Ferenczi Tamás azt nehezményezte, hogy a RIO(k) tárgyalási, elfogadási, módosítási folyamatai a szakmai közvélemény meghallgatása nélkül zajlanak. Szathmári Géza a betelepülési feltételek egyoldalúságát, és árát kifogásolta, hiszen - elmondása szerint - a Matáv egy darab távközlési szekrény elhelyezéséért (amire az összekapcsolás érdekében van szükség) 20 millió forintot kér, de ugyanezt nem tekinti tárgyalási alapnak fordított elhelyezés esetén. Az egyszeri díjak a GTS Datanet esetében például elérhetik a milliárdot is, és akkor még szó sincs a behívás állandó percalapú költségeiről - ezt az árprést vázolta Lukács Tamás - ahol a Matáv kisebb díjtételt számol az üzleti előfizetőknek, mint a szolgáltatást ugyancsak árulni kívánó alternatívoknak.

Törő Csaba két grafikont mutatott, amelyek igazolják, hogy a Matáv nem költségalapon tervezi a MARIO-t. Az első az OECD által is alkalmazott módszerrel hasonlítja össze a költségeket, árakat, és ennek alapján számolja ki, hogy a költségalapú díj hogyan illeszkedne más országok összekapcsolási díjaihoz. Ebből a sorból nem lóg ki a Matáv.

Ugyanakkor ha a Matáv RIO tervezete szerinti összekapcsolási díjat illesztjük az átlagárak összehasonlító táblázatába, akkor a Matáv tervezetének kiugróan magas volta jól látszik.

Az ATSZE a hatékony versenyt lehetővé tevő, a HÍF költségtanulmány alapján megállapított, az árprés gyakorlatát kizáró és a gyakorlatban is működőképes RIO-árakat várja el a hatóságtól, ami lehetőség szerint nyilvános vitában, átlátható eljárásban alakul ki.