye, a tudomány) a legújabb hatalmi eszköz. Az emberi boldogulás, a személyi érvényesülés feltétele.”

Kemény kijelentések, gondolatébresztő megfogalmazások. Ez a megközelítés jellemzi végig a publikációkat, amelyek végén rövid, angol nyelvű összefoglaló és részletes irodalomjegyzék is található.

Az Infórum és az Informatikai Kormánybiztosság támogatásával íródott tanulmánygyűjteményről a szerkesztő az alábbiakat jegyzi meg az előszóban: „Az alábbi könyvet az a cél hívta életre, hogy betekintést adjunk mindazon folyamatokba, nézetekbe és vitákba, amelyek az információs társadalom kiépítését kísérik Magyarországon és szerte a világon.”

Mindkét kötetbe írt Tamás Pál szociológus, tanulmányainak címe sokatmondó: „Netpolitikai forgatókönyvek”, illetve „Az elkésettek stratégiái, avagy a posztszocialista információs társadalom jövőképéről”. Átgondolt, alapos elemzésekről van szó, a jeles tudós nem elvont, áltudományos nyelven fogalmaz. Menedzserek, diákok, műszaki emberek egyformán könnyen és haszonnal olvashatják fejtegetéseit.

Elbitangolt szörföző

Váncsa István nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy meggyőzze a kezdő internetezőket: nem az a legény, aki a hullámokon lovagol, hanem az, aki búvárkodik a hullámokban vagy akár a hullámoktól függetlenül. Szóval a szerző szerint az a lényeg, hogy a világnagy hálóra való fellépésünk pillanatában legyünk tisztában azzal, hogy a tudatosságot és a célszerűséget itt sem ajánlatos mellőzni. Váncsa hangsúlyozza, hogy a neten tenyésző híranyag nem azért van, hogy olvasgassuk, hanem hogy megtaláljunk benne valamit.

Ennek az elhatározásnak ellentmond az egyik előzetes. Így szól: „Harmadik fejezet, amelyben ebédre fogyasztandó birkapörköltünket, elbitangolt asszonyunkat, de mindenekelőtt az élet értelmét keressük a hálón.” A következő oldalakon egyébként a címszavas, illetve a fogalmi keresés rejtelmeibe nyerhet betekintést az érdeklődő olvasó. Végül HTML-tanfolyami képzést is nyújt a szerző, a tőle megszokott finom iróniával, gyakran utalva a webfejlesztések gyakran túlméretezett budget-jeire.

Külön említendő, hogy a „Hírvilág” cím sem engedte eltéríteni Váncsát attól a gondolattól, hogy a keresés technikáinak és célmédiumainak ismertetésébe nemcsak az online újságok, hanem az elektronikus könyvtárak is beletartoznak. Talán túlzónak minősíthető viszont a befejezés: „Tessék végigolvasni az összes ingyenesen elérhető filozófiai szöveget Thalésztól Derridáig, ez ugyan évekbe fog telni, de legalább addig se csacsogunk baromságokat, kisztihand.”

Nem túl biztató végkifejlet, ám ennek ellenére ajánlom a könyvet, hiszen minden egyes sora a hálózati lehetőségek tudatos használatát népszerűsíti.

Ikonikus fordulat

• „Az interaktív audiovizuális környezetben fellelt információ kevésbé absztrakt, mint a nyomtatott könyvekben található. Nem csupán szövegek, de képek és hangok is részt vesznek a tudás közvetítésében, a magyarázatban, az érvek formálásában. Az új környezet radikálisan új didaktikai megközelítést igényel; sőt alapvető vizsgálódásokat igényel a hangok és képek logikájára s arra vonatkozóan, hogy ez a logika miképpen ötvöződik a szövegek logikájával.”

(Nyíri Kristóf: Globális társadalom, helyi kultúra)

Pionír informatikus

• „Állami infrastruktúra-fejlesztés, technológiai propaganda és kutatási kockázatátvállalás nélkül egy hozzánk hasonló helyzetben lévő országban az informatikai lemaradás ténye szinte a priori bizonyítottnak tűnik. Tehát az államot nem eltávolítani, hanem a területre csalogatni vagy ott tartani szeretnék a meghatározó szakmapolitikai játékosok. A források megszerzéséért folyó ilyen versenyben azonban egyre nehezebb az állam forrásaiért udvarolni úgy, hogy szabályozó ambícióit azért sikerüljön a területen kívül tartani. Az állami szerep két oldalának szétválasztásában valószínűleg a szakmai elitek és az ágazat meghatározó vállalati vezetői – tetszik nekik, vagy nem – a körülmények által aktívabb szerepvállalásra kényszerülnek.”

(Tamás Pál: Az elkésettek stratégiái, avagy a posztszocialista információs társadalom jövőképéről)

Cenzúra

• „A tévénéző passzívan tűri a műsort, még akkor is, ha kapcsolgat a tévécsatornák között, így állandóan ki van téve annak a veszélynek, hogy egy óvatlan pillanatban az egészségre ártalmas mennyiségű kormánypropagandát nyomnak le a torkán. A net vándora ezzel szemben úgy gyűjtögeti a híreket, mint a vadvirágot, tehát aktívan válogat, és ennek megfelelően védettebb helyzetben van.”

(Váncsa István: Hírvilág)