A két helyi hálózat közötti csatlakozás megoldható egy távközlési szolgáltatónál megrendelt bérelt vonalon keresztül is, de egyre gyakoribb, hogy eleve az internet közvetítésével találkozik a két távoli iroda LAN-ja. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai: bérelt vonal esetén a rendszergazda konfigurálhatja a kapcsolatot, tehát általában csak a távoli hálózat kiépítéséhez szükséges aktív eszközöket (routereket, gatewayeket) kell megvásárolni és telepíteni, viszont igény esetén a szolgáltatótól kell megrendelni az internet eléréséhez szükséges "kijáratot", ami természetesen többletkiadást jelent. Ez esetben sokkal egyszerűbb megteremteni a hálózaton belüli adatvédelmet, és egyszerűbb lesz a távoli hálózatmenedzsment is. A bérelt vonalnál feltétlenül érdemes ellenőrizni, hogy milyen sávszélességű fizikai közegeken keresztül haladnak az adatok a LAN-ok végpontjai között, mivel a legkisebb sávszélesség határozza majd meg a gyakorlatban elérhető legnagyobb átviteli sebességet. Mindez azért is fontos, mert a szolgáltatók a megrendelt sávszélességgel arányosan állapítják meg a bérelt vonal előfizetési, illetve használati díját.

Ha viszont a LAN-ok közötti kapcsolat átviteli közegeként a világhálót választja a megrendelő, akkor alkalmazkodni kell az internetszolgáltató által meghatározott paraméterekhez, és ő adja meg a szükséges IP-címeket is. Mivel a helyi hálózatok közötti adatforgalom a neten történik, a titkosításra, az átlagosnál magasabb szintű adatvédelmi elvárások teljesítésére és a betörésmegelőzésre újabb eszközöket és szoftvereket kell telepíteni, s mindezeken túl a biztonságos hálózatmenedzselésre is nagyobb gondot kell fordítani.