Véleményem szerint a magyar értelmiség színe-java kóstolhatta meg a CompuServe révén, mi is az a hálózati technológia, még jóval azelőtt, hogy a TCP/IP alapú világháló elérhetett volna hozzánk. Bár a hálózati technológia az Informatikai Infrastruktúra Program (IIF – becézve: I négyzet F) révén már a 80-as évek közepétől felbukkant a magyar informatikai kultúrában, annak értékeit csak a kutatók elefántcsonttornyaiban lakók ismerhették meg. Az igazi világhálót pedig csak a külföldön dolgozók, akik azután forradalmat is csináltak rajta az egyszerű, de nagyszerű, levelezőlistás HIX (Hollosy Internet eXchange) közösség megteremtésével.

A nagyközönség csak 1993-ban, a Microsystem – CompuServe szerződés révén juthatott hozzá először ehhez a világcsodához. Jómagam 1993. decemberében léptem be, mint a mostani balhé kapcsán előrángatott dokumentumaim azt igazolják. A magyar csomópont először a Microsystem Városmajor utcai épületébe települt, és 9600 bps sebességgel lehetett elérni.

Nekem viszont csak egy 2400 bps sebességű Best 2496-os faxmodemre volt pénzem, ha jól emlékszem a Humansofttól, amely máig is a magyar disztribútora (azért a SCO UNIX amerikai UUCP belépőpontján is jártam vele). Csak három év múlva ajándékozott meg a Comfort Kft. egy ZyXEL ISDN-re fölkészített modemmel. Ezt végül már V.90-es szabvánnyal is lehetett használni, mert a flashtárába le lehetett tölteni a javított BIOS-okat. Később, mikor megjött az ISDN vonalam, akkor átalakíttattam termináladapter-modem kettős funkciójú eszközre. Most viszont analóg vonalról nem működik. Szerencsére már az ISDN termináladapteres funkciójában is nyugdíjaztathattam, mert közben elért hozzám is az UPC a Chello-val. Azóta folyton a hálón lógok, és oda nézek be, ahova csak tetszik. Egyebek közt a ma már anakronisztikusnak ható régi CompuServe fórumokba. Amelyekből most megint eggyel kevesebb lett!

Microsystem – MEN Kft.

A CompuServe igen szép fél évtizedet ért meg Magyarországon. A tagok száma egy időben 5 ezernél is több lehetett. Bár a Microsystem tönkremenetele mindjárt az elején bezárással fenyegetett, mert a Microsystem nem tudott fizetni a CompuServe-nek, a magyarokat megmentette a keleti értelmiség iránt mindig is mély érzületet felmutató Esther Dyson (poénos CS aliasneve: EDyson), aki segített gründolni egy hazai szolgáltató céget, a Middle European Network, rövidítve, MEN Kft.-t, amelyet Muth János és lelkes csapata fémjelzett.

Magyarország fórum

A MEN csapata először egy szekciót szerzett az European fórumban (a 19.-et), ahol óriási szócsaták indultak el a diaszpórából a szülőhazával ismét kapcsolatot felvevő amerikás, kanadás, ausztrál stb. magyarok és az itthon maradottak között. Bokacsörgéseket sem nélkülözve. Volt elég dolguk a rendszeroperátoroknak, Vidos Tibornak, Tóth Viktornak. Végül akkora ricsajt csaptunk a szekcióban, hogy a forgalmunk meghaladta az összes többi szekció méreteit. Megérett a helyzet önálló fórum létrehozására, így jött létre a most csendesen elhunyt Hungary Forum, amelynek fordításánál kényesen kellett ügyelni az aktuálpolitikai problémákra, úgyhogy Magyarország fórumnak neveztük. Fuit! {Élt, holt.}

A MEN épp teljes virágzását érte, amikor a CompuServe tönkrement az amerikaiak nagy hazafias felbuzdulásában békából hirtelen elefánttá dagadt America OnLine (AOL) monopolista nyomása alatt. Jóllehet a CS nem amerikai közönsége folyamatosan nőtt, a cég létét a tények szerint az amerikai piac jobban befolyásolta, mint bármi. Én mérges voltam rá, hogy elhagyta a Digital DECnet technológiájú, teljesen az ISO 7-rétegű szabványának megfelelő alhálózati protokollját (amelynek a Presentation, azaz, Megjelenítő rétegére alapozottan, a nagy hálózati szolgáltatók közül elsőként, könnyedén tudott nemzeti karaktereket támogatni, először a páneurópait). És miért hagyta el a DECnetet? Egy speciálisan önmaguknak kifoltozott Windows NT4-esre alapozott TCP/IP, tehát internet-architektúrájú rendszer kedvéért, de meg kell vallanom, hogy a túlélésének végül ez lett a záloga. A CS mindenesetre a rosszul irányított beruházási és fejlesztési projektjei következtében kénytelen volt magát áruba bocsátani. Először a H&R Block adószámításokkal foglalkozó résztulajdonos befektetője vásárolta ki a maradék tulajdonrészeket, majd, miután nem látott további fantáziát benne (és a tőke másra kellhetett neki), továbbadta.

A ketyegő bomba

Végül négysarkos üzlet jött létre, melynek szereplői a H&R Block, a CS, az AOL és a WorldCom lett. A H&R megkapta, amit akart, a befektetett tőkéjének a megtérülését. Gyanúm szerint ő járt a legjobban. A WorldCom, a világ egyik legnagyobb kommunikációs multija, adta a manit az üzlethez. A CS az AOL birtokába került, viszont kevés további pénzmozgás történt, mert az ügylet kapcsán pénz helyett a két szolgáltató a – koronáján a gyémánt – magánhálózatát adta fel, amire a WorldCom keményen rátenyerelt. Közismert, hogy a CompuServe magánhálózata világszerte rendelkezett (és rendelkezik ma is) vagy 150 olyan belépési ponttal, amelyeket a nemzeti telefontarifákkal lehet elérni, nem pedig interurbán amerikai hívásokkal. Ezt igen nagyra tudták értékelni a világutazó ügyfeleik, hiszen út közben minden szállodában be tudtak lépni a CS-re, ráadásul helyi tarifákkal, ami akkoriban igen nagy szó volt. Az alapdíjhoz több helyen óránkénti néhány USD-s hálózati felárat szedtek, de a 90-es évek közepére Európában ez is megszűnt, lévén, hogy a tagság 1 millió fölé növekedett (főként Anglia és Németország miatt).

És robbant a bomba

Az akció mellékhatásait eleinte a CS tagok alig érezték. Később azonban a WorldCom benyújtotta a számlát. Elkezdett a birtokába került hálózat használatáért Európában is ismét hálózati felárat kérni. Mivel a MEN megalakulása után nem sokkal a magyar csomóponton már nem volt a hálózati felár, ez az egyébként egész Európát büntető WorldCom akció betette a kulcsot a magyar szolgáltató MEN Kft.-nek. A MEN kénytelen volt felbontani a szerződéseit, és szétkergetni a már említett 5000 főnyi magyar netitzent, akik még csak épphogy megkóstolhatták ezt az édes gyümölcsöt, és máris el kellett dobniuk. Ki bírt négy éve óránként 3 USD hálózati felárat fizetni? Költői kérdés! (Ma sem, legfeljebb az utazó külföldiek, vaskos pénztárcával a zsebükben.). A tagság javarésze átvándorolt a világhálóra. A MEN az Elenderrel kötött szerződést a tagok átvételére, így az áttérés majdhogynem zökkenőmentes volt. Különösen azért, mert akkorra már a CompuServe is áttért az internetes böngésző stílusra. Ugyanazt a Mosaic böngésző technológiát véve alapul, amely a mai Microsoft Internet Explorernek is az alapja (bizony ám, szó sincs arról, hogy az IE tiszta MS écesz volna – mint ahogy a PC/MS-DOS sem volt az, – vette, az IE-hez az eredetileg NCSA fejlesztésű Mosaic-ot a Spyglass-tól, amit a Súgó névjegyében tisztességgel meg is ad).

A CompuServe neve patinás!

Azt egyébként illik észrevenni, hogyan bánt az AOL a felvásárolt konkurenssel. Nem gyűrte be maga alá, mint sok cég tette a felvásárolt skalpokkal (pl. Compaq-DEC, de most lehet, hogy ő is a nevével fizet érte). Mr. Case, AOL cézár szerint a CS neve fontos immateriális érték, ezért megtartandó, és ez a koncepció a tapasztalatok szerint mindmáig érvényesül. Jóllehet, az az elit értelmiség, amely ezt a speciális szolgáltatást még mindig nagyon lelkesen használja, egyre fogyatkozóban van. Nyilván ezért zárnak be, vagy vonnak össze fórumokat. Én a UNIX és a Linux fórumot máig is használom, ráadásul a Computing Pro fizetős szolgáltatást is. Továbbá az 1993-as, még Microsystem időkből való matuzsálemi CS account mellett rendíthetetlenül kitartok. Nekem is komoly immateriális értéke van. A CompuServe Mallban azért már nem vásárolgatok, mint hajdanán, – szoftvert, esernyőt, amit a magyar forintszámlán tudtam fizetni. Most VISA kártyával kell fizetnem, és vagy háromszor vesztettem el a kapcsolatot úgy, hogy a szupporthoz kellett fordulnom. Angolul! A 'helpdesk' 2 másodperc alatt(!) mindig fölvette, és türelmesen kivárta a zavaromban kissé töredezett angolságomat. Végül sikerélményhez is juttatott, kaptam egy ideiglenes új jelszót.

CS a világhálón át

A CompuServe ma tökéletesen elérhető az internetről is, csak néhány régi, HMI (Host Micro Interface) protokollal működő fórum nem, ha még nem internetesítették mindet, legalábbis ami megmaradt. A CS elérése tehát bármely böngészővel lehetséges, viszont a fizetős szolgáltatások a Virtual Key RPA (Remote Pass Phrase) autentikációs rendszerrel védekeznek a nem kívánt vendégek ellen, de ez az első olyan technológia volt a nyilvános hálózatokon, amely egypontos beléptetést tett lehetővé a CS mintegy 3000-nyi fórumának a szolgáltatásaihoz. A havi díj, egy ma már CompuServe Classic nevű előfizetési konstrukcióban, 5 órás hozzáférési idővel, máig is 10 USD-nyi.

Elvileg van 25 USD mértékű korlátlan hozzáférés is, de ennek az ügyintézése most csak angolul, a londoni szupporton át intézhető, nem olyan egyszerűen, és főleg magyarul, mint a MEN Kft. idejében. Főként ez tette be a kaput a magyar ügyfeleknek, hisz némelyikük örökre a CS-en ragadt volna, mert képtelen lett volna lemondani is, angolul (na, jó, ha abbahagyta volna a fizetést, nyilván kirúgták volna, de ez nem túl gömbölyű).

Londoni szupport

A napokban, jelszó ügyben én is előkaparásztam a megfelelő telefonszámokat (szerencsére nem magamnak kellett). Ha valakit érdekelne, itt megadom. Előfizetési információk: +44-990-000-400. Műszaki segítség: +44-990-000-100.

Új budapesti belépés!!!

Korábban a WorldCom maradt a CS budapesti direkt hálózati belépési pontjának a gazdája, átvéve azt a MEN-től. A belépő telefonszám is maradt. Egészen a legutóbbi időkig, mert gyanúm szerint a US Robotics Totalcontrol 100 vonalas modembehívót leszerelték, valószínűleg a hasonló AOL behívó ponttal együtt, és most az UUNET hálózatra tették át a behívást. A rossz hír mellé legyen valami jó is, a mostani budapesti csomópont végre nem csak V.32bis+, hanem V.90-es és ISDN üzemmódban is fogadja a behívásokat (bár az ISDN-t a CompuServe Classic elérésnél nem jelzik).

Az új budapesti behívószám: +36-1-288-4101 (de a 288-4100 is működik, bár a CS ezt nem jelzi). A hálózati felár óránként 3 USD maradt, ami még mindig jobb, mint néhány más, ezek szerint még kisebb jelentőségű európai országban, ahol 4-5 USD-t is elkérnek. A CompuServe modemes eléréséhez speciális scriptre van szükség.

A CS2000 csak az amerikaiaké?!

Magyarországról nem fizethető elő mindmáig a CS2000-es, nagy sebességű szolgáltatás, jóllehet, az új budapesti csomópont véleményem szerint ezt lehetővé tenné. A CS2000-es tehát nagyon belterjes, csak amerikaiaknak szánt gyümölcs, jóllehet ennek is van világszerte 56 kbps sebességű belépési pontjai. Ez a megkülönböztetés nem túl ’európai’. Nálunk tehát még mindig csak a CompuServe Classic használható, WinCim 3.0-nál későbbi böngészővel. Vagy az internetről, de azon át csak az úgynevezett VLFORUM-okba lehet belépni (ilyen volt a Hungary is).

A CS2000 egyébként 25 USD-ért korlátlan szolgáltatást nyújt, és egyben AOL elérést is lehetővé tenne valami kedvező felárral, ha nálunk is elérhető volna. Nem volna hülyeség megszervezni rá egy hazai disztribúciót, amely nem köti a belépést a méregdrága hálózati feláras budapesti csomóponthoz. Ha magyarul lehetne egy ügyfélszolgálattal vitatkozni, az ismét sokaknak elviselhetőbbé tenné a fizetendő díjakat, mert az AOL/CS infrastruktúra azért még ma is unikum!